Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

megye semmiesetre el nem fogadhatja a lemondást, s ennek következtében a kijelelési szavazást sem rendelheti el. 4. A biztosítás ügyét illetőleg esperes űr a kölcsönös biztosítás elvét hozta fel, s egyesek részéről az elv pártolva lett ugyan, de a nagy többség a magy. ált. bizt. társasággal leendő tömeges biztosítást sürgeti; ugy azonban, hogy a társasággali szerződés mindig csak egy évre köttessék meg. 5. Felolvastattak az iskolákróli jelentések, melyekből örömmel értesültünk, hogy egyházmegyénk iskolái évről évre nagyobb elöhaladást mutatnak, s hogy igy a népnevelés szent ügye megyénkben is uj lendületet nyert. Két tanitó ellen csekély vétség miatt szigorú rendreutasitást tartott kötelességének elrendelni a közgyűlés. 6. Esperes űr, mint a tanító-egylet egyházi elnöke jelentést tett a mult hó 18-án Beledben tartott tanitói értekezletről. Altalános örömöt gerjesztett tek. Róth József űrnak, mint a tanitó-egylet világi elnökének buzgósága, melynélfogva, — noha egyházmegyénkből eltávozott, mégis messze földről is eljővén, — az értekezleten dicsérendő kitartással és ügyességgel elnökölt, s az elnökletet az egyleti tagok s az egyházi elnök kértére tovább is viselni Ígérkezett. Kedvesen lepte meg e derék férfiú az egyletet egy igen helyesen kidolgozott értekezéssel is. Az egyházi elnök valamint több tanitó részéről is dicséretreméltó értekezések mutattattak fel. A könyvtár több jó munkával szaporodott. Általában az egylet a megkezdett uton tovább haladva, a legszebb jövőnek néz eléje. 7. Megalakult a népiskolai bizottmány; elnökük: a két egyházmegyei elnök; tagok: 3 világi úr, 3 lelkész és 3 tanitó. 8. A gyámintézet az egyetemes gyámint. alapszabályok értelmében újonnan szerveztetett; a gyámintézeti bizottmány nt. Horváth Dávid farádi lelkész és volt esperes s tek. Nagy János répce-szemerei földbirtokos urak ikerelnöklete alatt fog működni. Ez évi gyűjtések eredménye 62 frt 80 kr.. mely összeg a mult évi gyűjtésekhez képest csekélység ugyan; mégis — tekintetbe véve a kifejezhetlen Ínséget, melybe a szerencsétlen időjárás gyülekezeteinket juttatá — a szent ügy iránti tántorithatlan buzgóságnak legfényesebb tanúbizonysága. 9. Örvendetes tudomásul szolgált főtiszt, sup. úrnak körlevele, melyben egyházmegyénk megdicsértetik, hogy semmiféle tartozása nincs. Pénztárunk kedvező helyzetét egyrészről egyes gyülekezeteinknek buzgósággal párosult azon rendszeretete, melynélfogva dacára a sanyarú időknek mégis kötelességüknek eleget tenni iparkodtak, részint pedig érdemteljes pénztárnokunknak tek. Góth Ignác űrnak szakavatottsága és fáradhatlan buzgalma idézte elő. 10. Nt. Trsztyenszky Gyula esperes úr a közgyűlés szine előtt is felhozza azon szép indítványát, melyet május hó 29-én kelt s az esperesség lelkészeihez menesztett — valamint e lap hasábjain is megjelent körlevelében tett, mely szerint a lelkészi kar lelkészi olvasó-egylet létesítésére szóllittatik fel. Az indítvány oly nagy pártolásra talált, hogy reményleni lehet, a mi valószínűleg indítványozónak terve is, miszerint ezen olvasó-egylet rövid idö múlva valóságos lelkészi értekezletté fogja kinőni magát. 11. Végül leveröen lepte meg a gyűlés minden tagját egyházmegyénk világi felügyelőjének tek. alsó-káldi Káldy József úrnak hivataláróli lemondása. Igaz őszinteségtől s meleg szeretettől áradó szavakkal kérték az öszfürtü nestort legkedvesebb emberei, ne hagyja el az egyházmegyét, melyet negyven éveken keresztül oly bölcsen, oly hiven és annyi önfeláldozással vezénylett. Mind hasztalan volt, az érdemekben megőszült, de még fiatal lelkű aggastyán végleges lemondása mellett egész határozottsággal megmaradt. Mire a gyűlés szomorú érzetek közt délutáni 3 órakor befejeztetett. H. S. SÁROSPATAK, jul. 8. A sárospataki főiskolán mult hó 15-ke óta gyász-lobogó leng. A mivelt tanári kar és jeles ifjúság tűzte azt oda főtisztelendő Zsarnói Zsarnay Lajos felejthetlen emlékű superintendens úr véletlen halála feletti mély gyász jelvényeül. Az egykori főiskolai pap s erkölcstanár követési példányul szolgált a főiskolának, s csak kevés év előtt választtatván meg a tiszáninneni egyházkerület ekklésiáinak szabad szavazása mellett superintendensnek, s a miskolci derék ekklésia által első lelkészének, nagyszerű bocsuzás között hagyta el Sáros-Patakot, s magával vitte a város, a tanári kar és tanuló ifjúság igaz tiszteletét, szeretetét, háláját. A mint hire jött, hogy Pesten f. évi junius 13-án meghalt, gyászt öltött a főiskolai tanári kar és tanuló ifjúság. Teste junius lo-én hozatott Miskolcra vaspályán, a miskolciak ezrei várták az indóháznál, a közösen tisztelt és méltán nagyrabecsült főpásztor liült tetemeit, s négy lovas gyászkocsin vitettek azok tenger nép leverő kíséretében az uj templomba s aznap még az avasi temetőbe Szatmári és Apostol superintendensek hamvai közé takaríttattak. Akkor gyászimát mondott felette a templomban nagytiszteletü Kun Bertalan egyházkerületi főjegyző, s miskolci második lelkész ür. A miskolci egyház jun. 17-én tartá meg requiemét, papi beszédet mondott felette nt. Prágay Lajos esperes úr, és szónokolt Szívós Mihály miskolci tanár úr. Ezután a miskolci egyház százötven terítékű ebédet rendezett, melyhez egy kitűnő buzgalmu, s a vallás szent ügyének, s a jeles embereknek nagyszerűen áldozó ekklésiai tag Bató úr, ötven személyérti fizetéssel járult. Valamint a requiem, ugy ezen gyász alkalmi ebéd is nagyszerű volt. Az ország majd minden vidékéről voltak jelen a gyász alkalomnál. A tiszántúli egyházkerület a szép tisztességben őszült öreg superintendens úrral élén, és a debreceni főiskola, igazgató tanára vezérlete alatt meghatóan volt képviselve. Ebéd közben, a leverő gyászos alkalomhoz oly igen jól illett remekebbnél remekebb beszédek mondattak, túl a 58