Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

borította el keblemet, midőn, — ezelőtt néhány héttel Ho~ rácz egyik gyönyörű ódáját magyarázva; gyenge tanítványaim néhánya, igen édesen mosolyogva vette át a következő sorok értelmét: „Quid sít futurum cras füge quaerere, et quem — sors dierurn — cunque dabit: lucro adpone; nec dulces amores sperne puer, neque tu choreas, donec virenli canicies abest morosa." — (mi történik veled hónap? — ne kérdezd azt, — és bár mit adnak az egymást követő napok : tedd nyereményidhez ; ifjú ! ne kerüld el, ne vesd meg a gyöngéd szerelmeket, sem a társas köröket, mig viruló korodtól távol van a zehernye öregség). Nem mondom én kedves jó szülék, jószívű gyermekbarátok, s gyöngéd barátnéi a serdülő ifjúságnak, hogy: mívelt körökből, utasítsuk ki a zsendülő ifjút, hogy poros könyvekkel telt falak négyszögébe szorítsuk s hervaszszuk el a nyíló virágokat; — csak arra kérem mindnyájunkat: ne keltsük föl idő előtt a félgyermekekben, a szendergő érzelmeket ! ne vonjuk el őket, társas körök lármái és lakomák lélekpusztitó élvei által rendes foglalkozásaiktól! — várjuk be mindennek, minek jönni kell rendes idejét! Mert ki korát megelőzte, ki teste és lelke erejét idő előtt elhasználta, elcsigázta, elnyütte ; — annak, a jelen világ soha hasznát nem vette; olyanná lett az, mint a szerfölött siető óragép; fut az, perceg sebesen, üt hangosan; de a célra, melyre szerkesztve van, célszerűen nem használtathatik. Immár rendén van, elmondanom az eseményeket, melyek méltók, hogy iskolánk egy évnyi életéből, megem üttessenek. Vétkes mulasztás lenne meg nem említenem azt, hogy a tanári kar, a vallásos buzgóságot, — mint ez előtt, ugy ez évben is az által ébresztgette és ápolta a növendékek kebelében, miszerint a reggeli tanításokat éneklés és a tanulók szükségeihez készített imával kezdte meg; és midőn délután, a szellemi társalgás bevégeztetett, ismét buzgó hálaénekkel és imával távoztak el a tudományok kedvelt templomából ; — vasárnapokon pedig, délelőtt és után, mindig tanár kíséretében és felügyelete alatt vettek részt a közös isteni tiszteletben. Gondoskodva volt arról is, hogy a rajzban és testgyakorlatokban ifjaink képeztessenek; a rajzban az áldozatra kész, jeles Papp Béla űr vezette, igen csekély díjért a müvészetkedvelöket; — a testgyakorlatot pedig tanulták a r. catholicuin fögymnasium gyakorddjában, melyet a velünk testvéri egyetértésben élő ftdö igazgató úr és a derék tanári kar, növendékeink előtt, mint tavai és harmadéve, ugy ez évben is megnyitni kegyes és jótékony vala. Arról is eleve intézkedett a tanári testület, hogy gymnasiumi növendékeink a Szamos veszélyei ellen óva s biztosítva legyenek; és ez intézkedés nyomán, középtanodánk polgárai hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton, a tanárok által förödni kisértettek, s délutánokon, a nap heve alatt eltikkadt növendékek 5—7-ig, a parton álló, vagy köztük fördö Mentor őrködése alatt, üditgették fel tagaikat; és e szükséges intézkedés — minket megnyugtató következéseül — szivünk osztályosai — tanítványaink élets egészségben maradtak e percig, midőn épen számadásom bevégezettnek mondható. Még azon jóakarók s pártfogók tisztelt neveit kell fölolvasnom, kik tanodánkat szellemi és anyagi tekintetben segélni s erősíteni keresztyén hazafiúi kötelességüknek ismerték s dicsekvésöknek tartják. Nekünk — iskolás embereknek — legkedvesebb kincseink a könyvek; ugyanazért, legelöl, azok neveit mutatom föl — követendő példákul — a később érkezendöknek, kik könyvtárunkat könyvadományaikkal gazdagítani kegyesek és lelkesek valának. Adott t. Boros Bálint fögondnok úr 41, Török János úr — a tudományok szelíd barátja 72, — ügyvéd Kiss János úr 8, hajdani tanítványunk Uray Gáspár 5, Miklósi Gyula 5, Dienes Dezső 5, t. Vajai Károly tanügyi elnök úr, a kazinczi könyvtár alapitója s muzeumunk réstauratora 5, Kovács Gusztáv 12, — Rosenberg Lipót nevelő 4, Debreczeni Istvánné 3, Rácz István 3, egy a kath. gymnasiumban tanuló görög katholikus ifjú 5, Cseke Gyula 1, Munkácsy Géza 2, Sasku Károly 1, t. Gyene Károly úr 1, Lator Béla 2, Moldvai Lajosné 1, Gyarmathy Mihály polgártárs 1, Kiss Áron s.pataki theologus 2, — Ary József 5, Kovács Olivér 2, Demjén Lajos hitrokon 5, Riskó Sándor 1, Fekete Benő 3 darab használható könyvet; mely adományok által könyvtárunk tartalma mely 1858-ban csak 970 könyvből állott; ez évben a 3000-en jóval felülemelkedett. Muzeumunk tartalma ez évben szintén szépen szaporodott ; — ezt nevelte: t. Gyene Károly úr, — könyvtárunk édesatyja egy bombagolyóval és 2 db pro libertate feliratú régi pénzzel, — Tóth Dezső 2, Zombori Gedö tanár úr 2, Tellman Jakab izraelita M.-Szalkáról 1 ezüst pénzdarabbal; Gáspár Dánielné ő nagysága 1, Koós Károly 2, Márk Endre 2, Balogh Antal 1, HomonnaiPál 1, Kormos Nándor jóbarátunk 1 réz és 1 ezüst, Gyarmatin Mihály 1, Katona Ferenc hittestvérünk 5, Ary József 9, Fekete Benő 2 régi pénzzel. — Természeti ritkaságokból ajándékozott, Horváth János szatmárhegyi biró úr 51 db — részint pókot részint habarczot, részint küllönyt, részint botrogot, — Aszalai Rozália k. a. 16 db moh és hinár-féle növényt, melyek az adriai tengerből szedettek; s e két utolsó ajándék, az ez évben hozattak között a legbecsesebbnek mondható. Hálával illő megemlékeznünk azon inelegkeblü hitrokonainkról is, kik tehetségesebb növendékeinket csekély szolgálatukért — részint lakással és koszttal részint pénzzel segítették; — ezek közt tisztelettel említem meg t. Kiss János, Papp János, Éltető Ferenc, Szatmári Pál, Domahidi Kálmán, Majos János, t. Noéh János, Mayer Ignác, Lackóci Ferdinánd és Kövy Sámuel urak neveit. Szeretett növendékek! Áldásunk kísér benneteket, midőn ápoló karjainkról leszállva szüleitek ölére szétinenendetek; — Isten angyalai kisérjenek vissza titeket, midőn magatokat kipihenve, ismét szárnyaink enyhébe jövendetek !