Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

tiszai superintendens főtiszt. Balogh Péter, idősb báró Vay Miklós tiszáninneni világi fögondnok, s elnök társa a boldogultnak, ő excja, Kallós Lajos debreceni, Emödy Dániel s.pataki jogtanár urak, és nt. Kun Bertalan űr által. Ámbár Miskolcon igen kiképzett iskolai éneklő kar van: mindazáltal a hálás miskolci ekklésia a s.-pataki derék éneklő kart is elhozatta a requiemre, s felváltva zengé gyász-énekeit a miskolcival. Ma a tiszáninneni fötiszteletü egyházkerület tartá a requiemet nagy superiní endense felett S.-Patakon. Itt természetesen még ronpantabb gyülekezet vett részt. Papi beszédet tartott nt. Kun Bertalan űr, szónokolt Emödy Dániel jogtanár és igazgató úr. Mindkét szónok méltó volt a nagyszerű alkalomhoz. Ugyancsak ma iktattatott itt hivatalába a főiskola algondnoka Mocsáry Lajos űr, s megnyerő s lekötelező tudományos iránybeszéde sok reményt csatolt az erős férfiú működéséhez. Sz. D. -•juj&Qí T Á R G A. A „RELIGIO" T. SZERKESZTŐJÉHEZ! *) A „Religio" f. é. 43. száma „Gellért aláírással oly cikket nyújt olvasóinak, mely irva keserű epével a) alaptalan, méltatlan gyanúsítást, és vakmerő ítéletet enged magának az egész országgyűlés, de különösen az újonnan megválasztott vallás és közoktatási bizottmány ellen, állítván: hogy eleve is nem sok jót igért a kath. ügynek e mostani országgyűléstől, — hogy a képviselő testület közönyös dolognak tekintvén, ha leszen-e a jövő nemzedék erkölcsös és tanuló, ezen bizottmány alkotásában csak derűre borura járt el legyen, — hogy ebben annyi a katholicismus ellensége, miszerint tőle ennek ügyére valami kedvezőt várni valóságos badarság volna, — csak néhányat kivéve, képtelenek is lévén föladatukra. — Engedje meg a cikkiró, ha vakmerő becstelenitésnek bélyegezvén állításait, viszont bizonyára sokkal nagyobb joggal badarságnak állítjuk gyanúsítani a bizottmányt, mielőtt ez működését csak meg is kezdette *) E cikket következő sorok kíséretében vettük: A „Protestáns Egyházi Lap" t. szerkesztőjéhez ! A „Religio" f. é. II. félév 1-ső számában Patay István és Csiky Sándor képviselőtársaim neve alatt közlött s ugyanazon lap f. é. I. félév 43. számában „Gellért" neve alatt megjelent s az országgyűlésre és ennek cultus bizottmányára sérelmes cikkre vonatkozó választ szíveskedjék a t. szerkesztőség átvenni lapjának egyik közelebbi számába; azon megjegyzéssel, hogy mivel, miként bevallja a „Religioezen válasz eredetileg egyszersmind nevem alatt is irva lőn, s nevemet az illető szerkesztő csak irántani, kedvetlenségből hagyja ki, — ezen körülmény más iránt fel nem forogván, legyen szives szerkesztő úr nevemet is az aláírásnál pótolni, s az „ " jegyekkel jelelt három sorba a hiányzó kihagyott pontot, mely csak gyanusitási szándékkal, mintha „m a g asabb méltóságokat" sértene, s ennélfogva magasabb kötelezettségből volna elfojtandó „ily gyanú megcáfolására illető helyen kitölteni, következőleg; a szavak után: „Vannak továbbá az egyháznak viszonyai Ön híveit illetőleg melyekre nézve; — „mivel az apostol stb honfi barátja Bobory Károly, országgyül. képviaető. volna, gyanúsítani ott, hol maga az elv, mely a képviselőháztól a bizottmány munkálatának irányul kitüzetett, a felekezetek közötti egyenlőség elve már magában kizár minden gyanúsítást, b) A nevezett cikk nyilt lazítást tartalmaz, midőn utalván a komoly zord jövőre felkiált: „Vallási harcok társadalmi harcok állnak előttünk, mikre bizonysággal várhatunk," s ezt kapcsolatba teszi oly nyilatkozattal, miszerint megalakítása a bizottmánynak tönkre tette a külömböző vallási érdekek méltányos kiegyenlítését illetőleg minden reményeket. — Lázítás, midőn a cikk eleve gyanúsítván a bizottmányt, mint a sekrestyébe betolakodni akarót, magát az alkotmányt kath. ellenesnek, az országgyűlést kath. ellenes alkotmány szerinti országgyűlésnek nevezi, s kilátásba tevén a kath. iskolaügybe, s „ragadósan gondos" kezeinek az egyházi vagyonba avatkozását a millió hitsorsosokra támaszkodva leendő bátor visszautasítását hirdeti; ezt párhuzamba tevén protestáns atyánkfiainak nemcsak tollal hanem fegyverrel is eszközlött hajdani jogvédelmükkel. c) Tetszett a cikkírónak a bizottmány tagjait nemcsak „patres en blouse" címmel megtisztelni, hanem olvasóinak bővebb és díszesebb megcimezéssel is bemutatni ekép : „Ecce irreverendissimos, insanctificatos, inunctos patres concilii latrocinalis de ecclesia digladiantis." Már kérdem: Lehet-e oly gaz e széles hazában, ki egy országos bizottmányra „rablózsinat" nevét nyugodt kedélylyel hallja és hagyja alkalmaztatni. d) Nem tudja-e cikkiró, hogy a bizottmány csak előmunkálatra van hivatva, melynek törvényes ereje és érvénye az összes képviselet elfogadásától, s a főrendi tábla hozzájárulásától, végre a koronázott király szentesítésétől függ alkotmányunk szerint. Vagy mind ezekben nem talál-e cikkiró elég garantiát? Hova céloz tehát kérdem a handabanda? „Van nekünk pápánk, apostoli fejedelmünk, vannak püspökeink, ezekkel végezzenek; „de a bizottmány ezekről mit sem tud." stb. Vájjon kérdem: nem ugyanazon fejedelem-e, mely a nemzet képviselőit tanácskozásra egybe hítta ? Nem-e ott ülnek a főrendi táblán a méltóságos püspökök, kik ujab-