Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

des 17. Juli 1505. in das j dalinak támadván, majd Elek Augustinerkloster, und wurde gegen alle Abmahnungen Mönch, 1507. Priester. Alléin alle Entbehrungen eines gewissenhaften Klosterlebens, alle Erniedrigungen eines Bettelmönchs und die angestrengtesten Studien der Scholastiker, insbesondre desThomas, Occam und d'Ailly, steigerten nur den Trübsinn eines Geistes, welcher thatenlos und auf ihm unnatürlicher Bahn sich verzehrte. Der Generalvicar seines Ordens in deutschen Landen, Joh. von Staupitz, der Augustins Lehre vom Glauben und von der Erwáhlung mit der Innigkeit seiner Gottes-undMenschenliebe durchdrungen hatte, gewann sein Yertraun, ahnete seine grosse Bestimmung und suchte ihn aufzurichten. Állmaiig fand Luther in der H. Schrift, wie in den Schriften Augustins und Taulers den Trost einer durch Scholastik und Münchthum vergessenen Lehre, dass der Mensch nicht durch seine Werke, sondern durch den Glauben an die BarmherzígkeitGottes in Christo selig werden solle. Doch erst durch Staupitz nach Wittemberg versetzt (1508.) , begann er Ruhe zu finden in reicher , freier Thatigkeit. Yon den Yorlesungen über Physik und Dialektik wandte er sich bald zur Theologie, und wagte nach langen Widerstreben zu predigen. In Gescháften seines Ordens ging er 1511. nach Rom und lebte hier kurze Zeit unbertihrt von Roms alterthümlicher und kunstreicher Herrlichkeit, als eifriger Katholik, doch nicht ohne Árgerniss am Leichtsinne des niedern Clerus, mit dem er alléin in Verkehr stand. Sein Beruf und Eid als Doctor der. H. Schrift (18 f. Oct. 1512.) er-nevii barátjának hirtelen történt halála által lelke megrendittetvén, egy éjszaka (1505. jul. 17.) az ágostoniak erfurti zárdájába költözött be és többek intései dacára szerzetessé lett. Luther itt mint egyike a leglelkiismeretesebb embereknek, mind azon testsanyargató asketikus müveleteket, melyeket a szerzetesrend szabályai kívántak s a kolduló barátokra várakozó mindennemű lealacsonyító foglalkozásokat a leghívebben teljesité; másrészt a legkitűnőbb scholastikusokat, különösen sz. Tamást s Occamot kiváló szorgalommal tanulmányozá. De lelke aggodalmai nem hogy csillapultak volna, söt miután némely egyházi tanokat p.o. a bünbocsánatról, a jó cselekedetek érdemszerüségéröl szólókat, valamint a szigorú szerzetesi életet a sz. irás tanításával nem tudta összeegyeztetni, és igy azok helyessége felöl lelkében kétségek ébredtek, ezek miatt oly belküzdelmeket kelle átharcolnia, oly kínzó lelkiismereti szemrehányásokat kellett éreznie, hogy néha majd a sir szélére, majd a kétségbeesés örvényébe sodortatott. Midőn Staupitz János az augustinianusok németországi főnöke az erfurti zárdát meglátogatta, Luther őszintén s fiúi bizalommal feltárta előtte keblét s lelki harcait, és a nemeslelkü Staupitz, kinél szt. Ágostonnak a hit és eleve elrendelésröli tanai Isten és emberek iránti hő szeretettel valának párosítva, e lelki forrongásokat épen nem tartá bűnös mozgalmaknak, söt azzal bátoritá , vígasztala Luthert, hogy épen ezek öt az igazság tisztább megismerésére vezérlendik s még nagy dologra teendik alkalmassá. Még inkábh megvigasztalá hob ihn innerlich über die Schranken des Klostergelübdes durch eine bestimmte Verpflichlung, wie seine Gewissenhaftigkeit sie bedurfte, zur freien Erforschung und Yerkündigung christlicher Wahrheit. Seine wissenchaftliche Thatigkeit war ebensosehr gegen die Scholastik gerichtet, voll Zorn über ihre Form und über ihre pelagianische Werkheiligkeit, als auf die Auslegung der H. Schrift, insbesondre des Psalters und Römerbriefs. Die 95. Theses. Albrecht von Mainz liess den Ablass zum Baue der Peterskirche gegen die Hálfte des Gewinnes in Deutschland verkaufen. Als der Dominicaner Tetzel diesen Handel im BisthumeMagdeburg und Halberstadt auf's frechste trieb und Luther im Beichtstuhle d a durch die wahre christliche Busse beeintráchtigt sah, predigte er dagegen und schlug am Yorabende Allerheiligen 1517. an der Schlosskirche zu Wittenberg 95. Streitsátze an, um solche wider jedermann zu vertheidigen, des ínhaltes, dass Gott alléin die rechte x\.bsolution habe und der Papst gleich einem andern Bischof und Pfarrer solche göttliche Absolution den Bussfertigen und Gláubigen austheile ; Ablass wohl heilsam, doch nicht nothwcndig, nocli frommen Werken vorzuziehn sey, und sich nur auf die Kirchenstrafcn beziehe, jetzt aber von Ablasshándlern alsó gemissbraucht und von Volke so missverstanden werde, dass der Papst, wenn er es wüsste, S. Peters Münster lieber zu Pulver verbrannt, als auf solche Weise auferbaut wissen wollte. — Wenn auch Luther überzeugt war, nichts gegen die Kirche und das Papstthum Luthert Ágoston iratainak, Tauler mystikus müveinek s Lyra Miklós szabad szellemű cominentarjának, főként pedig a sz. írásnak mélyebb tanulmányozása s ezekből a scholastica és szerzetesség által -azon rég elfelejtett tan felismerése, miszerint a bűnök bocsánata és az idvesség nem a jó cselekedetek jutalma, hanem az isteni kegyelemnek hittel el fogadandó ingyen ajándoka a Kristus által. Teljes nyugalmat azonban csak akkor lelt Luther, midőn 1508-bán Staupitz ajánlatára Bölcs Frigyes szász v.fejedelem által az ettől 1502-ben alapított vittemberi egyetembe tanárul hivatott, hol munkássága előtt gazdag s szabad tér nyílott. Itt előbb a Dialectikából s physicából tartott előadásokat, de csakhamar a theologiához fordult, a sz. irás eredeti nyelveit tanulmányozni kezdé, majd hosszas rábeszélés után az egyházi szószékbe is fellépett, hol oly tetszést aratott, hogy csakhamar (1509) a vártemplom rendes lelkészeül is megválasztatott. A következő évben szerzete bizonyos ügyeinek elintézése végett Rómába zarándokolt, mely alkalommal a római alsóbb rendű papság vallási könnyelműségével megismerkedvén, másrészt az itt teljesített bűnbánati gyakorlatok által üdv után sóvárgó lelke ki nem elégíttetvén, kezde keblében amaz evangyéliomi tan, hogy „az igaz élni fog hite által" mindinkább meggyökerezni. Majd 1512-ben theologiai doctorrá lévén, most már hivatásához tartozott, de tudori esküje is kötelezé a keresztyén igazságok szabad kutatására s hirdetésére. Igy bensejében a szerzetesi fogadalom szűk korlátai közül kiemelkedék. S csakugyan a következett években már a szentekröli mesék