Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

vallások közt uralkodó vallást; hanem megadja minden törvényesen szervezett vallásfelekezetnek azon jogos szabadságát, hogy ügyeit saját elvei szerint rendezhesse, maga feladatául nem ismervén egyebet, mint hogy mindeniket a maga jogkörében a másiknak túlkapásai ellen ugy mint egyéb illetéktelen beavatkozások ellen védje. Látni való, hogy elméletileg a kor tisztában volna feladatával. Ámde a kivitelben a catholicismus mint institutio csaknem legyó'zhetetlen nehézségeket gördit a haladó társadalom útjába. Mert ha az állam azt mondja, énnekem kötelességem mindenik egyházat a maga jogkörében megvédeni és arra felügyelni, hogy jogköre határát a többinek, vagy általában a társadalomnak kárára egy se hágja át: mindenki belátja, hogy az állam akkor csak az igazság és méltányosság terén áll. Igen de a római egyház az állam e szent szándékának kiviteléhez ó'szinte beleegyezéssel nem járulhat, miután constitutiója a római egyházon kivül eretnekeknél, szakadároknál és pogányoknál egyebet nem ismer, ezekre nézve pedig minden püspök hivatalba léptekor hittel fogadja: „Haereticos, schismaticos, rebelles eidem Domino nostro (Papae) vei successoribuspraedictis pro possepersequar et impugnabo." Ily ténylegességgel szemben sem alkudozásnak sem közvetitésnek semmi helye, és a vallásszabadság elvének minden további körülirás nélküli kimondása, a helyett hogy a külömböző' felekezetek igazságos jogigényeit biztositná, azoknak inkább létezési lehetö'ségét is kockáztatná. A római hierarchia kezében a vallásszabadság egyértelmű az arra való felszabadítással, hogy más hitfelekezetek, mint tana szerint eretnekek irányában erőszakos eszközöket is használhasson, amint hogy az Encyklicához csatolt tévtanok jegyzékének 24. pontjában megrovatik a nézet, mely szerint: „az egyháznak nincs hatalma, hogy erőszakos eszközöket használjon." Soha nem szabad szem elől téveszteni azt,' hogy a katholicismus mint institutio folytonos anaclironismusa az emberi fejlődésnek és haladásnak, a mennyiben intézvényeit változhatlanoknak és örök időkre szólóknak tartván, a modern világ sociabilitási elvével merő ellentétben áll. Ily körülmények közt az államnak nem marad más menekvése, mint hogy ismét azon alapra lépjen, melyen századokkal azelőtt céljait a hitegység érdekében érvényesítette; szükséges,hogy ismét a salus reipublicae ismertessék el suprema lexnek, s valamint egykoron a köztudatban élt hitegység kedveért a maga tagjait szabadságok legszentebb részétől megfosztotta, ugy jelenben e szentség megóvása és a külömböző felekezetű polgárok közötti békés egyetértés fentartása tekintetéből a részt korlátozza, hogy az egésznek jóléte és fejlődése megmentessék. Amint most állanak a dolgok, igazságtalanság volna a r. kath. clerust azért vádolni, hogy azt teszi amire hit alatt kötelezve van, sőt azt kell mondanunk, hogy a gyakorlati életben sokkal jobb az elvénél; de másrészről nemcsak igazságtalanság, hanem valóságos badarság azt vitatni, hogy a vallásügyi jogegyenlőség nálunk üres fictionál még valami több volna. Szóljanak e tekintetben a tények magok meztelenségökben. 1. Ha protestáns katholikussá akar lenni, elmegy a katholikus paphoz, s ez minden további teketória nélkül hívei közé fölveszi; ellenben ha kath. ember protestáns vallásra akar áttérni, elébb be kell magát jelentenie tanuk előtt a maga papjánál, s e bejelentést négy hét múlva ismételnie kénytelen, s csak a kétszeres bejelentésről kiállított hiteles bizonyítvány alapján igtathatja be őt a protestáns lelkész hívei sorába. Szerencsés, aki e kétszeri bejelentésnél éktelen gorombaságoknak és faggatásoknak kitéve nem volt. 2. A vegyes házasságok érvénye felett kizárólag a kath. szentszék itél, s elválás esetében még akkor is, ha a katholikus rész protestánssá lett, a válópör (a törvényen kivül létrejött concordatum értelmében) csak a kath. szentszékelőtt folyhat le. 3. A vegyes házasságból származó gyermekekre nézve, ha az atya katholikus, mind a két nemen levő gyermekek a kath. vallásban nevele n d ő k, ellenben ha az atya protestáns a fiúgyermekek atyjuk vallását követhetik, de azok sem szükségképen azon nevelendők. 4. Ha a katholikussá lett protestáns résznek vegyes házasságban kiskorú gyermekei vannak, ezek vele együtt áttértekül tekintendők, ellenben a protestánssá lett kath. résznek kiskorú gyermekei 18 éves korukig kath. vallásban nevelendők,