Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

ellenes törekvésnek élére állitotta. Két ellenség dúlta folyvást szegény hazánkat; egyfelől a német hadak irtottak tűzzel-vassal mindent a mi magyar, másfelől a püspökök pusztították irtóztató eszközökkel a protestánsokat, s igy is csak a szegény magyar veszett el. Az 1604-iki pozsonyi országgyűlés véget akart vetni az üldözéseknek; de a magas clerus hevesen tiltakozott a nemzet közakarata ellen. Vájjon, midőn a gyűlés feloszlása után a kormány az emlékezetes 22-ik törvénycikket igtatta be önkényüleg az országgyűlési végzések sorába, s ezáltal az ország törvényein addig hallatlan sértést követett el, tiltakozott-e a magas clerus ? Nem! mert azon törvénycikk a protestánsok szabad vallásgy akorlatának megsemmisítését foglalta magában, s szabad mezőt nyitott az üldözésre. Bocskai fegyverei érvényt szereztek a nemzet közakaratának, a bécsi békekötés eltörölte a 22-ik tör.cikket. Midőn a bécsi békekötés után az 1608-iki pozsonyi országgy ülésen a nemzet a békekötés pontjait törvénybe akarta iktatni, s viszonyait azok szerint rendbe hozni: aki a nemzet általános kívánságának ellene szegült, az a kormány és a magas clerus volt. Az első végre is igazat adott a nemzetnek, az utolsó soha, — protestált az országgyűlés neki nem tetsző határozatai ellen, s megkezdte rögtön nemzet boldogító törekvését, — azt tanácsolta a királynak, hogy „ha külsőleg a protestánsoknak és alkotmányosságnak tért engedett is, de belsőleg és csendben a katholicismus, és központosító hatalom érdekében folytassa fejedelmi törekvéseit." *) Protestáltak, izgattak az ultramontánok a nemzet által megállapított törvényes viszonyok ellen, — vájjon tiltakoztak-e valaha a Básta és Mihály vajda dúlásai éllen, melyekhez képest a török hadak, szelíd jelenségek voltak? Nem! Megkezdődött ismét a nemzet boldogítása, a jezsuita Pázmán érsek kijelentette az 1619-iki gyűlésen, hogy „pusztuljanak el inkább jószágai és álljanak üresen, csak protestáns templomok ne emelkedjenek bennök, s jobb, legyen farkasok és rókák barlangja az ország, mintsem eretnekek lakják." Német hadak, kozák csordák rontottak *) Khlesl bibornok. az országra, mig végre Bethlen Gábor vérrel irta homlokukra a nikolsburgi békekötés pontjait. Mikép tartották meg az ultramontánok a béke pontjait, kitűnik abból, hogy Bethlen még kétszer volt kénytelen fegyvert fogni; s midőn később Rákóczy György figyelmeztette Ferdinánd követét, hogy a magyar királynak a békekötések szellemében kellene kormányozni: azon feleletet nyerte, hogy „a császár azt a kath. clerus miatt nem teheti." Fegyvert fogott tehát Rákóci is a magyar nemzet és protestantismus védelmére, harcolt német és lengyel ellen, kik a fejedelem családi sírboltját is feldúlták, s kihányták ősei porait. A háború eredménye a linci békekötés, melyet az országgyűlés törvénycikkbe iktatott. A nemzetnek eként nyilvánított akarata ellen tiltakozott a magas clerus, mert meg lőn tiltva a protestánsokat üldözni, templomaikat elszedni. Ott áll az 164%. országgyűlés végzései közt e kifejezés: „A clerus és néhány világi katholikus úr ellenmondása ellen nem állván, sőt örökre érvénytelen maradván." A westfáliai békekötés az egész Európára a béke áldásait terjesztette ki, csak a mi szegény Magyarországunkra hozott másfél százados polgárháborút, mert az ultramontánok most már nem félve külháborutól, nagyobb erélylyel tiporhatták a protestánsok jogait, melyek minthogy országgyűlésen hozott törvénycikkekbe voltak igtatva— a nemzet jogai voltak. Leopold uralkodása alatt a Wesselényi öszszeesküvés után következett gyászos időket idézem fel. A kormány az országnak minden törvényét hatályon kivül tette, uj törvénykönyvet szerkesztett, a várakat német katonasággal raktameg, fogyasztási adót szedett, stb. Az ultramontánok elején föllépni látszanak ezen rendeletek ellen, melyek zseböket is közelrül érdeklék; de a kormány egy ügyes fogással elnémította, — szabad kezet engedett nekik a protestánsok üldözésében. Bársony Gryörgy váradi püspök „Veritas toti mundo declarata" cimü iratában megmutatta, hogy a király nem köteles megtartani a protestánsoknak biztosított törvényeket. Megkezdődtek a legvadabb üldözések, dragonyosok horvát zsoldosok és jezsuiták barangolták be az országot, gyámolitva Bársony, Szegedi, Kollonics stb. püspökök által, — más püspökök más úton igyekeztek a közügynek szolgálni, — a pozsonyi törvény-59*