Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

zércikkirója — kimondani, hogy a reformatio után egy nemzet sem szenvede11 tö bbet az ul t r a m o n t a n o k t ól, mint a magyar (!!), és szenved is folytonosan, dacára, hogy nálunk az ultramontanismus igen kevés híveket számlál; de hívei azon körökben vannak, melyek az ügyek menetére legtöbb befolyást tudnak gyakorolni." Lehet-e ennél sértőbb kihívás a magyar katholikusokra nézve ? ! És még minő a bebizonyitási erőlködés! Mutatja mindjárt az egész irányzatot, fölleplezi az egész támadási fegyver-apparatust a vezércikk mottója, mely Kollonics esztergami érseknek azon állítólagos szavait reproducálja: „Faciam Hungáriám captivam, postea mendicam, deinde catholicam." Ezen hamis mottot2

) használva paizsul, hazánk háromszázados múltjából minden bajt, minden szenvedést a katholikusok, s különösen a magyar püspöki kar s a klérus nyakába vet az exaltált cikkiró. Nincs érdem, bármily ragyogó legyen az nemzetünk történetében, melyet kimélni tudna e cikk, a „jezsuita" Pázmány (kinek nevét sem tudja a „Prot. Lap" helyesen leírni 3

) kegyetlen vadnak van feltüntetve, kinek és a katholikusoknak unszolására „német hadak, kozák csordák rontottak az országra;" mintha nem is a hitújítás hordnokai szövetkeztek volna törökkel, tatárral, csakhogy a katholicismus Magyarországon megtöressék. Valóban alig hittük volna, hogy a magyar történelem, elöhaladott tudományosságunk dacára, ily elferditökre s meghamisitókra találjon.4

) O Kérjük szeretettel Lonkay urat, mi nem katholikusokról, hanem ultramontánokról beszéltünk, a kettő között pedig van egy kis különbség. Rákóczy Ferenc, Eötvös József, Ghiczy Kálmán, Szalay László és ezer más felvilágosodott hazánkfiai katholikusok, még pedig buzgó katholikusok, de ezektől hála Istennek mi soha sem szenvedtünk. Ultramontánok pedig Pázmány, Kollonics stb. Ne tessék szavainkat elferditni! Épen ez a matéria peccans L. úr egész működésében, hogy mindég a katholicismus nevében az ultramontanismus mellett allegál. Hogy pedig ezen eljárás sem az igazsággal, sem az őszinte hazafisággal nem egyeztethető, mutatja szembeszökőleg azon tagadhatatlan tény, hogy mig a protestáns embert az „Idők Tanu"-jának kifakadásai legfelebb megnevettetik, addig a legjelesebb katholikus honfiak attól valóságos utálattal fordulnak el. B. M. 2) Fiat piscis. Meglehet, Kollonics nem mondotta azt, de hogy minden eljárása megfelelt e szavaknak, azt még L. úr sem tagadhatja. B. M. 3) Nekem szól ez a lecke ? a ki számos munkákban bebizonyítottam, hogy Pázmány körmönfont kálvinista (a mint tudjuk, Pázmány is és Khlesel bibornok is született protestánsok voltak) magyarsággal irott müveit többet tanulmányoztam, mint bárki más e hazában, s e tekintetben a mindenesetre nagy férfi munkásságát ugy méltányoltam, mint talán előttem senki. B. M. 4) Qui bene distinguit bene docet. A magyar ultramontán főpapság, azért unszolta a német és olasz hadak bejövetelét, hogy a protestantismus és vele hazánk alkotmányos jogai elnyomassanak, ami, fájdalom legalább ideiglenesen meg is történt. A füg-Mi mindig arra volnánk hajlandók, hogy a hazafiúi egyesülés szempontjából és a jelenben szükséges összetartás erösbitése végett legyünk különös kímélettel egymás jogai iránt, s tartassék tiszteletben a magyar kath. anyaszentegyház elidegenithetlen s nemzetünk európai létével egykorú joga s állása, miként viszont mi mindig figyelemmel vagyunk nem-katholikus testvéreink törvény által biztosított jogai iránt. Mindig arra volnánk hajlandók, hogy a béke és keresztény szeretet kedveért vessünk fátyolt a múltra *) s ne feszegessük azokat a Bethlen-, Bocskay- s Tökölyféle szomorú időszakokat; de a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" felszakgat minden sebet a múltból s valóságos izgató modorban halmoz fel vádakat a katholikusok s különösen a klérus ellen. Nem irtózik a Básták, Karalfák és Haynauk cimboráiul és segédjeiül mutatni fel a magyar klérust, amely vakmerő és hazafiatlan eljárás teljesen bebizonyítva álland t. olvasóink előtt, ha a „Prot. Lap" legújabb számának kérdéses vezércikkéből néhány passust szórul-szóra bemutatunk De legyen elég! Még egypár, ehhez hasonlótartalinu hasáb telnék ki a „Prot. Lap" legújabb vezércikkéből. Hová vezetne, ha mi ezen, amily méltatlan, indönkivüli, veszedelmesen izgató: épen oly ferde, hamis, igazságtalan vádak egész sorát egyenkint cáfolni, megtorolni s hasonló sebfölszakgatással viszonozni akarnók! 2

) getlen erdélyi fejedelmek pedig azért szövetkeztek a török hatalommal, hogy hazánk alkotmánya és vele a protestánsok jogai megvédessenek és hazánkban a hallatlan üldözések megszűnjenek. E két egyenlőnek látszó eljárás között tehát végetlen a külömbség és semmi analógia nincs közöttük. Mi mondhatjuk azt el, hogy „Valóban alig hittük, hogy a magyar történelem előhaladott tudományosságunk dacára, ily elferditőkr e és meghamisitókra találjon," mint az „Idők Tanuja." B. M. Ez azután példányképe a méltányosságnak. Az „Idők Tanuja" kegyes leereszkedéssel holmi jogmorzsalékkai akarja a protestánsokat kielégíteni, de csak azon feltétel alatt, ha ezek meg „ne bántsdvirágnak" tartják az ultramontanismus minden előjogait, még azokat is, melyek nemcsak a protestantismussal, hanem a humanismussal is ellenkeznek. Köszönjük szépen az „I. T." szívességét; nekünk nem kegy, sem morzsalék, hanem törvények által biztosított vallási egyenjogúság kell, melyet legtalálóbban magyaráz a sz.irás e helye: „valamit nem akarsz, hogy az emberek neked caelekedjenek, te se tedd azt másokkal." Ami pedig azt a fátyolt illeti, melyet az „I, T." a múltra szeretne boritni; fájdalom semmiféle fátyol sem takarhatja el az oly tényeket, melyeknek utófájdalmait velünk most is éreztetik. Olvassa el csak L. úr mai számunkban egy felső e ő r i lelkész méltó feljajdulását s aztán beszéljen múltról, melyre fátyolt kell vetni. Általában ez az egész mézes-mázas beszéd élénken eszünkbe juttatia egy sokkal tekintélyesebb hatalom hasonló igényét. Bach alatt nem panaszkodhattunk, mert a szabad szó tiltva volt; mikor pedig Bach dicsőségének vége lett, akkor meg azt mondták : ne szaggassuk fel a régi sebeket és vessünk fátyolt a múltra. Igy aztán lehet szép csendesség in aeternum!! B. M. 2) Bizony pedig nagyon helyesen tette volna az „I. T." ha az idézett soroknak akármelyikét is megcáfolja; meglehet hogy egy kis vihar keletkezett volna, de a vihar is tesz annyi jót, hogy a levegőt megtisztítja ; hanem ugylátszik, hogy az „I. T." nem mert lehe-