Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

PROTESTÁNS SKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. LATOGATAS AZ AG. ES HELV. HITV. ORSZÁGOS ÁRVAINTÉZETBEN. A tiszta és Isten előtt és az atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságokban. Jak. 1, 27. Pest egyik szerény utcájának (Kis-mezőutca 18-ik sz.) igénytelen külsejű épületében a prot. árvaintézetbe vezetem a t. olvasót. Midőn belépünk a rend és csin, a háztartás éltető lelke, azonnal kedvesen meglep, s ha már az első benyomás is kellemes, annál nagyobb lelki élvezet vár reánk, ha tovább időzve részletesb vizsgálat alá vesszük az egészet. Fürge fiúcskák és leánykák sorakoznak előttünk, mindmegannyi megtestesült életvidorság. Egyik ember egyben, a másik másban találja örömét. A mi engem illet, nekem legnagyobb élvezetem az, ha a zsönge gyermekkort láthatom kendőzetlen őszinteségével, ha hallom ártatlan nyiltszivü kérdéseit, feleleteit; ha az ifjú nemzedéket sürögni forogni látom abban, mi egykoron Őket e szegény haza életrevaló tagjaivá teendi. Ily élvezetnek valék részese, midőn e hó elsején az emiitettem intézet vizsgáján jelentem meg. Mellőzöm itt egyes gyermekeknek a tanulásban tett előhaladása jelenségeit; ezek,mint rendesen történni szokott, egyik gyermeknél kitünőbbek, másiknál csekélyebbek voltak; csak a rendet és csint hozom fel, mely nemcsak, mint fenebb emlitém, a helyiség berendezésén, hanem minden egyes fiu- és leánygyermeken annyira felötlő. Ha nem tudnók, hol vagyunk, egy becsületes, tisztaság és rendhez szoktatott jó módú családnál képzelnők magunkat. Minden gyermek oly tiszta, egyszerű ruhácskájában oly csinos', mintha csak skatulyából húzták volna ki. — Mikor megláttam őket, Isten bocsássa meg bűnömet, de az a gondolat villant meg agyamban, hogy sokakra nézve e szegény gyermekek közül, még talán jótétemény az, hogy árvákká lettek s igy ide juthattak ; mert a szülei háznál még csak nem is sejdíthettek volna, amit itt folyvást látniok, tanulniok és tapasztalniok nemcsak alkalmuk, de kötelességük is. Bármit beszéljen az önhitt léhaság, mi tapasztalatból tudjuk, hogy az emberiségi célok, csak az igazi vallásosság utján létesíthetők. S váljon hol csepegtethetnék ez inkább a gyermek lelkébe, mint oly intézetben, mely lételét is a vallásos ihletnek köszönheti és körülötte minden vallásos kegyeletet leheli ? Otthon ellenben meglehet, hogy e gyermekek közül sokan durva, mosdatlan beszédeknél egyebet soha nem hallottak volna és nem lettek volna tanúi másnak, mint a nyomor által előidéztetni szokott rondaságnak és testi és lelki piszokbamerülésnek. Valóban ha van vállalat e haza földén, mely minden jó ember figyelmét és munkás részvétét megérdemli, ez olyan. S mégis hány mivelt ember vagyon hazánkban, ki külföldi utazásaiban egy-egy ilyen intézet megláthatásáért mértföldekre nem röstell elmenni, míg ezt, mert édes miénk, mert magyar, ha százszor Pestre jő is, megtekinteni eszébe sem jut. Igazán méltók volnának ezek az urak, hogy ugy járjanak, mint nem régen egy gazdag budai polgár, aki nem elégedvén meg nagyhirü hazai orvosaink utasitásával, Párisba ment orvosi tanáj^ 63 m