Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

niam damus petimusque vicissim, csak igy közelget el hozzánk a valódi Unió országa." A fentebbi elvek szerint tehát a temesvári két protest. felekezet szerződésileg egyesült: I. Először is arra nézve, hogy mind a két hitvallás tantételeit, dogmáit fentartja, azokat ugy a templomban mint az iskolában magyaráztatja, tanittatja, a váltanokra nézve csupán oly megszorítással, hogy azok az iskolavégzett gyermekeknek, midőn ők a konfirmácio, s űrvacsorához előkészíttetnek — mely munkát itt mindég a lelkész végez — bőven megmagyaráztatnak. — A vallástant egyébként a gyermekek rendszeresen tanulják: kezdték a bibi. történetekkel, folytatják — mindegyik saját felekezete kátéja szerint a hittannal, bevégzik az egyháztörténettel, különös tekintettel a magyarországi reformácio történetére, mely egyes tudományszakok egyébként, hogy mind csak elemileg tanultatnak, ez önként érthető, mivel egyházunk csak 4 oszt. elemi tanodával bir. Ezenkívül két év az előkészítésre fordittatik, mielőtt a gyermek a rendes osztályokba jöne. A sakramentumok kiszolgáltatásánál, és pedig az úrvacsoraosztásnál „Kirchen-Agenda für die evang. Gemeinde" és "Wagner imakönyve, a német nyelvű isteni tiszteleten — a magyar isteni tiszteleten pedig valamelyik magyar ref. szertartási könyv, leginkább Révész Bálint szerint teljesíttetik a szertartási functio. II. A kultust illetőleg: minthogy az alakuláskor az ág. h. hívek többségben voltak (akkor 230 lélek, melyből mintegy 100 lélek volt hel. hitv. ez az arány ma is igy van, tehát a ref. elem nem teszi a gyülekezetnek fele részét, ma már a lélekszám 1300—1400 között áll) nem lehetvén a két felekezet közötti különbséget aként kiegyenlíteni, hogy mind a két felekezet szertartási igényei tisztán fölvétethessenek, e tekintetben tehát az egyéni önállás áldozata esak a mulhatlan szükség erejéig vétetett igénybe, s csak is az elodázhatlan szükségnek hódoltak a hívek, midőn a templomot, s ' az isteni tiszteletet nagyrészben, a többséget tevő ágostaiak ritusa szerint rendezték be. Álljanak itt az egyesülés eredeti szavai: — Mindkét hitvallástétel sorsosai atyaji szent szeretettel engedvén kölcsönösen egymásnak, templomunkban az Úrnak szent asztala a kathedra előtt álló formára lévén felkészitve azon egy feszület, s két gyertyatartók állanak, s ezekben az úri szent vacsora kiszolgáltatása alatt viaszgyertyák égnek. — Az Ur szent testének jegye a kenyér, ostyában és házi kenyérben áll a szent asztalon s ugyanazon tányérral a szeretet szent vendégségéhez járulónak, ha ez letérdepel, ostya adatik szájába, ha fenállva marad, törött kenyérdarab nyujtatik kezébe az evangyéliom szolgája által. — Énekléseink orgona mellett a német isteni tiszteleten ugyan pesti ágost. evang. prédikátor tiszt. Kalkbrenner úr gyüjteményü énekeskönyvéböl, a magyar isteni tiszteleten pedig a debreceni uj énekeskönyvböl vétetnek." Prédikátorunk nem öltözik ruháján feljül fehér inget magára, midőn a szent asztalhoz, vagy a kathedrába megyen, s egyéb hivatalos foglalatosságait végzi; nem is énekli — mint az különben az ágost. hitvallás sorsosainál történik — az evangy éliomot, s a verba consecrationist, hanem értelmes hangon olvassa. Az egyházi szónoklatok nem a perikopák, hanem szabad textus szerint tarttainak. — A három sátoros ünnepeken kivül a született Jézust imádó három királyok januárius 6-án (ez még ma is szokásban van) és a boldogságos szűz beavattatásának ugyan februárius 2-án, Gábriel angyal által lett tudósittatásának pedig március 2b-én esni szokott emléknapjain (mely két utóbbi ünnep alólirt idejöttekor, 6 évvel ezelőtt már nem volt, ma sincs szokásban) ugy felséges koronás Urunk születése, s szent István első magyar király ünnepén prédikáció és közhálaadó isteni tisztelet tartatik nálunk, — és a három elébb nevezett napok megülésének nyoma lévén az régibb gradualékban is — mivel az ágost. hitvallás sorsosi közül a köznép ezen napok ilyes megszenteléséhez szokott — egy szivvel lélekkel áldjuk azokon az Atya Úr Istent, sz. fiának nemcsak a választott zsidó nép, hanem a pogányoknak is, és az egész emberi nemzet fénylő világosságának s felderitöjének örök decretuma szerint emberi testben elküldéseért, — a két utóbbi országos ünnepnapokon pedig hálákat adunk jó Istenünknek sz. István király által pogány magyar eleinkre is elhatott fényeért keresztyén szent hitünknek, és szent vallásunknak, közös isteni tiszteletünknek a felséges uralkodó fejedelem kegyes királyunk alatt engedett szabad gyakorlásáért. Egyébiránt a magyar isteni tiszteleten Szikszai György lelki áldozatai, és Tóth Ferenc agendája használtatnák." (Folyt, feöv.) ISKOLAÜGY. A PESTI REFORMÁLT EGYHÁZ, LEÁNY-FÖISKOLÁJA ÜGYÉBEN. Két éve hogy a magánnevelönöi pályáról a nyilvános küzdtérre kiléptem, azaz egy leány nevelőintézetet állítottam fel. Küzdtérnek mondám s nem vonom szavamat vissza, mert, ha tekintetbe vesszük a jelen mostoha körülményeket, melyek egy ily intézet fennállhatását majdnem lehetetlenné teszik, tekintetbe véve azon sok balvéleményt, mivel egy nevelőnek küzdenie kell, méltán használhatom a fönebbi kifejezést. Mindamellett Isten segítségével oly eredményt vívtam ki, mely jobb időkben is jelentékeny volna, t. i. két év alatt negyvenötre szaporodott növendékeim száma, dacára azon körülménynek, hogy intézetemben majdnem másfélannyi a tandíj mint másutt; a fizetést nagyobbitni kénytelen valék, mert csak elegendő anyagi erővel voltam képes, minden tudományi ágra a legjelesebb tanári erőket megnyerni. Ez eredmény s az intézetemben követett nevelési irány és lehető alapos tanitás figyelembe vétetve a pesti reform, nőegylet — által, mely herceg Odescalchi Gyuláné elnöklete alatt egy leány-főiskola felállítása végett alakult — továbbá