Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

vényhozás asztaláról jövó're leszorítani; és ime az, — 200 év után is szivósan fentartja magát, jeléül annak, hogy még mindig van érdek, mely magát sértve érzi. Miután az országgyűlés a vallás ügyében javaslattétel végett választmányt hívott meg, azon kérdés, szükséges-e a vallás ügyét törvényhozás tárgyává tenni? megoldottnak tekinthető. Ha ez a többség megállapodott véleménye, önként következik, hogy az 1848-iki XX. t. c. — nem kielégítő. Miért nem kielégítő? ezen nagyfontosságú kérdésre, katholikus részről azt felelik, mert sérti a kath. egyház jogait; protestáns részről, hogy nagyon átalános, nem részletes. Alkotmányos szempontból sérelemnek vétetik, hogy az máig is foganatba nem vétetett, és az állíttatik, hogy annak célszerűsége, kielégitősége fölött csak azután lehet ítélni, ha életbe léptetvén, tapasztalati meggyőződést szerezhetünk hatása eredményeiről. Én, bár erős meggyőződésem, hogy a törvényt a mint hozatott,végre kell hajtani; de miután ez nem történt és nem történhetett, mert azt csak felelős kormány és alkotmányos törvényhozás tehették volna: jelen viszonyok közt azon véleményben vagyok, hogy az revideáltassék és részletesebb törvénynyel pótoltassák. Es pedig két okból: mert a) azon törvény egy részben innen maradt az idő kívánalmai vonalán, b) más részben túl ment az állam és vallásfelekezetek történelmi fejlődésü érdekeinek színvonalán. Innen maradt vagyis túlszárnyaltatott a kor követelménye által a 2-ik §. mely bevett vallásfelekezetekről • beszél. — Az államban joga van minden vallási meggyőződésnek létezni, s ha felekezetté alakul, egyenlőséget és viszonyosságot követelni, — ha és a mennyiben az állam céljaival és biztonságával ellentétben nincs. Túl ment az állam és egyes felekezetek érdekein a 3-ik §. mely azt rendeli: hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek. E végtelen fontosságú intézkedés által szükség nélkül terheltetnék a külömben is túlterhelt állam ; a terheltetés folytán szükségkép bekövetkező vallási és nevelési központosítás veszélyeztetné, s idővel teljesen absorbeálná a felekezetek önhatóságát, megakadályozná azoknak természetszerű fejlődését; a vallás és nevelés biztonságot követelő ügyeit az állam, az állami háztartás, a pártok és esélyek hullámzásaival hozná a kelleténél szorosabb kapcsolatba. Az egyháznak az állammali ily szoros kapcsolása, illetőleg függése, még ott sem termett hasznos gyümölcsöket, sem az egyház és iskola, sem az állam és polgári szabadság érdekeinek, — hol a nemzeti önálló függetlenség kérdés tárgya sem lehet, s hol egy nyelv és vallás létezik, mint Francia és Spanyolországban. — Nálunk pedig, hol állami jogosultságunk is gyakran kétségbe vonatik, hol idegen hatalmi eszközök gyakran tartós befolyást gyakorolnak és kárhozatosan gyakorolnak államéletünkre, hol annyi felekezet és nemzetiség, annyi különálló és különfoku fejlődés, s ezeknek annyi külön érdekei léteznek, — ezen szoros kapocs, ezen szoros függés veszélyes is lenne. Bármennyire merésznek látszanék is állitásom, én azt hiszem, hogy a felekezet olcsóbban, célszerűbben rendezi ön ügyeit, és könnyebben és biztosabban védi magát minden veszélytől, mint azt az állam tehetné. Hogy az állam fedezhesse minden bevett vallásfelekezet vallási és iskolai szükségeit, kénytelen volna, vagy államjavaknak nyilvánítani mindennemű vallási és iskolai alapot, — vagy ha a tulajdoni jogot el nem venné is, a javak kezelésére , azok jövedelmeinek mikénti felosztására egyenes és határozott befolyást gyakorolni. Az első eset, a tulajdonnak elvétele, csak az állam végveszélytőli megmentése esetében alkalmazható, más esetekben még ha az elvett vagyon jövedelme ugyanazon célokra fordittatik is, mikre jogos tulajdonosa fordította, — sőt ha kárpótoltatik is, — jogsértés, — mit szükség nélkül alkalmazni veszélyes. A második esetben, az állam önmagára nézve egy költséges és terhes beavatkozási jogot és felelősséget vállalván el; — mi által mig egyrészről az államgépezet működését még bonyolultabbá teszi, másrészről gyámkodása által az érdeklettek ellenszenvét költi fel. Lehetne még egy harmadik eset, — ha t. i. az állam meghagyván minden vallásfelekezetnél nemcsak a javak tulajdonjogát, de a rendelkezési jogot is, — csupán a szükségletre nézve szerezne