Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

eszemről, — melylyel az Isten megáldott, vagy papi becsületességemről, melyre az Isten malasztja felsegitett, először lekellett mondanom. Horvátország tiltakozott, Erdély tiltakozott (!?) a nemzetiségek tiltakoztak ellene (sic? tehát készek volnánk a felizgatott apró nemzetiségekkel kacérkodni, Isten országa érdekében, melybe a római pápa vezet ?) — mivel érdekeiket némileg, csak némileg sértette; s én. kinek egyház-állami jogait egészen tönkre tette, korteskedjem mellette ? Viseletemben az élő emberiség nem értene, az utóvilág szigorúan elitélne; hazafias lennék — — egészen a papi lelketlenségig (!) „Megbuktatásunkra, a kath. hitnek megrontására alkalmatosabb államegyházi viszonyokat a pokol sem javasolhatott volna, semmint az 1848-ikiek." — „Mondják, a kath. papság nem hazafias, mivel 1848 iránt ellenszenves; miért tették a mai hazát az előbbi hazával ellentétbe? miért alkották az 1848-at a kath. lelkiismerettel ellenségeskedésben? miért törekedtek mindeneknek szabadságára, csak a kath. egyház; csak a kath. papság rabszolgaságára?" Eként izgatnak a derék, hazafias, nemzeties^ ultramontánok a magyar nemzet közvéleménye ellen, mely ez évben is, mint 1861-ben, helybenhagyta 1848-ki képviselőinek eljárását! De már ha a megboldogult Bach és Schmerling urakról van szó — oh, akkor végre eszökbe jut az üdvözítő' parancsa : szeressed ellenségedet! Lássuk csak m Religio január 3-ki számát: „Nem azért emiitjük (hogy t. i. a magyar hallgatott, sőt tapsolt, mikor Piemont elnyelte Olaszországot, Lincoln a déli kilenc statust, s feljajdult, mikor Bach és Schmerling őt akarta elnyelni!) mintha a bécsi megszűnt politikára követ akarnánk dobni; amit királyunk, fölséges urunk sirba zárt, mint védtelent, bolygatni nem akarjuk: emiitjük, hogy a nemzet igazságos legyen mindenütt, s kerülje az ellenmondásokat. Nem azért emiitjük, hogy némely férfiakat, mikor már védtelenek, ártalmatlanok, elitéljünk, ámbátor elítéltetni csak is épen az szokott, a ki védtelen, a ki ártalmatlan: hanem azért . . . stb." És ezen Kollonics utódai, kiknek három százados változatlan képét — nem mondom, hogy leírtam. — erre nagyocska könyvet kellene tervezni, — de legfennebb csak felidéztem azok emlékében, kik hazánk történelmét jól ismerik. — ezen ismét féket vesztett ultramontanok merik azt állítani, hogy a kath. egyházon kivül Magyarország nincs, mivel nefti volt! az egyházon kivül helyezve négy hónap% sem állhatott meg, — hogy ők oltalmazták a hazát, a külföld ellen ők emelték virágzását, (Básta, Karafía, Kollonics) hogy a magyar alkotmány, izig-vérig össze van kötve a clerussalü Vallóban nagy ideje volna már, hogy derék világi katholikusaink gondosabb figyelmet fordítsanak az ultramontanok sáfárkodására, nyissák fel végre szemeiket, s a protestánsokhoz hasonlólag vegyék vissza kezeikből azon jogokat, melyek a népet miiiden isteni és emberi törvények szerint megilletik; mert mig azon emberek eként szíthatják -a vallásos fanatizmus dühét minden nemzeti törekvés ellen azon nép között, melynek mívelését oly szánandólag elhanyagolták, — addig Magyarország ki nem bontakozhatik bajaiból, mert az idegen kormány mindig hű szövetségeseket talál bennük. Török, tatár, német kifáradt már nemzetünk sanyargatásában, csak az ultramontanok nem engesztelődtek semmit, csak azok fenyegetnek minket most is, — midőn már a külömböző nyelvű népek is kezdik észrevenni, hogy érdekeik egym4ssal nem állanak ellentétben, — hogy „ha a kath. egyház (értsd: az ultramontanismus) a balsugUllatu törvényjavaslatok alatt szivig sértve vérzeni S)g, hosszú zavaroknak fognak lerakatni magvai" *) „ha a protestánsok tulcsigázott követelései törvényerőre emelkednek, ők azon törvénycikk ellen minden eszközt meg fognak mozdítani, mert lehetnek törvényhozási végzések, melyeknek nem engedelmeskedni első lelkiismereti kötelesség, első férfias erény." 1848-ban mondá ki az országgyűlés (XX. t. c. 2. §.) hogy „a törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve külömbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg." Ez az a „balsugallatu törvény (javaslat)." Mi protestánsok csak annyit kívánunk, hogy az országgyűlés azon általános tételt részletezze, és — a mit 17 év óta a bécsi kormány és az ultramontanok miatt nem tehetett — emelje is érvényre. Ez ami „tulcsigázott követelésünk." Kovács Albert. *) (1. Religio jul. 7.)