Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

érintkezésben — kiadatott. Tehát a lelkésznek van összesen 80; — tanítónak 37*/4

hold földbirtoka. Az újból nyert földekért az adót a használók fizetik. — A fizetés e földnyereménynyel nem kevesbedett — kivéve a tek. földbirtokosságegyüttesen fizetett 22 ölnyi fa fizetését, mely ezután nem fizettetik. Örömmel — dicsekedve — a mikolai tek. k.birtokosság nemesleiküségével — vallás, egyház iránti buzgalmával, s hálával megteljesedett szivvel irom e sorokat, melyek legyenek hirdetői az adományozók vallásos míveltségének és dicséröi a szép cselekedetnek. — Az Úr — ki gyönyörködik a szép és jó tettekben — tekintsen megáldó kegyelemmel ezen oltárára tett áldozatra és áldja meg bőkezű híveit kimerithetlen tárházának lelki testi kincseivel. — TÁRCA. MISSIOÜG-YEK. A moldva-oláhországi missioügy amily örvendetesen kezdődött, oly gyászossá lett azon időponttól fogva, midőn Czelder Márton az egyenes útról letért s nyavalyás nagyavágyó törekvései, cimek utáni vágya nyilvánosságra kezdettek jönni. Jöttek egymásután az ottani hívektől panaszos levelek Czelder részegeskedéséről, garázdálkodásáról, és kalandos eljárásairól; de én ismervén az emberi gyarlóságot, e leveleket közlés nélkül félre tettem, és nem akartam e szent ügy iránt hazánkban oly szokatlan lelkesedést ily rútságok közlése által lehűteni. Időközben Czelder megtagadta törvényes hatóságának az engedelmet és kész volt véreit, saját hitsorsosit idegen hatóságnak eladni, csakhogy nagyravágyó terveit keresztülvigye. Facilis descensus Averno. Amint az első lépés meg volt téve, Czelder Márton többé semmitől sem riadt vissza. Szövetségre lépett egy az oláh ministeriumnál szolgáló, H o r z s a nevü oláhmagyarral. hogy annak segélyével juthasson fel a polcra, melyet minden áron elérni akart. Épen ezen Horzsának irt Czelder Márton egy levelet, mely a gondviselés különönös intézkedése folytán került kézre. E levélben Czelder legelőkelőbb és legbecsületesebb jellemű több honfiát, kik bár számos évek óta Oláhországban laknak, de sem magyar polgári jogaikról sem a magyar prot. egyházakkal való összeköttetésökről lemondani nem akartak, a leggyalázatosabb módon denunciálja, s azoknak Oláhországból való száműzetését az odavaló magyar protestáns egyházak elárulásának első díjául követeli. E levél még a mult télen került eredetiben kezemhez, de én ezt mai napig nem közöltem, most sem tenném, ha erre határozottan fel nem szólittatom. Most egyszerre keresztül akarok esni ezen a kellemetlen ügyön, s a kezem közt levő sok rendbeli levelek közöl a legfontosabbakat közzé teszem. S z e r k. Nyilt levél nt. dr. Ballagi úrhoz a „Prot. Lapok'1 szerkesztőjéhez, Olvasván e lapok 26-ik számában a dunántuli fdö superintendentiának, volt oláhországi reform, missionárius lelkész Czelder Márton úr személye iránt kitüntetett magatartását, miután a bajban ugy is nyakig belekeveredtünk: tisztelettel felkérem a nt. szerkesztő urat legyen szives közölje becses lapjában Czelder Márton úrnak azon levelét, mellet ö a mult év végén Horzsa Jánoshoz, a román külügyministerium egyik hivatalnokához Ploeströl Bukureslbe küldött vala, s melyet a gondviselés kezeinkbe juttatván, felküldtünk, térítvevény mellett, a nt. szerkesztő úrhoz. Meg vagyunk győződve, hogy ha ezt a levelet a fdö egyházkerület olvasta volna, nem tört volna pálcát az erdélyi mlgos egyházfötanács testvéries jelentése felett, s nem -lelkesült volna egy olyan férfiú mellett, a ki előtt többé semmi sem szent, csakhogy megmutassa a világnak, miszerint neki és nem a mlgs egyházfötanácsnak van igaza. Cz. M. úr körünkbe visszatérvén, a ploesti lelkészi hivatalba való beállittatásáért, a román cultusügyér űrhöz folyamodott s miután nem sikerült felvilágosíthatnom a kultusügyér urat arról, hogy Cz. M. hivatalából el van mozdítva és igy többé ott candidatióba sem jöhet; kénytelen voltam t. Vincze collegámmal a nagy hatalmak itteni konsulainak kegyes pártfogásukhoz folyamodni. Mi leend a francia, angol, olasz, osztrák, porosz és orosz konsulok valószínűleg col-