Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-24 / 25. szám

szor mivel a gyámolda kezelőit kértem, nyugtassanak meg, nemcsak engem, hanem másokat is. Ön különös ember lehet Sz. L. űr és ethikai fogalmai az enyim és tiédröl igen ingadozók, ha törvénytelen jószág birásának védelmére mer kelni. A mi pedig a gyámoldát illeti, több év óta nem bocsáttatott ki nyomtatott számadás és onnan a kedélyek aggodalma. Ha én kifejezést mertem adni ezen aggodalomnak, az nem gyanusitás. Nem szokásom a hitrokonokat gyanúsítással illetni. A mi pedig drága Sz. L. űr, e lapok 18-ik számában ellenem irt rágalmait illeti, azokra röviden fogok válaszolni, hogy kitűnjék, ki nagyobb bűnös, én-e vagy ön? — Igenis, ön bűnösnek nevez engem. Kár hogy nem bir középkori hitnyomozó hatalmával, mert akkor sújtaná árva fejemet. Miben áll tulajdonképen bűnöm, nem mondja. Krisztus urunkat is vádolták a zsidók bűnnel, mert az igazat mondta. Rajtam is beteljesedett a magyar közmondás : Szólj igazat s betörik a fejed. — Ön bűnösnek hirdet engem. Kicsoda ön, hogy ezt teheti ? Ön nem birám. Tudja mit tett Krisztus urunk a bűnösökkel ? velők társalgott, velők evett és magához vonván isteni nyájasságával meg is térité, tanítványaivá tevén. Ön azonban okosabban cselekszik Krisztus urunknál, mert ön velem szóba állani nem tartja érdemesnek. Pedig ki kezdette a szóba állást, én-e vagy ön? Sz. L. űr dölyföt vet szememre, mivel megcáfoltam. Én érdemesnek tartám válaszolni önnek, mert nem vagyok dölyfös. — Ön ugorkafára felkapaszkodott nagy férfiú, mivel nagyobb ön nálamnál ? épen az ugorkafával. Innen szórja mennyköveit reám, mintha bizony félnék; innen hetvenkedik ön rágalmas nyelvével. Higyje meg, drága Sz. L. űr, nem félek se öntől, se mástól; mert mig a törvényes korlátokon belül mozgok, a törvény védelme alatt állok. Vagy csak a mesterre, mely elnevezéssel ön csúfolni vél, pedig Krisztus urunk is mesternek hivatlaték, várna törvénytelen eljárás? Azt nem hiszem. — Tudja Sz. L. űr, hogy a mesternek annyi joga van mint akármi más honfinak? Tagadja Sz. L. űr, hogy a magyar törvények szerint a mester épen abba a kategóriába való mint a földbirtokos, ki iskolát végzett, mint a pap, mint a tudós? és ezen kategória nem más, mint a honoratiórok kategóriája. — Lássa ugorkafán termett Sz. L. űr, hogy ön dölyfös, hetvenkedő, mérges ; tehát Krisztus tanai ellen cselekvő. Azonban, amit ellenem vétett, azt megbocsátom, mert ha ön ellenségem is, felebarátomnak mégis elismerem, kinek meg kell bocsátani botlásait, nem mondom bűneit, mert a bűnt csak Isten bocsáthatja meg. — Ön bűnösnek híresztelt, gondolván, hogy ön szavára adnak valamit, s engem mindjárt ki fognak szorítani helyemből. Ha bebizonyította volna, hogy bűnös vagyok, akkor kell, hogy pert indítsanak ellenem, kell hogy kimozdítsanak: mert egyházi személyre, ki nyilván való bűnt követ el, büntetés vár. Ön gyáva férfiú, nyúllal is hozott atyafiságba. Pedig ki nagyobb nyul én-e vagy ön ? Én nevemet ki merem irni, ön elég gyáva, azt csak két betűvel megjegyezni, gyávasága mentségeül felhozván ellenem primitív felfogásomat a journalistikáról. Lássa drága Sz. L. űr, hogy ön sötét ignorantiában sinlödö. Önnek a journalistikáról fogalma sincs, ön nem látott journálokat, melyekben a szerzők nevei ki vannak téve. Csak méltassa a tudományos heti, vagy hónapi, vagy negyedévi lapokat figyelmére, látni fogja, hogy pl. a „Revue des deux mondes," a „budapesti szemle" a „paedagogische Revue" a „protestantishhe Kirchenzeitung" a „Natúr" „Aus der Heimath" a „Koszorú" a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap," általában minden tudományos és tudományokat mívelö lapok rendszerint megnevezik az egyes cikkek szerzőit. Ön bizony még kőkorszakban, tehát odúban, barlangban mulató egyén lehet, hol nem ismerik a folyóiratokat. Kegyes Sz. L. űr! nemcsak bűnösnek tetszett nevezni, hanem még félrebeszélönek is. Ismerőseim, kik ezen vad állításait olvasák, csak mosolyogni tudtak önnek szeretetre méltó kegyességén, tudja mit mond a szentírás annak fejére, ki felebarátját bolondnak mondja ? Nem tudja, mert ha tudná, jobban szabta volna beszédeit a szentírás tartalmához, s azért megmondom: a gyehenna tüzére méltó az, ki felebarátjának azt mondja : bolond. Félrebeszélés csak bolondtól telik. — Ön mint szentírást kerülő ember kitüntette magát s azért bizony oka is van, nevét elhallgatni, Még sok mondani valóm volt önnek, drága Sz. L. atyámfia. Nevezze meg nevét és lakását, fölkeresem soraimmal. Higyje, nem fogok előbb nyugodni, mig érdemes nevét ki nem tudtam. Vágyam nagy, önnel még több szót váltani, de csak magán levelekben: mert a közönség előtt nem birna elég fontossággal, önnek reám szórt rágalmai cáfolását figyelemmel kisérni. Elbeszélném több évi tapasztalataimat, fölkérném némely kételyeim szétoszlatására, mert protestestans embernek szoktak kételyei lenni az emberek csalhatatlansága iránt ; de protestáns létemre mind halálig csalhatatlanság ellen szómat emelem: mert nem félek senkitől, mig a törvényes korlátokon belől vagyok, ha pedig azokon kivül találok lenni, csak érvekkel tereljenek vissza. És csak érvnek és az igazságnak engedek. És még egyre figyelmeztetem : Ne csináljon pártjával, martyrrá, mert nem vagyok patentalista, ha mégis azzá akarna csinálni, kimondom, hogy nem félek a martyromság keserű következményeitől. — Az úrnak szelleme lengjen fölöttünk és őrizzen bennünket a botlástól, mert mindnyájan gyarló emberek vagyunk. *) Gruber József. Nyilt levél a „Prot. Egyh. és Iskolai Lapok" nagyt. szerkesztőjéhez. Nt. szerkesztő űr ! Szives volt közölni becses lapjában azon szervezetet, melyet én a moldva-oláhországi ref. magyar missio jövendőbeli célszerű és üdvös vezetésére szerkesztettem, melyet a missio-bizottmány elfogadott s az erdélyi ft. püspökség és mlgs egyházfötanács megerősített. Ezt a tervezetet az erdélyi Gazetta román nyelvre lefordítván, oly kellemetlen visszahatást keltett a román nemzet kebelében, miszerint egy képviselő úr érdemesnek tartotta miatta interpellálni a kultuszminiszter urat. Hogy mikkel vádoltatunk, én és a bizottmány többi tagjai, látni fogja a tisztelt olvasó közönség azon levelekből, melyeket ezen ügyben a román kultusminiszter úrtól kaptam és beadtam, a Pitestben tartott bizoltmányi gyűlés jegyző-könyvével együtt. *) Ez ildomtalan feleletet adtam, mert adnom kellett, de további feleselésnek helyt nem adok. S z e r k.