Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-12 / 32. szám
egyesülésünket ott és annyiban ezután még inkább fentartsuk és szilárdítsuk, a hol és a mennyiben azt a szükség parancsolja, az érdekközösség követeli. Felmutatja, hogy „közös viszontagságos multunk emléke : legyen tehát közös védelmünk, legyen egyesülésünk az egyesülendök szükségérzetéböl fakadó, valódi, s ha a részek egyéniségöket feledni nem akarják, szóval ha egyesülés, de nem egybeolvadás a cél, ez esetben az egyéni önállás áldozata csak a mulhatlan szükség erejéig vétessék igénybe." — Ugyan ily szellemben fogja fel e tárgyat „az Unió kérdése megvilágositásának" érdemes szerzője e lapok f. évi 15-ik s következő számaiban közzétett értekezésében, s tudományos vizsgálódása világánál reá mutat a két prot. felekezet közt hittani, szertartási, egyházszervezeti stb. tekintetben létező különbségekre; — addig utóbbiak nézete tehát inkább a fentmondott kiindulási pont első részére irányul, t. i. „ne csak arra nézzünk a miben megegyezünk, hanem főleg arra is, a miben különbözünk1 1 szabad legyen hozzá tennem : hogy annyival inkább kitűnjék, annyival inkább megbecsüljük, szilárditsuk azt, a miben megegyezünk; mert ez egyesült evang. egyházban nyert tapasztalatomnál fogva elmerem mondani, hogy ha a két prot. felekezet közti különbségeket kellően ismerjük, tanulmányozzuk, méltányolni tudjuk: csak ez vezet bennünket legbiztosabban egymás megértésére, becsülésére, szeretésére, melynek védszárnya alatt osztán a külső s ép ezért nem lényeges különbségek könnyebben kiegyenlíthetők, egymás mellett könnyebben megférhetök lesznek. A temesvári egyház legalább e szellemtől indíttatva választá symbolumául Efez 4: 1—6. verseit „kérlek azért titeket, járjatok ugy mint illik a ti hivataltokhoz minden alázatossággal és szelídséggel, és lelki kegyességgel, elszenvedvén egymást a szeretet által, igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békeségnek kötele által, egy test és egy lélek lesztek, miképen hogy a ti hivatalatoknak egy reménységére is hivattatatok. — ^Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek atyjok." Kik egymásnak különböző tulajdonait, erényeit megismerni s tisztelni, — egymásnak gyengeségeit, hibáit eltűrni nem tudják: azok nem fogják egymást soha megérteni, még kevesebbé becsülni és szeretni, — azoknak osztán mint a visszás házas feleknek — nagyon bajos dolog leend egy fedél alatt lakniok. A kölcsönös viszonyosság semmi dologban sem kivántalik meg annyira, mint épen a vallási, lelkiismereti dolgokban. A miben már megegyezünk, a miben a két prot. felekezet ugy is egyetért, arra nézve nem kell ujabb kiegyezés, egyesülés; hanem a miben különbözünk, arra nézve kell mindenek előtt tisztába jönünk, s ha lehet kiegyeznünk, egyesülnünk. Tehát mindenekelőtt a két prot. felekezet közti különbségek természetét, történeti fejlődését, az egyes felekezetek életébe átment, azzal összeforrott, s ép ezért azok egyéni sajátságát, létét tevő különbségeket — nem mint csupán közönyös dolgokat, de söt tényleges momentumokat kell egymás iránt tartozó kölcsönös tisztelettel tanulmányoznunk. E külömbségek pedig leginkább ezek, melyeket Tanárky G. úr fentebb emiitett cikkében rendszeres sorozatban föltüntet. — E különbségek szempontjából, sorozata szerint szabad legyen nekem is a temesvári evang. egyház unióját részletesebben ismertetni. A megállapított hitelvek, dogmák, tantételek tekintetében valamint egyes egyéneknek, ugy egyes gyülekezeteknek sem állhatván jogában valamely önkényes változtatást tenni, vagy azokat egészen föladva egyik gyülekezetnek a másikba testületileg be és átolvadni — e jog: a hitelvek, tanok változtatása, átalakítása, vagy megszüntetésének joga iránt intézkedni csbk az összes két prot. felekezet egyetemét, különösen annak legfőbb képviselő testületét — a mindnyájunk óhajtása előtt sajnos! még mindég csak igéretföldjeként lebegő — zsinatot illetvén — mi sem természetesebb, mint az, hogy az egyes gyülekezetek nem egymásbaolvadás által igyekezhetnek a valódi Unióra, hanem aként, hogy a két prot. felekezet individuális érdekei, külömbségei — a mennyire csak lehető — az alakuláskor egy ugyanazon testületbe fölvétessenek, megtartassanak, kiegyenlittessenek, tehát mind a két fél érdekeit szem előtt tartva, azokat tovább fejlődésükben ne gátolják, szóval a mint Tanárky G. igen szépen mondja: „Az egyéni önállás áldozata csak a mulhatlan szükség erejéig vétessék igénybe " — Tehát nem át, vagy egybeolvadás — mely sem nem célszerű, sem — mint ezt a két felekezet önálló jogosult történelmi fejlődése, s tán némely átolvasztási kisérletek, törekvések is tanusitják — legalább egy könnyen, és hamar nem valósitható, sem — mint ezt az eddigi értekezések is bizonyítják — nem szükséges: hanem egyesülés egy társaságbaállás, kölcsönös védelem, könnyebb s biztosabb megélhetés, életrevalóbb fejlődés végett mindenütt, hol ezt a szükség ugy kívánja, az érdekközösség javasolja, az egyéni érdekek, külömbségek lehető tiszteletben tartása mellett. Ily elvek s nézetek vezérelték a temesvári egyesült evang. egyház híveit, midőn 42 évvel ezelőtt az Uniót gyülekezetükben megalapították, legalább ez elvek az egyesült hívek alapszerződésében bőven feltalálhatók. Itt élvén a bánságban, a bomló félben levő, az ágost. hitv. gyülekezetbe már csaknem egészen átolvadt lieblingi ref. egyházhoz közel, mely még nemrég önállással birt — nem hagyhatom itt említés nélkül egy lelkészi kör társalgását, mely ezelőtt néhány évvel véletlenül nálam jött össze, melyben mindkét hitvallású prot. lelkészek voltak jelen; — egyik lelkész kollegám igy szóla; „Lieblingen már nincs szükség az Unióra, mert az ott már a legszorosabban megtörtént" — mire egy másik lelkésztársam a jelenvoltak közül ezt a megjegyzést tevé: „Köszönöm szépen az ilyen Uniót, hol az egyik fél mindent, saját egyéni létét is feladni kénytelen, hisz akkor a farkasnak a báránynyal is Uniója esik, mikor amaz ezt benyelte, de ez nem Unió, hanem egyik félnek a másikba olvadása. — Eféle unionisticus mozgalmakat, intentiokat más, jelesen polit. tekintetben is eleget láttunk hazánk közelebb mult napjaiban, de az ilyen Uniót mind egyházi mind polit. tekintetben köszönjük, de nem kell. Tisztelet, és kölcsönös szeretet egymás egyéni érdekei, intézményei iránt, hanc ve-