Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-21 / 3. szám
18—ik század hösköltészeti irodalmára is kiterjedjen, s attól lefelé — Klopslok, Lessing, Herder, Goethe, Schiller drámai és lantos költészetük termékeinek tárgyalásáig érjen. Egy felöl a mittelhochdeutsoh-nyelvtan alapvonalainak előadását sürgetvén, — másfelöl határozottan visszautasítják az ékesszólástan, i r á 1 y t a n és költészettanból különle'g adandó leckéket, — mint a melyeknek lényeges tanitmányai az ó-classicai műremekek olvasásában ugy is ben foglaltalvák. Szintoly határozottan elvetik némelyek a különös irodalomtörténeti oktatást még a felsőbb osztályokban is, — minthogy ez által az önálló tevékenység helyére a szenvedőleges hallgatás fogna lépni. A felsőbb osztálybeliek számára olvasmányul Raumer R. tizenöt nagyobb költői müdarabot jelöl ki pl. Götz von Berlichíngen, stb. Ezekből havonkint egyet-egyet a tanár növendékei előtt teljesen összefüggő egészül, jól felolvasni tartozik. Mützelt pedig a jelölt olvasmányi darabok rendsorozatát élesen bírálat alá veszi. Azt mondja többi közt, hogy igazolhatlan és helytelen dolog az: a nemzetnek oly nagy becsű szellemi vagyonával ennyire gondtalanul bánni. A mi az érettebb ifjúi, sőt egészen a féríikornak szellemi tápja, s a miben iskolát végzett növendékeink majdan oktatást, felüdülést, igazi műélvezetet s gyönyört fognának találhatni, azok, a korán megismertetés által, nyilván a becsértékükből veszítenek. Leszaggatjuk igy — mond — a virágokat a nélkül, hogy belőlük a képzésre valódi hasznot nyernénk, — feldúljuk mintegy és kizsákmányoljuk a gyermeki ártatlan egyszerűség és természetességnek kipótolhatlan kárára. Ujabb hösköltészeti és drámai müveink, a melyeknek teljes ismeretét az ifjúságra átruházhatnék, — panaszolja, nincsenek; de tán az ifjú fel sem is foghatná a bennök elrejtett mélységes indoklást, s belőlük, nem lehetetlen, még ferde életnézeteket fogna elsajátítani. — Ezek szerint növelőink legújabban ismét gondolkozóba estek a német classicusok olvastatása iránt, holott azok csak nem régiben nyertek polgárjogot s jutottak némi keletre a gymn. oktatásnál. Pfortában jelesül, a fentebbi időkben kevésre becsülték az oly tanodákat, melyekben németirodalmi müvek olvasása divatozott. Attól féltek t. i. hogy e hazai remekírókkal foglalkozás által gyöngittetik a növendéknél azon kedv és erély, mely az erőfeszítést igénylő, fáradalmasabb munkára okvetlenül szükséges. Krüger is (1842.) azon észrevételt tette, hogy a mintegy tizenkét évvel azelőtt behozott német remekírók értelmezése óta a növendéknél az öntudatosság s elmeél gyarapodott bár; ellenkezőleg—a paedagogiai szempontból biztos irányjelzönek hiánya miatt fogyatkozni kezd a nemzeti remek-irodalmi műalkotások felfogására kellő ifjúi üdeség, az azokkal érülközésnél s beléjük hatolásnál méltán várható magasb lelkesedési zamat. (Folytatjuk.) BELFÖLD. MISKOLC, január 11-én 1866. Mult 1865-ik év december 30-án szokatlan harangzúgás hirdeté városunk lakóinak, hogy a lehanyatló év maradandó nyomot hagy maga után a ref. egyház kebelében. Ezen napon szállíttatott be. a vasúti indóháztól, a ref. uj templom befejezéshez közel álló uj tornyába, mely budai építész Yieser terve szerint épülve, méltó dísze leend városunknak, — Bató István úr és kegyes nője Imre Eszter asszony áldozatkész hívek kegyeletes buzgalmából saját költségükön öntetett 53 mázsás és 68 fontos A hangú uj harang, — mely mind nagyságára, mind szépségére kitűnő, s mondhatni az illető művészet egyik legszebben sikerült példánya, és remeke. Öntetett Hilzer Ignác gyárában Bécs újvárosban. Délelőtt 10% órakor szólalt meg városunk minden harangja, hírül adván, hogy a harangot kísérő egyházi küldöttség, és nagy számú közönség az indóháztól megindult. A torony eleibe jutván a menet, főtisztelendő Zsarnay Lajos superintendens, s köztiszteletben álló egyik lelkész egy alkalomszerű remek beszédet intézett a roppant számú közönséghez, melyben előadván azon körülményeket, melyek közt az uj harang megöntése létrejött azon óhaját fejezé ki, hogy a mindenható ereje őrködjék a harang felett, „hogy az minél több örömet és minél kevesebb gyászt hirdessen a város és egyház kebelében, hogy érchangja buzdítsa vallásos buzgóságra, isteni félelemre, igaz lelkesedésre minden szép és jó iránt az emberi szíveket." Ezután a helybeli ref. főgymnasium jól szervezett éneklő kara zengé üdvözlő dallamát. A harang egyik oldalán következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére, és egyetlen kedves leányuk Bató Eszter emlékére, a ki szülele tett 1837—ik év sept. 11-én, meghalt 1865. m á j u s 13-á n. A miskolci helvét hitvallást tartó evangyéliomi egyháznak ön tették a fájdalmas szívű szülék Bató István, és neje Imre Eszter. Öntötte 1865-ik évben Bécs újvárosban Hilzer Ignác. Súlya 53 mázsa 68 font. Értéke 4558 forint." — A másik oldalon borostyán koszorúba foglalva, két kézben tartott két füstölgő fáklya felett az „E s z t e r" név olvasható. E művészi harang méltó hirdetője a mélyen megszomorodott bánatos szívű szülék vallásosságból eredő áldozatkészségének; fényes bizonysága annak, hogy a vallásos indifferentismus jelen szakában is akadnak egyesek kik meghozzák áldozataikat a vallás oltárára ! X. KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. Az angolok es oroszok vallásos egyesülése. Az angol királypápaság és az orosz caesareopapismus egyesülni törekszik. E tárgyról Orloff herceg brüsseli orosz követ levelet irt a moszkvai újságnak, mely azt mult évi december 16-án tette közzé. A levél következőleg hangzik: Bellefontaine 1 6 /2 8 Nov. 1865. Megígértem, hogy közölni, fogom önnel, hogyan ment végbe a londoni meeting, melyet nov. 1 3 /2 5 -én tartottak. Wilberforce oxfordi püspök volt a meeting elnöke; 80 tag volt jelen, kik legna-
