Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

RÉGI ELLENEK UJ ARCOK. Az igazságnak, hogy ellenállhatlanná , váljék s közönséges érvényre jussou, nincs egyébre szüksége, mint hogy kellő világosságba állittassék, az ál- s csalérvektől, melyekkel azt az önérdek vagy előítélet s balvélemény körülfonta megmentessék. Horváth Mihály. Aki lapunk 22-ik számában a „Polit. Het." után közlött vallásügyi jeles dolgozatot figyelemmel végig olvasta; aki a protestánsoknak a törvény által elismert egyenlőség és viszonyosság folytán alkotott s azon cikkben fejtegetett jogigényeit gondolóra vette, azt vélhette, hogy nem akad majd igazságszerető ember, ki azokat csak kérdés alá is akarná venni. Ha mindamellett tapasztaljuk, hogy a túlsó oldalon nemcsak hogy amaz igényeket túlzottaknak jelzik, hanem a protestánsok jelenlegi állását szinte előjogosnak, *) másfelől a katholikusokat szánandó helótáknak **) mondják: akkor világos, hogy itt valami rendkívüli eszmezavarnak kell uralkodni, melyet tisztázni mind e két félnek csak érdekében állhat. Kísértsük meg e tisztázást. A társadalmi viszonyok nem mint egymástól elszigetelt tények léteznek, hanem oly szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy egyiknek változtával a másiknak szükségkép kell módosulnia. 1848-ig a rendi alapokon nyugvó alkotmány szerint a kath. clerus a törvényhozásnak egyik alkatrészét képezvén, mindenképen azon volt, hogy az uralkodó vallás eszméje s mindazon következmények, melyek amaz eszméből szükségkép folynak, megörökíttessenek, s hogy énnélfogva a protestánsoknak békekötések és az ország alaptörvényei által biztosított vallásszabadsága lehetőleg megnyirbáltassék. Nem tartozik reánk annak megvizsgálása, hogy a római kath. egyház mit nyert vagy vesztett ama reactio következtében; — annyi tény, hogy a hazának a clerus ama törekvéseiből semmi haszna nem lett, s a mennyiben a nemzet többségének nyilvános óhajtása ellenére, három millió *) Az „Idők Tanuja" máj. 29-ki számában: „A magyarországi protestánsok annyi kiváltságos joggal vannak körülbástyázva, hogy valóságos staiust in utatu képeznek." **) „Szánandó helóta kaiholicus!" igy kiált fel a „Religio" junius 2-iki lapjában. polgárra nézve több mint félszázadig az igazságszolgáltatás késleltetve lett, az ez által támadt feszültség haladásunkat tetemesen gátolta, s a nemzetet bensőleg erősbödni nem engedte. Régen érezték és belátták hazánk jobbjai ez állapot ártalmas voltát, s azért amint a hazai mozgalmak e század második negyedében megindultak, nem késtek a lelkes honfiak szavokat a lelkiismeret szabadsága mellett hathatósan fölemelni. Az átható reformokra törekvő hazafipárt a nemzetnek öszzetartás és egyesítés által való erősödését tartván mindég szeme előtt, az ország nemkatholikus részének megnyugtatásá ra a teljes egyenjogúság elvének keresztülvitelét mindenképen sürgette, de a clerus makacs mozdulatlansága mellett csak lassan haladhatott az ügy, habár alig mult el egy-egy országgyűlés anélkül, hogy valamit e tekintetben nem lendített volna* Midőn a szintoly emberséges, mint jámbor és tudós Vurda győri kanonok az 1843-ki országgyűlésen tiszttársai közöl kiválva a lelkiismeret szabadsága mellett kikelt, s emlékezetes beszédben annak kimondását indítványozta, „hogy alkotmányos szabad országban a vallásnak is szabadnak kell lennie, hogy a maga körében minden vallás szabadon mozoghat és nemcsak egyesekre, de az egyházi községre nézve is," akkor káptalani követtársai a szerintök hitehagyott ellen szertelen haragra lobbantak, s az egyházi constitutióra hivatkozva Vurda nyilatkozata ellen óvást tettek; másrészről a megyei követek vallás-külömbség nélkül a derék papnak az igazság melletti merész fellépését nem palástolt örömmel üdvözölték és kereken visszautasították az oly constitutióra való hivatkozást, mely a hazai törvényben nem gyökerezik s melyre a törvényhozó testületnek reflectálnia nem szabad, nem lehet. Ez esemény közelebb megtekintve, nagy világot vethet kérdésünkre. Vurda kanonok mindenek vallomása szerint jólelkű, kegyes katholikus ember volt, s ha mind a mellett oly fontos ügyben összes paptársainak közvéleménye, sőt egyházának constitutiója ellen mert nyilatkozni; világos, hogy a katholikus vallásos kegyesség az egyház constitutiójával nem jár szükségkép mindég egy nyomon. Csakugyan más a katholicismus mint vallás és más mint institutio. Mint vallás, szentesitett