Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-10 / 23. szám
templomban. — 1. V a 11 á s. Ó- és uj test. Sz. történetek. I. II. oszt. Keresztyén vallás. III. oszt. — 2. Magyarnyelv. Szótan s mondattan elemei. I. oszt. Alak- s mondattan II. III. oszt. Irálytan. IV. — 3. Történet. Magyarok története II. oszt. Egyetemes történet (Róma története). III. IV. oszt. — 4. Németnyelv. Betütan s a nyelv elemei. I. oszt. Szótan, egyszerű mondatok. II. oszt. Alaktan, összetett mondatok. III. oszt. Fogalmazás. IV. osztály. D. u. istenitisztelet után. — 5. F ö 1 d i r a t. Altalános ismeretek. I. oszt. Magyar- s Erdélyország. II. osztály. Európa főbb országai III. oszt. Ausztria (német nyelven). IV. osztály. — 6. Természettudomány. Természetrajz. I. II. oszt. Természettan. III. oszt. — 7. Szám. A négy müvelet egész számokkal. I. II. III. oszt. Közönséges tizedes törtek, viszonyok, arányok, kamat s vegyítés szabályai. IV. oszt. — 8. Szépírás. — 9. Helyes ós szépolvasás. Junius 25-én hétfőn, d. e. 9 órakor az intézet nagy teremében a zongorajátszók s a francia nyelvet magán órán hallgatott növendékek tesznek próbát. Jegyzet: Minden tudomány közt szavalat, egyházi ének s nemzeti dalok. A kézmüvek s rajzok a vizsga napjain az intézetben lesznek megtekintés végett kiállítva. Kérjük a nevelés és oktatás ügyének minden barátait, kiválólag a t. c. szülőket, hogy ez alkalmat nagyrabecsült megjelenésük által ünnepélyesbiteni méltóztassanak. Miskolc, május 10. 1866. A felügyelő bizottmány. GYÁSZHIREK. i Május 19-én kisértük örök nyugalomra nagytiszt. Lajpczig János nyugalomba lépett lelkész és esperes urat. A megdicsőült férfiú 1788-ban oktob. 15-én Zánkán, Zalamegyében született. Első neveltetését a szülői háznál és a zánkai népiskolában nyerte. Tanítója hamar fölismeré kitűnő észtehetségeit s folytonosan ösztönzé édesatyját, hogy szépeszii gyermekét adja felsőbb iskolába. Tizenhárom éves korában csakugyan a soproni lyceum növendékévé lett. Azonban még nem futotta meg iskolai pályája első felét, midőn atyja, György, meghalt. Anyja a gyászos csapás után Sopronba sietett, hogy tanuló fiát, mint légidösbet öt gyermeke között, a gazdaság folytatására azonnal haza vigye. Azonban, tanárai nem eresztették. A fiu tovább tanult, önszorgalmából fedezve anyagi szükségeit. — 1811-ben, theologiai tanfolyama végeztével, az újra kitört francia háborúban részt veendő, katonának akart állani. Azonban, mielőtt a fontos lépést megtette volna, a kapolcsai egyház küldöttei segédül hivták meg Lakos János elmebeteg lelkészük mellé. Főnöke félév múlva elhunyt. S az egyház, melynek ez időközben kedvencévé lön, megválasztotta rendes lelkészének. Ez időtől fogva egész 1861-ig működött a kapolcsi egyházban. Többször lett volna alkalma más gyülekezetbe átmenni, de nem válhatott meg az egyháztól, mely egykor, ifjú korában oly kitiinö szeretettel karolta fel öt s a mely azóta is mindig oly hiven ragaszkodott hozzá. 1861-ben, félszázados működés után, önként nyugalomba lépett s élete estéjét szerető gyermekei körében töltötte Niklán, Somogymegyében. Végre május 17-én Kaposvárott, hová fiait látogatni ment, egypár heti szenvedés után, csöndesen elhunyt. Porrészei május 19-én, a niklai temetőben tétettek örök nyugalomra. Gyászbeszédet a háznál nagyt. Andorka János külső-somogyi ev. esperes mondott, meghatóan szólván, II. Timoth. 4, 6—8. nyomán, a lelkészi hivatal fontossága és jutalmáról. A sírnál Horváth Sándor vései lelkész „a halál birodalmának határait" jelölte ki. — A tiszteletnek, mely öt egész életén át környezé, fényes tanúbizonysága az, hogy temetésénél nemcsak a nép, hanem a vidék értelmisége, többek közt öt katholikus lelkész is megjelent. Mint lelkész valódi papi jellem volt a megdicsőült. Félszázadon át működött a kapolcsai ev. gyülekezetben; hoszszabb ideig viselte a zalai ev. egyházmegye jegyzői hivatalát és huszonkét évig volt ugyanazon egyházmegye esperese, fáradatlanul küzdve mindvégig az evangyéliomi igazság és szabadság lobogója alatt. S midőn elaggva nyugalomba lépett, még akkor is feszült figyelemmel kisérte az egyház életének minden nevezetesb mozzanatát, s bizalmas körben gyakran szólott ifjú lelkesedéssel a protestantismus múltjáról s dicső jövőjéről. Családi élete előképül szolgálhat minden protestáns lelkésznek. Kétszer házasult s mindkét nejével a legboldogabb viszonyban élt. Gyermekeit kitartó szorgalommal, finom tapintattal s ritka önmegtagadással neveié. A világ élvezeteit örömest megtagadá önmagától azért, hogy derék fiakat adhasson nemzetének és egyházának. Meg is áldá Isten a hü családatya e szent törekvését. Hét élö fiát szellemi míveltség, munkás élet, vallás és hazaszeretet jellemzik ! A sírt, melyben a dicsőült férfiú pihen, szent önérzettel mondják a magokénak a hálás gyermekek, de a magáénak vallja azt a ltapolcsi gyülekezet, a zalai ev. egyházmegye s a dunántúli ev. egyházkerület is. Nyugodjanak békében porai! H. S á n d o r. Csaknem féléve már, hogy a s a n d i temetőkertben egy a sors által sokat üldözött egyházi férfiú alussza örök álmát. Talán jobb volna nem is zavarnom siri nyugalmát, mely neki oly édes lehet az élet hány atásai után. De nekem, ki iránt oly kiváló vonzalommal viseltetett az elköltözött szellem, szabad leend a porrészeit záró sirhalomra egykét emlékvirágot ültetnem. Tiszt. Pataki Pál, kiről e gyászjelentésem szól, 1797-ben született Bokódon, Komárommegyében. Tanult Palotán, Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen, mindenütt igen szép sikerrel. Iskolai pályája végeztével egy felső-magyarországi úri családnál nevelősködött, később külföldön utazott. Hazatérte után ismét gyermekneveléssel foglalkozott a somogymegyei Thulmon családnál, mint lelkész hivataloskodott Csapdiban, Duna-földváron, és Légrádon. Ez utóbbi állomásáról a közte és a gyülekezet közt kifejlett feszült viszony következtében kénytelen volt távozni. Ezentúl mint tanitó működött Leányfaluban és mint