Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

s nem a felelős kormányrendszer mellett, hanem más valamiről akarunk szólani. Fájdalmas, de mulaszthatlan tiltakozásra kényszerit minket a „Prot. Egyh. s Iskolai Lap" legújabb (30-ik) számának vezércikke. Abban, már annyiszor egymásután, a legméltatlanabbul s névszerint van megtámadva az „Id. Tanuja." Hazaárulással határos magyarázatot ad a nevezett prot. lap az u 11 r a m o n t a n i s m u s n a k s ily magyarázat után odaállítja az „Idők Tanuját" is, most mint ultramontán lapot, pár hét előtt, mint a magyar ultramontánok zászlóvivőjét. Sem a tudatlanság, sem a malitia e g y m a g a nem, hanem csak együtt képes oly vakmerőségre, mely a vallásháboritássalJ

) azonos, s oly gyanúsító eszmezavarra, mely a magyar prot. irodalomnak nem nagy dicsőségére válhatik. Habár ily országban, hol az elmék, a tizenhatodik századbeli német ujitások óta, vallásilag is annyira szétágaznak, a kath. hűségnek a hazafiúi hűséggel s a közügyek körüli folytonos részvétel- és szerepléssel való egyesítése sokszor magas és bölcs erény gyakorlatává lesz: mindazonáltal bizton hivatkozhatunk t. olvasóink szavazatára, hogy mikor sértette meg az „Idők Tanuja" magatartása akár a kath. hűséget, akár a hazafiúi hűséget ? 2

) Ez szelicl kis denunciatio akarna lenni, mely azonban hálistennek most Dem fog. Midőn Munkay úr az „Idők Tanu"-jában a kath. ifjakat a prot. iskolákból kitiltó rendeletet ugy motiválja, hogy : a prot. ifjú katholicus iskolában hitet, mig viszont a kath. ifjú prot. iskolában csak hitetlenséget tanul — ez nem vallásháboritás ; de hogy K. A. a „Prot. Lap"ban az ultramontanismus túlkapásai ellen a történelmet beszélteti, ez már vallásháboritás és a becsületes katholikusok elleni izgatás. Ily logicával sokra mehet az ember a mai világban. B. M. 2) Hogy Lonkay úr az ultramontanismus ellen nem vét, azt megengedjük, de hogy működése igazi hazafi jóváhagyását is megnyerhetné, nem hiszem. Lapjának már merő létezése is politikai bűn. — Évtizedek óta a haza minden jobbjainak törekvése oda irányult, hogy a rendek, felekezetek, nemzetiségek alkotta válaszfalakat ledöntve a nemzeti erőt a haza felvirágoztatására politikailag egyesítse ; s e szent nemzeti törekvés ellenében előáll Lonkay úr és egy a hazai törvények ellen protestálgato törpe töredék nevében katholikus politikát hirdető lapot alapit! Nemde az Úr köntösének valóságos megszaggatása ez ? s nemde bűn, az egységre törekvő nemzeti közakarat ellen ! Értjük és felfoghatjuk jogosultságát a „Religio"-nak, mely mint a katholikus egyház (azaz clerus) közlönye, a katholikus clerus érdekeit képviseli; de katholikus politikai lapnak más jelentősége nem lehet, mint hogy a nemzet azon üdvös törekvésének, mely méltányos törvények által a háromszázados vallási súrlódásnak elvalahára véget akar vetni, ellene dolgozzék. Ha ez hazafiúi hűség, akkor Beöthy Ödön rosz hazafi volt, és Deák Ferenc, Eötvös József, Ghiczy Kálmán és más jeleseink nem jó hazafiak. Azt állitám, hogy az „Idők Tanu'-jának már merő létezése is politikai bűn, hozzá kell tennem, hogy egész eljárása alapelvéhez híven, folytonos ellenkezésben van a nemzet közakaratával. Erre nézve elég lesz a f. é. julius 6-iki számból ezen egy idézetet felhozni: a z 1848-ki törvény, a megyei utasítások ellenére ős jogaink és alkotmányos lételünk romjain keletkezvén, a rögtönzés és ideiglenesség jellegét viseli magán. Ennél legátalkodottabb bécsi elleneink sem mondottak soha többet. B. M. Senki sem tudná ezt bebizonyítani becsülettel és rágalmazás nélkül. Ha az ,,Idök Tanuja" kimutatta, hogy B1 á z y, B a 1-lagi s több más hasonló elvű atyánkfiának az „enyém és tied" törvényét feledő „osztó-igazsága" tulajdonképen nem igazság; J

) ha kimutattuk, hogy az 1848-ki XX. t.cikknek, melyet törvényesen még senki sem magyarázott, s melynek magyarázata (illetőleg : revisiója, módosítása) az egyes vallásfelekezetek (tehát ezek élén valószínűleg a nyolc milliónyi katholikusok püspöki karának is) meghallgatása után egy utóbbi törvényhozásnak lön fentartva—nem lehet olyan gyakorlata, aminőt a „Prot. Lap" emberei még a mult év végén és a jelen év folyamában is himezetleniil hirdetni iparkodtak : 2

) ha mindezt kimutattuk, elhisszük, hogy a „Prot. Egyh. s Isk. Lap" embereinek nem tetszheténk; de, hogy hazánk s annak törvényei ellen vétettünk volna, azt senki becsületesen és lelkiismeretesen nem állithatja; annál kevésbé vonhatja lapunkat oly malitiosus magyarázat alá, aminövel a „Protestáns Lap" az ultramontanismust legújabban is fejtegeti és amely ellen minden kath. magyar nevében ezennel ünnepélyesen tiltakozunk. A „Prot. Lap" oly elvnek magyarázza az ultramontanismust, mely szerint „a valódi pápistára nézve csak azon törvény birhát absolut kötelező erővel, amely „ultra in o n t e s" — t. i. R ó m á b a n — készült vagy nyert szentesítést. Ezek szerint lehetnek polgári törvényhozási végzések, melyeknek nem engedelmeskedni első lelkiismereti kötelesség, első férfias erény. 3

) Előáll — úgymond — ezen eset mindannyiszor, valahányszor a hazai és az „ultra montes" készült törvények egymással ellenkeznek." És alább : „Hajlandó vagyok — mond a „Prot. Lap" ve') Idézzen hát L. úr csak egyetlen helyet irodalmi müveimből, melylyel ezen ráfogást bebizonyíthatja. Én eddig is nyíltan kimondottam, s ha majd arra kerül a dolog, jövőben is sikra szállok amellett, hogy a kath. clerus által birt vagyonból egy talpalatnyit se fogadjon el egyházunk, mert ez kockáztatása lenne autonómiánknak, mely pedig előbbre való minden földi vagyonnál. Ha valaha ember ellen a „calumniare audacter" következetesen gyakoroltatott, én ellenem történt az, az „I. T.u

hasábjain, midőn világos kijelentéseim ellenére évek óta azt a nótát fújják, hogy én a papok jószágaira éhezem és „enyém és tiéd" törvényét nem ismerem. Nem hiába, hogy az összes journalistica óvakodik az „Idők Tanujá"-val való érintkezéstől!! B. M. 2) A XX. törvénycikkely revisiója nem fog soha tárgya lenni a jövő törvényhozásnak; és magyarázata is csak egyedül a teljes egyenjogúság keretébe fog szorítkozni, melybe Lonkay úr et consortes fájdalmára, sem az elévült és elavult uralkodó vallás, sem pedig holmi e 1 ő j o g o k egyáltalában bele nem illenek. L. úr ugy óhajtaná revideáltatni ezt a t.cikket, hogy a vallásfelekezetek lennének egyenjogúak, de azért a katholika vallás uralkodó vallás legyen és előjogokkal is birjon a többi egyházak felett. B. M. 3) Ezeket nem mi mondottuk, hanem szórói-szóra a „Religio"ból idéztettek, mely pedig egy követ fuj az „Idők Tanu"jával, és csak holmi financialis szempontokból támadt közöttök egy-egy kis viszály. B. M.