Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

képes a híveket az egyház, illetőleg vallás iránti közönytől maradandólag megóvni. Ha van hiha egyházszervezetünkben, legin­kább ott keresendő, hogy, a mint gyűléseinkben többször pengettetett, általában scopae dissolutae vagyunk, hogy a hány egyházkerület van, annyi a külön törvényhozó testület, hogy különösen a reform, egyház szerkezete nem lett egészen kié­pítve, a mennyiben semmi oly testilletet nem al­kotott, mely a különvált kerületeket egyesítve az egyház egyetemes érdekeit képviselné. Midőn 1848-ban Palmerston azt kérdezte a frankfurti német birodalmi követtől, hogy hol fekszik tulajdonképen az a német birodalom V az egész világ e kérdést nem csak elmésnek, hanem igenis találónak mondta: mert csakugyan van né­met földön mindenféle fejedelemség, hercegség, ki­rályság ; csak egyesitett német birodalom nincsen. Ugyan nem szintúgy járnánk-e mi magyar­országi reformátusok is mint a frankfurti követ, ha valaki azt a kérdést találná hozzánk intézni: hol van tulajdonképen az a magyarországi reform, egyház V — Van négy, Erdélylyel együtt öt re­form. egyházkerület hazánkban, külön-külön szervezettel egyházban és iskolában; de nincs semmisem, a mi e négy, illetőleg öt testületet egy egységes egészszé kapcsolná össze. Ez eldaraboltságban rejlik a nagyobbszerü haladás egyik legfőbb akadálya. A minden tekintetben szétágazó erők minden egyesítő központ nélkül nagy részt hiába pazarol­tatnak el, gyakran egymást paralysálják, minden esetre jelentékeny eredményt előhozni nem elég­ségesek. Ha néha egyik vagy másik kerületben vala­mely nagyobbszerü vállalat eszméje fölmerül, annak valósítása rendesen a kerület tehetségét meghaladó erőt igényel, s azért vagy félretétetik, mint puszta pium desiderium s ismét feledésbe megy, vagy létrejő ugyan, de annyira eltörpülve, oly félszegül, hogy az elmaradásnak inkább mint a haladásnak lesz hirdetője. E siralmas állapotból ki kell okvetlen emel­kednünk. A kiilönzó érdekeknek el kell hallgatniok, hol az egésznek boldogulhatása azoknak mellő­zését oly fennen követeli. Egyesülnünk kell; de mi az egyesülésnek nem azt a nemét tanácsoljuk, mely önállástalan részek nagy tömegére támaszkodva, bitorlott ha­talommal parancsoljon, és mint a bábel tornya építői, az eget fenyegesse, hogy utoljára is egy­mást nem értő közzavar legyen a vége. Nem; minekünk az ég segélyétől kell várnunk mindent és az egységet is mindenek előtt azon élő tudat­ban kell keresnünk, hogy mindnyájan egy fő alatt egy szent testnek tagjai vagyunk. Csakis azt kívánjuk tehát, hogy a kerület­nek szabályos összeköttetése és szerkezetüknek egymást megközelítő egyformasága által adassék kifejezés együvétartozásunknak és a szent közös­ségnek, hogy támasztassák a hívekben annak tu­data, hogy az egyes kerületek tagjai, egyszers­mind tagjai egy nagy országos testületnek, mi­nek folytán egymáshoz kölcsönös segítő s egy­mást kiegészítő viszonyba lépnének, a nélkül, hogy az egyes kerületek önállósága s autonómiája leg­kisebbet is szenvedne. Ha ez létesül: akkor az egyes kerületek ja­vai, anélkül hogy az illetők azok élvezetében csorbulást szenvednének, mintegy egyetemes köz­javakká válnának s általában a szétdaraboltság­ból eredt bajok és hátramaradások egyesitett erő és tanács által rövid időn meg lesznek szüntetve. — A szivet lelket emelő tudat, hogy méltóságtel­jes nagy országos testületnek tagjai vagyunk, oly álláspontra emelendi egyházunkat, hogy egyfeló'l működése az egészre való tekintettel nagyobb­szerű és ará nyos mérveket nyerend, másfelől az által, hogy hiábavaló pazarlásának eleje lesz véve, gyarapodni fog anélkül, hogy valakit a magáétól megfosztana. Magától értetik, hogy ezen egyesülés áldása azonképen növekedni fog, a mint mind közelebb járuland minden egyházfejlődés végcéljához, az igazi katholicitáshoz és nevezetesen az evang. két testvéregyházra nézve mai nap még inkább mint valaha osztom H a s e nézetét: „Der Grlaube an eine Zukunft der Kirche stellt sicli zunachst in Bezúg auf die Spaltung der Kirche dar als Glaube an ihre einstmalige Versöhnung, welche hinsicht­lich der reformirten und lutherischen Kirchenbe­reits angebrochen ist durch Zurückführung auf ihr gemeinsames Wesen in der Wissenscliaft, wie in den Grefühlen der Gremeinde." Ballagi Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom