Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

hidegen okoskodó szertartási beszédekben és imákban fel is találunk. Nem foglal itt egy sor sem ok nélkül helyet, mindenikre szükség van, külömben az okoskodás nem volna teljes ; s habár örömmel látnánk néhol egy kis ékességet, de a nagyobb rész által ékességnek tartott üres frázisoktól, éktelen bombastoktól annyira irtódzunk, — és pedig a magyar irodalom terén annyiszor vagyunk kénytelenek olyanokkal érni be valóság helyett: hogy valódi lelki örömmel ovastuk végig Fördös űr velős dolgozatait. A temetéskor mondandó dolgozatokra nézve kívánom megjegyezni, hogy az olvasó ne reméljen ott 30 darab halotti prédikátiót, hanem csak rövid imákat, melyekhez legfennebb egy rövid elmélkedés van csatolva, szerző ezen nagyon figyelembe veendő helyes nézete szerint, hogy ,,oda kell törekedni a lelkésznek, hogy az imával temetkezés egyszerűen szép és megható szertartása jöjjön mindinkább szokásba" (235. 1.) Valóban tiz temetési beszéd közül alig egyen épül a közönség, a más kilenc azon elv szerint d e mortuis aut bene aut nihil, — elhalmozza a holtat olyan érdemekkel, melyeket nem vívott ki, olyan dicséretekkel, melyeknek talán ellenkezőjére tette magát méltóvá. Mit mondjunk a faluhelyen oly nagyon divatba jött ízetlen botrányos búcsúztatókról? Ezek annyira alól állanak minden kritikán, hogy jóérzésű pap mindent el fog követni, hogy lassankint teljesen kimenjenek divatból. Legyen szabad csak az űrvacsoraosztáshoz csatolt utasítások közül egy párra némi észrevételt tennem. A 215. lapon ez áll: „elöször a férfiak, majd a nők járulnak a szent asztalhoz, azután kiviszi a lelkész a szent jegyeket a cinteremben egybegyűlt koldusokhoz, kiktől visszatérvén, ö maga is részesül a szent vacsorában, — a gyülekezet pedig folyvást énekel." — Magam is ismerek néhány olyan községet, hol az a szokás, hogy a szegény rongyos emberek nem mennek be az Isten házába, hanem kivül maradnak, mintha mostoha gyermekei volnának a személyválogatást nem ismerő mennyei atyának, s az űrvacsorát is a templomon kivül adja nekik a pap; de hála Istennek még többet ismerek, hol ezen megkülömböztetésről init sem tudnak. Bármi távol álljanak is hallgatóink egymástól az életben, — a templom falain belől a távolság elenyészik, ott csak testvéreket, Isten előtt egyaránt megalázott bűnösöket ismerünk. Azért, — hogy Jakab apostol szavaival éljek: mi dicsőséges urunk Jézus Krisztusban való hitet meg ne elegyítsék személyválogatással: mert ha valaki a ti gyülekezetetekbe bémegyen, kinek ujjában arany gyürü vagyon és fényes ruhája; bémenénd pedig a szegény is rongyos ruhában. Es ha tekintendetek arra, a kinek fényes ruhája vagyon, és ezt mondjátok neki: Te ülj ide szépen; a szegénynek pedig azt mondjátok: Te állj amott, vagy ülj le ide az én lábaim alatt való zsámolyra; avagy nem tettetek-e ti magatokban választást, és nem lettetek-e nem igazán itélő bírákká ? Halljátok meg szerelmes atyámfiai: avagy nem választotta-e az Isten e világnak szegényeit, hogy lennének gazdagokká a hitben, és örökösei az országnak, melyet igért azoknak, akik ötét szeretik." (Jak. 2, 1 — 5.). A fennebb idézett sorok után Fördős űr munkájában e következik: „Némely helyeken a közéneklés megszűnik, s szünet alatt bibliát szokott az evégre kijelölt tanitó a katedrában olvasni, — mely szokás — népesebb gyülekezeteknél már csak azért is helyeslendö, nehogy a hosszas éneklés fárasztóvá váljék." — A hosszas éneklés valósággal kifárasztja a népet és énekvezetőt, de nézetem szerint e bajon nem egy célszerűtlen eszköz által kell segíteni; mert a felolvasás vagy magára vonja a gyülekezet figyelmét, s ez által elvonja a födologtól, — vagy figyelmök az űrvacsoraosztáson függ, tehát ok nélkül való az olvasás. A két eset közül melyik károsabb ? bajos elhatározni; egyik a sacramentum, másik a biblia tekintélyét csökkenti. — Sokkal jobb rövid szünetet tartani, mit az orgona játéka tölt be, vagy ha orgona nincs, azon esetben még a hallgatást is jobbnak találom, mint a bibliaolvasást. Ugyancsak az idézett 215. lapon a 4. pont alatt arra figyelmeztet a szerző, hogy „ügyeljen a lelkész, hogy a szentasztalra elegendő kenyér és bor tétessék fel, mert igen nagy botrány lenne, ha valamelyik elfogyna. Ha azonban mégis elfogyna, és ha módjában van az elfogyott kenyeret vagy bort azonnal kipótolni; ekkor azt a szent asztalra tevén, következőleg szólljon : „Elfogyván a szent asztalra feltétetett sacramentomi kenyerünk (borunk), szükség, hogy ez ujabban feltett kenyeret (bort), az úrvacsora szereztetése igéinek felolvasásával felszenteljük, mely igék szerint az Úr Jézus azon é j szakán stb." és azután adjon belőle azoknak, kik még hátra vannak. Miután nálunk oly nagy liturgiái szabadság van, hogy az egyéni nézet érvényesítésére e téren is elég tág mező nyilik — ugy vélem — a dolog ezen ágához is hozzá lehet szólani, söt protestánsoknál hozzá lehetne akkor is, ha oly minden részleteiben pontosan meghatározott liturgiánk volna, mint az angol magas egyháznak. Református nézet szerint nem azért mondjuk el a kenyér és bor felett a szereztetés igéit, hogy azok lényegén ezáltal valami változás történjék, mint pl. a pápista pap imája által; hanem hogy híveinknek emlékében fel— ujitsuk a szereztetés körülményeit és célját „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, az Úrnak halálát hirdessétek." Ha tehát az igék elmondásának ezen egyszerű— a tényre emlékeztető — jelentősége, s nem valami mágikus ereje van, — nem látom át, miért kellene ugyanazon órában ismételni ? nem látom át még akkor sem, ha aként fogadom el a symbolikus könyvek értelmét, a mint szerző legelső Úrvacsora osztási beszédében (32—34. lap) kiemeli. A házassági ügyben adott teljesen kirneritö utasítások közt a vegyes házasokra vonatkozólag ez áll: (219 lap), ha — a prot. vőlegény — meggyőződése ellenére téritvényt x

adott volna, holott a menyasszony is a törvényhez kívánna alkalmazkodni: a helyett hogy a plébánussal huzalkodnék, vegyen erről a házasulóktól önként adandó hiteles nyilatkozatot s ennek alapján annak idejében bátran keresztelje meg a fiúgyermekeket." — Fölöslegesnek tartok minden hiteles nyilatkozatot, vagy ellenreversalist, s ugy vélem, hogy az olyan vegyes házasságból származott figyermeket, melyben az apa református, minden aggodalom