Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

főleg azért, mert ettől csak kellemetlen hatást várhatni, mit a nagy közönségre teend. Nem lehetne hibáztatni, ha sokakban azon kérdés támadand : Vájjon egy repetens, ki az evangyéliomi történetek legnagyobb részét mythosoknak tekinti s azokat e szempontból tekintve magyarázza és következőleg a keresztyénség alapját aláássa, illetékes-e arra, hogy a theol. tudományokban, a nép leendő vallástanitóinak utasításokat adjon, azokat vezesse, s rájok felügyeljen ? Ez ellenvetést nem egy könnyen utasíthatni el, ha mindjárt maga a munka, — mely céljától eltekintve, azon reményen és várakozáson, mire a szerző észtehetsége s ismeretei feljogosítani látszottak — alól áll, — oly sajátságu és ugy van szerkesztve, hogy annak tarthatlan s gyakran légből kapott állításait, bármely igazságszeretö és kereső seminarista nézeteivel s meggyőződésével szemben nehéz lenne megvédeni. De továbbá, itt még azon körülmény is figyelembe veendő, hogy botrányosnak és botránkoztatónak tűnnék fel az, ha szerző nyilvános vizsgái és a seminaristák előtt tartandó előadásai alkalmával, munkájában kifejtett nézeteit, — azokat meg nem tagadhatván és megtagadni nem is akarván — ismételten kimondaná és terjesztené. Emellett azt sem lehetne megakadályozni, hogy némely tudománykerülö, rest, tevéketlen, saját érdekét számba nem vevő seminarista e munka eszméit el ne sajátítsa, minek következtében zavaros elfogultsággal lépve hivatalába, mint a nép — s főleg az ifjúság tanítója többé vagy kevésbé képtelen lenne helyét betölteni." E több tekintetben figyelemreméltó, a tanügyi tanács akkori igazgatója Flatt által aláirt s kétségkívül általa is szerkesztett kibocsátvány végén a felügyelőség megbizatik, a két rendkívüli tanár (Baur és Schmid} közreműködésével e tárgy felett tanácskozni. A tanácskozás eredménye lett: hogy habár a Strauss repetens hivatalos állomásának megváltoztatása, az egyház érdekének tekintetéből elintézendő ne k láttatnék is, mindezáltal az addig foganatba ne vétessék, mig az egész munka napvilágot nem lát. stb. A tanügyi tanács Strausst magát is félszólitotta : felelne meg a következő kérdésekre: miként hiszi kiegyeztethetőnek munkájában, az evangyéliomi elbeszélésekről, Jézus beszédeiről és tetteiről kifejlett nézeteit egy evangy. vallástanitó s főleg vallásos ifjuságoktató hivatásával ? továbbá, miként látja lehetségesnek, hogy ily nézetekkel prédikátori hivatalt viselhessen ? Strauss e kérdésekre következőleg felelt : munkáját nem ifjú hirtelenkedés, hebehurgyaság, hanem a kor theol. fejlődési menetének kényszerítő szüksége állította elé ; kiemelte, mily szükséges, hogy a theol. seminariomokban a theologiának egy ily lényeges iránya is képviselve legyen; felemiitette, hogy az egykori kantiánusok nem kevésbé voltak eretnekek, mint ő állíttatik s mégis meghagyattak egyházi szolgálatban; továbbá figyelmeztette a tanügyi tanácsot azon veszélyre, mely az egyházat fenyegeti a szabad kritika kizárása következtében s végül feleietjét azon remény kifejezésével zárta be, hogy a tanügyi tanács bizonyosan ez ügyet illetőleg nem fog másként határozni, mint azt az egyház és tudomány általános jóléte és virágzása kívánja. Mindezen fennebbieket a tanügyi tanács 1835, jul. 28-ról kelt azon rövid határozata követte: Strauss repetensi helyéből elbocsáttatik. E határozat semmi tekintetben sem volt indokolható. Strausst eltávolították, hogy káros befolyású nézeteit a leendő papok és néptanítók ne szívják be; de hát eszméinek talán már azelőtt nem szerzett-e tekintélyt s népszerűséget a seminaristák előtt s még inkább száműzni lehetett-e vele együtt könyvét is a seminariumból ? De továbbá, minő következetlenség volt az, a tudomány állásának kérdését a practikai vallástanitással zavarni össze? Minő határozat volt ez, mely annyi külömböző Ítéletnek, bírálatnak szolgált alapul s első dobütés volt azon óriási zaj kitörésére, mely csakhamar bezúgta egész Németországot és végül kedvező támpontul szolgált mindazoknak, kik közelben és távolban nagy hévvel szegődtek a könyv nézeteihez ? — Strauss számára a ludwigsburgi lyceum egyik felsőbb osztályában megüresült tanári állomást jelölte ki, hozzátéve, hogy akár fogadja el, akár nem, eddigi állomásán, azon hotrányos zavar következtében melyet munkájával támasztott, tovább meg nem maradhat. Mind amellett Strauss kijelölt hivatalos állomását azonnal nem foglalta el, hanem darabig még Tübingában tartózkodott a seminariumon kivül; később a nem neki való állomásról egészen le is mondva meglehetős kedvezőtlen helyzetbe jutott, mi kétségkívül, nagyon befolyt arra, hogy külömben is keserű hangja keserűbbé váljék ellenfeleire nézve, kiknek sorát Sleudel a bibliai supranaturalismus egyik legjelentékenyebb védelmezője, a hires Bengel unokája, Strauss tanítója, a tübingai seminarium főfelügyelője, Wiirttembergnek akkor.leghíresebb theologusa nyitotta meg. Dr. Steudel, kinek leginkább az eseti nehezére, hogy egy fiatal előhasu tudós „alvószobájából kilépve" elég bátor akar lenni a supranaturalismust elavultnak nevezni, — magára nézve elmellőzhetlennck látta ellene nyilvánosan fellépni. A „Leben Jesu" első kötetének megjelenése után azonnal kiadta ellennézeteit e cim alatt: Vorlaufig zu Beherzigendes bei Würdigung der Frage über die hístorische oder mythische Grundlage des Lebens Jesu, wie die kanonischen Evangelien dieses vorstellen, vorgehalten aus dem Bewusstsein eines Gláubigen, der den Supranaturalisten b e i g e z a hit wird, zur Beruhigung der G e m ü t h e r." E munkácskának már cime is oly szerencsétlenül volt választva, hogy abból azonnal látható volt: mily kétes és káros harcba bocsátkozott a tübingai régi supranaturalismus vén vitéze. Kiemeli Jézus életében főleg a történelminek jelentőségét az egyház és keresztyénség kifejlődésére; megjegyzi, hogy az épen megfoghatatlan, hogy a ker, egyház egy keresztrefeszitett zsidóra lenne alapítva s ebbül kimutatni akarja, hogy az evangyéliomok becses és kétség alá nem vonható történelmi adatok. Strauss, a ráerőszakolt oskolai hivatalt lerázva nyakáról, azonnal Steudel után látott, mint egyszersmind legelsője után azoknak, kik rövid idö alatt minden oldalról egy-