Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

képes a híveket az egyház, illetőleg vallás iránti közönytől maradandólag megóvni. Ha van hiha egyházszervezetünkben, leginkább ott keresendő, hogy, a mint gyűléseinkben többször pengettetett, általában scopae dissolutae vagyunk, hogy a hány egyházkerület van, annyi a külön törvényhozó testület, hogy különösen a reform, egyház szerkezete nem lett egészen kiépítve, a mennyiben semmi oly testilletet nem alkotott, mely a különvált kerületeket egyesítve az egyház egyetemes érdekeit képviselné. Midőn 1848-ban Palmerston azt kérdezte a frankfurti német birodalmi követtől, hogy hol fekszik tulajdonképen az a német birodalom V az egész világ e kérdést nem csak elmésnek, hanem igenis találónak mondta: mert csakugyan van német földön mindenféle fejedelemség, hercegség, királyság ; csak egyesitett német birodalom nincsen. Ugyan nem szintúgy járnánk-e mi magyarországi reformátusok is mint a frankfurti követ, ha valaki azt a kérdést találná hozzánk intézni: hol van tulajdonképen az a magyarországi reform, egyház V — Van négy, Erdélylyel együtt öt reform. egyházkerület hazánkban, külön-külön szervezettel egyházban és iskolában; de nincs semmisem, a mi e négy, illetőleg öt testületet egy egységes egészszé kapcsolná össze. Ez eldaraboltságban rejlik a nagyobbszerü haladás egyik legfőbb akadálya. A minden tekintetben szétágazó erők minden egyesítő központ nélkül nagy részt hiába pazaroltatnak el, gyakran egymást paralysálják, minden esetre jelentékeny eredményt előhozni nem elégségesek. Ha néha egyik vagy másik kerületben valamely nagyobbszerü vállalat eszméje fölmerül, annak valósítása rendesen a kerület tehetségét meghaladó erőt igényel, s azért vagy félretétetik, mint puszta pium desiderium s ismét feledésbe megy, vagy létrejő ugyan, de annyira eltörpülve, oly félszegül, hogy az elmaradásnak inkább mint a haladásnak lesz hirdetője. E siralmas állapotból ki kell okvetlen emelkednünk. A kiilönzó érdekeknek el kell hallgatniok, hol az egésznek boldogulhatása azoknak mellőzését oly fennen követeli. Egyesülnünk kell; de mi az egyesülésnek nem azt a nemét tanácsoljuk, mely önállástalan részek nagy tömegére támaszkodva, bitorlott hatalommal parancsoljon, és mint a bábel tornya építői, az eget fenyegesse, hogy utoljára is egymást nem értő közzavar legyen a vége. Nem; minekünk az ég segélyétől kell várnunk mindent és az egységet is mindenek előtt azon élő tudatban kell keresnünk, hogy mindnyájan egy fő alatt egy szent testnek tagjai vagyunk. Csakis azt kívánjuk tehát, hogy a kerületnek szabályos összeköttetése és szerkezetüknek egymást megközelítő egyformasága által adassék kifejezés együvétartozásunknak és a szent közösségnek, hogy támasztassák a hívekben annak tudata, hogy az egyes kerületek tagjai, egyszersmind tagjai egy nagy országos testületnek, minek folytán egymáshoz kölcsönös segítő s egymást kiegészítő viszonyba lépnének, a nélkül, hogy az egyes kerületek önállósága s autonómiája legkisebbet is szenvedne. Ha ez létesül: akkor az egyes kerületek javai, anélkül hogy az illetők azok élvezetében csorbulást szenvednének, mintegy egyetemes közjavakká válnának s általában a szétdaraboltságból eredt bajok és hátramaradások egyesitett erő és tanács által rövid időn meg lesznek szüntetve. — A szivet lelket emelő tudat, hogy méltóságteljes nagy országos testületnek tagjai vagyunk, oly álláspontra emelendi egyházunkat, hogy egyfeló'l működése az egészre való tekintettel nagyobbszerű és ará nyos mérveket nyerend, másfelől az által, hogy hiábavaló pazarlásának eleje lesz véve, gyarapodni fog anélkül, hogy valakit a magáétól megfosztana. Magától értetik, hogy ezen egyesülés áldása azonképen növekedni fog, a mint mind közelebb járuland minden egyházfejlődés végcéljához, az igazi katholicitáshoz és nevezetesen az evang. két testvéregyházra nézve mai nap még inkább mint valaha osztom H a s e nézetét: „Der Grlaube an eine Zukunft der Kirche stellt sicli zunachst in Bezúg auf die Spaltung der Kirche dar als Glaube an ihre einstmalige Versöhnung, welche hinsichtlich der reformirten und lutherischen Kirchenbereits angebrochen ist durch Zurückführung auf ihr gemeinsames Wesen in der Wissenscliaft, wie in den Grefühlen der Gremeinde." Ballagi Mór.