Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

ISKOLAÜGY. LEHET-E AZ ISKOLATANITÓKNAK EGYENLŐ FIZETÉSÜK A PAPOKKAL? ^ Nagy Sándor gymnasiális tanár észrevételeket közöl e lapok 16-ik számában, Király Pál „Néhány szó a ref. segéd-lelkészek érdekében" cimü cikkére. Király Pál idézett cikkét csak futólag olvastam el megjelenésekor s azóta kezemhez nem került a lap, és meglehet ez az oka hogy fülemet elolvasásakor legkisebbé „tanitók bántalmazás a," annyival kevésbé „tanítókat v ér i g sértő nyilatkozat" meg nem ütötte. Én legalább azt hiszem hogy gondolatában sem merült fel K. P. nak épen azon cikkben a tanítókat N. S. úr* sajátságos és igen rémes képzelete szerint „véVig sérteni és bántál m a z n i." No de, erről szólni nem akarok s nincs is érdekemben, annyival inkább, mivel K. P. ez öt jobban vérig sértő és gyanúsító „észrevételek"et közönyös hallgatással mellőzi. Én csak azon mesés képzelettel irt eldorádójáról szólók N. S. úrnak, melyről azt mondja egész látnoki ihletességel: „Én erősen hiszem, hogy jöni fog, jöni, kell egy kornak, melyben tanitó és pap, testvértanitók, egy rangú s egy fizetésű tanitók lesznek; midőn mindkettő csupán Istennek önlelkiismeretének s tanítványainak lesz felelős tetteiről. Lesz idö, úgymond, mikor a lelkész nem lesz tudósabb s tiszteletesebb a tanítónál." De hát mikor jön el a tanitók ezen aranykora ? kérdi N. S. úr. És e roppant kérdésre, igy felel meg nagy merészen : „Megmondom biztosan s határozottan : ha a tanitók fizetése egy fillérrel sem lesz kevesebb a papokénál.^' Ez uraim, még egy tört sóhaj utóhangja 4^-ból, melyet petitio alakjában több ehhez hasonló pontok alatt, a vallás és közoktatási ministeriumhoz nyújtott be ezen időben a tanitói testület. Én megvallom, ezen kívánságnak sem 48-ban, sem jelenleg legkisebb okát, alapját és igazságosságát nem látom és nem láttam. Hát egyenlő fizetése van-e a megyei esküdtnek a szolgabiróval és alispánnal ? vagy a katonaságnál annyi lénungot húz-e egy tábornok vagy ezredes, mint az egyszerű káplár vagy őrmester? Pedig nem az alsóbb tisztek küzdenek-e legtöbb bajjal és legnagyobb teherrel ? nem ezeknek jutott-e a fárasztóbb és kényelmetlenebb munkarész? Próbálja csak körvonalozni N. S. úr, miben és milyen egyenlőség van egy iskolatanitó s egy lelkész között ? Ha tekintjük mind kettőnek hivatalárai készülését, az iskolatanitó, némi kivétellel, alig futotta át a gymnasiumot, vagy legfeljebb ha syntaxist vagy rhetorikát végzett a régibb időkben: midőn a lelkésznek végeznie kellett az egész akadémiai tanfolyamot és a szigorlatok letétele s százannyi tanulás után, csaknem élete délpontján szentelték diplomaticus pappá. Egy iskolatanitó legfeljebb 17, 18 éves korában már hivatalba lép, és igy élete legszebb, legfiatalabb korában : midőn a lelkész ugyanannyi, söt több évekig csak iskolába járt, ott magát képezte és tökélesitette, hogy mint leendő pap a komoly tudományok magasb színvonalára emelkedhessek. De egy falusi tanítónak nem is szükséges, hogy anynyit és annyi ideig tanuljon és iskolázzon, mint egy papi pályára készülő ifjú; mert ha már annyit és annyi ideig tanult, akkor csalhatlanul nem lesz falusi tanitó, hanem mindenesetre a papi, vagy legfeljebb a tanári pályát választja magának leendő munkássága mezejeül. Aztán az ábécé, irás, olvasás, egy kis szenthistoria vagy földleírás s a t. tanítására — mit egész életében taniland — szükségtelen is az egész akadémiai tanpálya bevégzése ; nem kívántatik ezek tanítására annyi képzettség és előkészület, mint kívántatik a papi pályára törekvőkben. És ha egyenlő képzettség és egyenlő műveltség nem kívántatik, egyenlő fizetést sem kívánhatnak igazságosan ? A tanításra nézve is tehát nagy külömbség áll elö a két hivatal között. Ugyanis, amaz csak gyermektan i t ó . . . . és engedjen meg N. S. úr, sem több, sem kevesebb egyik isk. tanitó is; tehát nem néptanító, annyival kevésbé népnevelő. Én mindig elmosolyodom valahányszor e lapok hasábjain egyik vagy másik iskolatanitó neve után odabigyesztve látom a fensöbb jelentésű néptanító vagy népnevelő címet. Igy magyarázzék ugyanis téveszméjeket az ilyenek, hogy ők a kis népet, a gyermekeket; a papok pedig a nagy népet, a meglett embereket tanítják és nevelik. De hát helyes fogalom vagy jó kifejezés-e az a magyarban : kis nép vagy nagy nép? Ez a szó nép,, már magában is sokat jelent, sok számú egyéneket föltételez ; például, ha azt mondom, hogy N. S. űrnak igen népes iskolája van, csak azt fejeztem ki vele, hogy N. S. űr igen sok gyermeket tanit az iskolájában; és igy, semmi egyéb, mint gyermekfa n i t ó; s igy a mi sok, kicsiny vagy kevés nem lehet, s minthogy a nép szó sokaságot zár magába, ilyen szó kis nép nincsen is, vagy ha van, igen rosz; hanem igenis van kevés nép, p. o. Nagy Sándornak kevés népe van, ellentéte a sok nép kifejezésének. A kérdéses szót tehát nem mondhatjuk az egész nép egy kicsiny részéről vagy töredékéről; a minthogy kizárólag csak gyermekekről, bármily sokan legyenek is együtt, soha sem mondja a magyar ember hogy sok nép, hanem csak sok gyermek. Népnek tehát általánosan az egész népet, férfiakat és nőket mondja a magyar, a gyermekeket is ide értve; részletesen pedig mindig az egy helyben letelepedett vagy egy tömegben összegyűlt emberek sokaságát nevezi népnek. És igy látnivaló, ki a néptanító és viszont ki a gyermek t a n i t ó ? S ki állithatna e szerint ellenkezőt, hogy nem a pap a néptanító és népnevelő; még pedig egész egyházának, az összes gyülekezetnek, a gyermekeket is ide értve; mert hiszen magának N. S. úrnak mondása: „a lelkipásztor feladata nem egyedül az igehirdetés. Ez a fö s első