Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

figyelembe vétetve a pesti reform, egyház elöljárói által is, közakarattal a pesti felső leányiskolának vezetésével engem biztak meg. Nem átallom bevallani, hogy ennyi megtiszteltetés, ily nagy bizalom, legvérmesebb reményeimet is felülmulta, és az általam mélyen tisztelt nőegylet, valamint az egyház elöljáróságának, a magam nevében köszönetet mondva, azon ígéretet teszem, hogy, mint eddig, ugy ezután is életem főcélja a leánynevelés lesz, de különösen teljes erőmből igyekezem a pesti felső leányiskolát, melyet most mint kis magot biztak kezemre, nagygyá, hasznossá s virágzóvá tenni. Az intézetben bennlakó növendékekre nézve az eddigi szabályok maradnak. (Intézeti programmal a t. c. közönség rendelkezésére állok. A bejáró növendékekre nézve a tandíj módosíttatott. Növendékek valláskülöinbség nélkül felvétetnek 1-sö szep.töl kedve bezárólag 10-ikig, de kevesebb időre mint egy iskolai év nem, az időközbeni kilépést az intézetből csak elhárithatlan akadályok menthetik ki, ellenkező esetben a tandíj az egész iskola végéig fizettetik. Húsz pesti reform, leánynövendék tandíj nélkül vétetik fel, melyért magokat a tisztelt szülök kéretnek ideje korán a pesti ref. egyház elöljáróságánál jelenteni. A bennlakó növendékeknél a felvételi időre nézve, némi kivétel van, minthogy vidékről behozni a leányokat több akadálylyal jár. Ezek felvétetnek időközben is; de a tisztelt szülőknek saját meggyőződésüket hivom birául, hogy mennyire hátrányára van mind a tanítónak, mind a növendéknek, ha a tanulást nem az iskolai év elején kezdik. Hogy pedig az eddigi általános szokás ellenére nem october, hanem szeptember elején kezdődik az iskolai év, oka az, hogy tanulásra nézve a julius hónap igen meleg és terhelő, mig ellenben szeptember igen alkalmas reá, és igy julius és augusztus leend a szünidő. Nagyon célszerű lenne, ha azon t. c. szülök vagy gyámok, kik leányaikat a vidékről hozzám adni szándékoznak, de szept. 10-kéig be nem hozhatják, szíveskednének velem a fentemiitett napig tudatni; minthogy csak bizonyos meghatározott számú növendékek vétetnek fel. Bátor vagyok még figyelmeztetni a t. c. közönséget, hogy ily nagyohb iskolában nevelő nők is képeztethetnek ki. Ennek támogatásául, elmondhatnám: mennyire kevés képzett magyar nevelőnő van még hazánkban; mily veszteség az, hogy nemcsak a tisztességes és jövedelmező állásokat idegenek foglalják el (és sok szegény magyar nő szükséggel küzd), hanem a sok idegen elem, nevelés. ügyünkre is káros befolyással van ; elmondhatnám, hogy adjunk a nevelönökül való kiképeztetéssel leányaink kezébe biztos kenyeret, mert nagyon is közel fekvő események bizonyítják, mennyire alá van vetve bárminemű biztosnak látszó állás is az események befolyásának; de ennek bővebb tárgyalását más alkalomra hagyom. Pesten, juliusban 1866. Sz. Kalocsa Róza, nevelőnő. Váci-utca 1. sz. ÉVZÁRÓ BESZÉD, felolvastatott Szatmárt julius 18. 1866. Mélyen tisztelt hallgatóság ! Állva egy — küzdelmek s viszontagságok közt — lefolyt iskolai év sírja szélén, — elmélkedve a tőlünk, néhány nap elmulandásával, éjbe borulandó 1865

/6

. isk. év szomorú alkonyán, részben öröm dagasztja keblemet, nagyobb mérvben szomorúság s aggalom nyomja lelkemet, — midőn szivünkhöz forrott növendékeinket, pár holnapra, védő s ápoló szárnyaink alól pihenni bocsájtjuk, hogy — pár hó múlva — ha a végzet vagy Bellona hatalma, megengedendi, — megujult test- és lélekerövel ölelhessük ismét meleg kebelünkre. Van okunk örülni nekünk, kik a legnehezebb, sok tekintetben háládatlan, — de minden esetre gyönyörű pályán, — a nevelve oktatás küzdterén járdalunk, plántálunk és öntözünk ; —• midőn nyilt önérzettől sugárzó homlokkal tekinthetünk szét, édes magyar hazánk egyik igen kies terén, s ennek népei közt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk szemébe ama Frondeurs ligának, melynek gyász vitézei intézetünket, — az ebben szelíden uralkodó humanitást, atyai gyöngédséget, folytonosan ócsárolják, — mikép: nékünk — az Isten képére alkotott teremtményekhez legillöbb és alkalmasb bánásmódunk, — testvéries baráti szivböl ömlő jó tanácsaink, intéseink és figyelmeztetéseink, utánzásra érdemes példánk, szeretetteljes türelmünk, ez évben is elég édes gyümölcsöket hoztak, — a jó, okos szüléket, a szabadság imádó nemes hazafiakat, ez évben is hozzánk vonzották, kik tettben mutatták meg nekünk ez isk. év elején; mikép: becse veszett immár nálunk a plagosus orbiliusoknak; s hogy ök csak oly vezetők kezén hagyják nyugodtan leikök kedves zálogait, kik nevelnek híveket a vallásnak, — szabad lelküeket s erény-kedvelöket; — fiakat a honnak, kiknek lelke irtózik a személyi és vagyoni jogok eltipróitól, az emberi méltóság rideg arcú sírásóitól, — azoktól kiknek hatalma és tekintélye vasvesszöben vagy fapálcában) —akaratja: durva parancsban nyilatkozik ; kiknek jelszava „ode -rint, dum metuant." — (semmi) ha gyűlölnek is, csak féljenek.) Tanártársaim megértették a kor szózatát; figyeltek s figyelnek folytonosan az idő intésére; — figyeletök eredményeül egy szívvel és szájjal jelentik, mikép : köziskolákban7

a vesszőnek és botnak épen ugy nincs jövője és következése, mint nincs a magasb tőr vénypiacokon, a hajborzasztó halálbüntetésnek; a vessző és bot csak Isten kezében lehetvén vigasztaló eszközök, Megértvén a személyi méltóságukat ismerő magyarok — a mi növendékeink mívelt érzelmű szüléi, — gyermekeik körül használt bánásmódunkból, nevelési föelvünk alapját, a tiszteletes Humanitást, s tisztán tudván, velünk együtt, a tagadhatlan igazságot, mely szerint: „akkor ütjük le növendékeink lelkéről és szivéről az ártatlanság, szemérem, józan erkölcsiség és becsületesség hímporát, midőn azokat, közhelyen, többek jelenlétében és szeme láttára durva testi fenyítékkel illetjük— tudván azt is a jó hírtől mikép tanodánkból, ama régenten, szegénynek és boldognak, mívelt