Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

lectiv jegyzékének eredménye, előre nem tudhatom megmondani, de mindenesetre kérem a nt. szerkesztő urat ismételten ezen emiitett levél kiadására, hogy láthassa valahára a magyar prot. közönség is: minő fegyverekkel igyekezett a hirhedt missionárius ellenünk harcolni s miért ohajtottuk, hogy inkább ö térjen vissza, még mielőtt missionariusi babérai egészen el nem hervadtak, a szeretett haza kebelébe s ne legyen alkalma szerencsétlenné tehetni oly sok hit és nyelvrokonokat, mint kik egykor buzgó tetteiért mindnyájan tisztelői valánk, de a kire most lehetetlen iszonyodás nélkül emlékeznünk. Ha a román kultusügyér úr még abban sem fogna beleegyezni, miszerint válópereinket superrevisiora az erdélyi zsinatra beküldjük s szegénységgel küzdő papjaink és tanitóink számára hazai hitrokonainktól könyöradományokat elfogadhassunk s azokról a nyilvánosság és törvényes egyházi elöljáróinknak évenként egyszer számolandjunk, én ha egyházam beleegyezik, szivesen visszatérek a hazába, mely szült és felnevelt, de Czelder Márton úrnak ama herosztratusi dicsőségébe, hogy itteni egyházaink merőben isolálva álljanak, soha mig élek beleegyezni nem fogok. Bukurest, jul. yi

3

. 1866. Koos Ferenc, ref. lelkész. Czelder Márton Morzsához. Kedves barátom ! Nagy örömömre épen most vettem levelét. Azt gondoltam hogy a gonosz hir szerint kegyed nincs többé a minisztériumnál. Ürülök hogy nem ugy van. Én kétszer telegraphiroztam. A tudósítás nem ment el korán. A bukaresti telegraphnál valami kémnek kell lenni. Máskép a dolgot megmagyarázni nem tudom. Mióta egymástól elváltunk, nagy kellemetlenségeken mentem keresztül, s mindig azon átkos ifjú *) s azon bukaresti vén róka **) miatt. E kivül hat hétig ideglázban voltam. Koos azon védence köpenye alatt engemet egészen megdönteni törekedett. De ezt hagyom. A tény : engemet vádolt az erdélyi consistorium, hogy az általam szervezett, alapított egyházakat a román kormány védelme alá kivánom helyezni. Igen, ez nagyon természetes. Én eladtam az egyházakat? Nem, de tisztelem a kormányt, mely türelmes és nemes volt) hogy nekem evangyéliomi működésembe akadályt nem gördített söt pártfogolt. Nem akarom, hogy ezen kormányon egy más, ellenséges, az én általam szervezett egyházak folytán is p r e s s i ó t gyakorolhasson. Értsen meg kegyed. Én ezen kormánynak, a román nemzetnek híve vagyok. Ezt közölheti a miniszterelnökkel. Szerintem a magyar nemzettel lehet boldog Románia, és viszont a magyar nemzet Romániával. E meggyőződés vezérelt és vezérel. Ellenségeim ezért engemet elitéltetni kívántak. Ez nem politikai de egyházi viszony az én eljárásomat illetőleg. Én az általam szerkesztett és alapított egyházakat kimondtam, hogy szabad prot. egyházak, az itteni kormány pártfogása alatt. Ügyeiket minden idegen befolyás nélkül rendezik. Az évenkinti synodus tartja őket össze. Vezetőjük — mert engemet választanak önkéntesen püspököknek, ki az egyházakat alapítottam, én vagyok, a kormánynyal egyenes összeköttetésben, melyért minden egyházakért felelős én vagyok. Ezen elvet és rendszabályt én a ploesti egyház híveivel aláírattam. Ennek ellenében Kovács némely Koosféle társakkal az aláirt híveket Ploesten házról-házra felkeresték, örökös tömlöccel az osztrák részről fenyegetve lázították. A ploesti egyház teljes elöljárósága és népe pár kivételével e határozatban meg is maradtak. Azon lázítók ellen az itteni politiához folyamodtunk ; most a teendő a) Az itteni politiától felkérni a mi kérvényünket! b) Kimondani, hogy minden itteni egyházak a miénk, a román kormány pártfogása alatt állanak evangyéliomi szabadságuk biztosítása mellett c) Kovácsot, ki kimutathatólag a propaganda feje Pitesten és Ploesten is, az országból kiutasítani — Vinczét is, ki nem felszentelt pap, s ki bujtogatás végett tartózkodik Bukarestben Koos, Ploesten Varga Jánosnál, ki megint egy feje a propagandának, holott a román kormány kenyerét eszi. Koost, ki törvényszéki kimutatás szerint Buda Sándor és többek árulója és osztrák kém, kívánni hogy mint ilyen az országot hagyja el. A bukaresti egyház öt nem fogja pártfogolni, söt ellene bizonyít. Ö e nélkül is el akarja hagyni a bukaresti egyházat, miután pénzét elköltötte. Én most e viszontagság közt Ploesten maradok s máshová teszek más egyént tavaszig. Semmi politikai beavatkozás nem vádolhat. Én csak a felebb emiitett politikát követem, hogy az általam alapított egyházak önállók s az itteni kormány pártfogása alatt állnak. Kérem e szerint intézkedni mielőtt. Én pár nap múlva Galacra megyek, honnan, mihelyt egy vasárnap isteni tiszteletet szolgáltattam, Ploestre térek. Ezen levelem pontjait bátran közölheti a miniszterelnökkel. — A bujtogatókat rendre kell utasítani, vagy kiutasítani, — ha itt nem tetszik. A ploesti és más egyházak a Pitestin kivül erősen állnak az elv és határozás mellett. Vinczét mielőbb el kell távoliitatni. A mi a kegyed személyeért kellemetlenségem volt, erről szóval. Két hét multán személyesen értekezhetünk. Vagy én megyek, vagy kegyed jő az én részemre. Bartha úrral kérem beszéljen, mit tett ? A bukaresti lelkészi hivatal Koos vezetése mellett fen nem állhat. Isten velünk! Engemet az angol és svéd missiók támogatnak. Mindenek felett az igazság. E levelemet megpecsételem, hogy ha szükség lenne reá, némely pontjait a minisztériummal is közölhesse és érvényesítse quasi hivatalosan. Minden áldás kívánás után, mielőbbi tudósítását várva, a miben kell, rögtöni eljárását kérve, vagyok Ploesten, nov. 12. 1865. szerető barátja Czelder Márton. Vincze Dániel Ballagi Mórhoz. *) Vince DáDiel. **) Koos Ferenc. S z e r k. S z é r k. Nt. szerkesztő úr! Czelder hazafiatlan törekvése s legközelebb az oláh kormánynál tett lépése, nem kis aggo-