Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

Előttünk sem uj e vádak felhozogatása, csak a modor és az általánosság eddig példátlan vakmeröségü, durva és sértő. 1860-ban a sárospataki 300-os prot. ünnepélyen és 1866-ban a főrendiházban azon szónok ajkairól, kit báró W e n k h e i m László legott az egész ház által osztott rövid de találó cáfolatban részesített — finomul ugyanazon vádat hallók, hogy nemzeti alkotmányunknak a nyolc-milliónyi katholikusok mellett a tetemes kisebbségü protestánsok voltak fentartói: oly kihivó és rágalmazó modorban Magyarország katholikusai még sohasem vádoltattak, mint a „Prot. Lap" fönebb idézett vezércikkében. Azon impertinentiára, melylyel a fejedelemnek az egész püspöki kar tanácskozmányai után a világegyház fejével, IX. Pius 0 Szentségével kötött egyezménye vakmerően Bach-chal való szövetkezéssé aljasittatik, nincs mit felelnünk ; ') a mód, a dühöngés áltatánossága, a katholikus jogok elleni fékvesztett dulakodás oly szellemi kihágás, melyet minden, ha nem is kath. olvasó, ki a históriát elfogulatlanul tanulmányozta, s kinek fejét már az elemi iskolától kezdve hazug ferdítésekkel meg nem tömték, önmaga legott el fog ítélni. A „Prot. Lap" emberei haragusznak, hogy a XVI. századbeli ujitás egész hazánkat ellenállás nélkül el nem boríthatta, haragusznak, hogy az nem történt, ami Angliában; haragusznak, hogy a magyar kath. egyháznak oly fénylő csillagokat adott időnkint a gondviselés, aminő egy Pázmány, egy Káldi, egy Telekessy, a Széchényiek és Szelepcsényiek stb. stb. voltak; kiket inidön a fönebbi cikkben különség nélkül a Básták, Karaífák és Haynatík satelleseivé tenni nem iszonyodnak, minden jóravaló magyarnak megvetését vonják magukra. Hol vették atyánkfiai azon logicát, hogy egyes ember szavai- vagy magatartásaért egy ország nagy többségét összetesen tegyék felelőssé ? épen mintha mi azért, mivel protestáns atyánkfiai a Bach-Thun rendszer alatt lassacskán szintén meghajoltak a germanisáló parancsok előtt és berendeztek szépen nyilvános prot. államgymnasiumokat,2

) és fejhajtogatva fogadták protestáns schulrathjaikat; vagy azért, hogy főpapjaik a Bachminiszterium által ordókkal és cimekkel földiszittetve tultettek bármely udvari emberen:3

) már okot vennénk az összes prot. papokat, söt az egész magyar protestantismust arról vádolni, hogy segédkezet nyújtott a germanisálásra s a többi. . . . tetlenbe belefogni. Higye el L. úr, a történeti igazságot, nem lehet egy-két általános frázissal, hogy az „ferde, hamis stb." megcáfolni. B. M. ') Most is azt kell mondanunk, hogy a concordatum csak az absolutismussal, csak Bach-chal való szövetkezés utján jöhetett létre ; mert ha alkotmányunk szakadatlanul fenállott volna, meg lehet győződve az „I. T.," hogy a concordatum legalább hazánkban, soha sem lát napvilágot. S nagyon helyesen tette az „I. T." hogy bevallotta, miszerint erre az „impertinentiára" nincs mit (azaz más szavakkal: nem tud mit) felelni. B. M. 2) Ugyan kérjük szeretettel, nevezze meg L. azokat a magyar „protestáns nyilvános államgymnasiumokat, melyek szinté n^meghajoltak a germanisáló parancsok előtt.t

t

B. M. 3) De el is vették jutalmukat az ilyen papok. B. M. Mi ily botorságra nem vetemülünk soha, hadd excelláljon az ily eljárásban egymaga Ballagi Móric lapja. ítéljen a józan olvasó azon eljárás becsületessége fölött is, hogy a „Prot. Lap" emberei, ha észreveszik, hogy valamely alig olvasott, másod- vagy harmadrangú kath. iró ') az absolutismust prédikálja, a katholicismust az alkotmányossággal megegyeztetni nem képes, a helyett, hogy hagynák sorsára, felkiáltanak: íme a magyar ultramontánok ellenségei az alkotmányosságnak! — és aztán bevonják az általános vád alá az összes kath. irodalmat, az összes püspöki kart, a klérust és magukat a katholikusokat. 2

) Mert ha összes klérusunk vádoltatik valamiről: ugy velamennyien érezzük a vádat együtt, épen ugy, mint azon örökösen cáfolt és mégis a prot. atyafiak által örökösen megújított rágalom ellen, hogy mi Szűz Máriát s a képeket imádjuk 3

) bizony, egyaránt kell tiltakoznunk, s tiltakozunk is gondolatban mind házi imáink alatt, mind mikor egy báró Eötvös Józseffel s egy Ghiczy Kálmánnal a sz. mise alatt együtt borulunk le a Mindenható előtt. Még csak egy sophismát akarunk ezúttal rendreutasítani. A „Prot. Lap" folyvást különséget hirdet a katholicismus mint vallás és a katholicismus, mint római institutio között. Ezen felállított különség hamis, koholt, nem-létező.4

) Pápaság nélkül nincs katholicismus, és katholicismus neve alatt csak azon vallás, csak azon római (helyesebben: isteni) institutio érthető, melynek láthatlan feje Krisztus, látható feje pedig a római pápa. Végül szolgáljon megnyugtatásul a különböző vallású, de a békés egyetértést semmiféle jogsértő izgatók kedveért fel nem áldozó hazafiaknak, hogy a „Prot. Lap." mely a fönnebb idézett cikkhez hasonló háboritásokkal kénytelen maga iránt figyelmet erőszakolni, a legolvasatlanabb s csak mától holnapig tengődő lapok egyike. 5

) !) Minthogy mi L. úron kivül csak a „Religio" íróival szoktunk néha vitázni, az „I. T." mindenesetre ezeket nevezi „alig olvasott, másod és harmadrendű kath. íróknak, kik az absolutismust prédikálják." Nem tudom, mily néven veszi ezt a bókot Palásthy úr, ki, szó a mi szó, akár tudományra, akár irói tehetségre, akár határozottságra nézve L. felett oly magasan áll, hogy csak a legvastagabb önhittség adhatta ennek tolla alá e vágást. L úr, ugylátszik e német mondással tart: Nur die Lumpen sind bescheiden. B. M. 2) íme örökké az az összezavarása az ultramontanismusnak a kathplicismussal! B. M. *) Ami engem illet, én azt soha sem mondottam, én csak azt tudom, hogy a nagy pénteki szertartás egyik részét „a d o r a t i o c r u c i s"nak nevezik, s hogy ez a szertartás teljesen megfelel nevének. De ilyen dolgok felett én tudományosan értekezni, igen, de vitázni nem szoktam ; ami valaki előtt szent, arról én mindég kegyelettel szoktam nyilatkozni. B. M. *) Ezekkel a szavakkal az „I. T." minden álconstitutionalis színeskedéseit halomra döntötte; mert a római institutio, mint az „Encyklicából" kitűnik, soha sem leszen összeegyeztethető semmiféle modern alkotmányossággal." B. M. 5) Ha más vigasztalása nincs L. úrnak, ezzel nem sokra megy, arról biztosítom. Mert egyfelől én nem vagyok az az ember, a ki a ne-