Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

zu behaupten : so konnte ihm doch nicht verborgen seyn, dass er machtige Pralaten und Mönche herausfordere" (351 —353. 1.). ellenében Krisztust predikállá a jótettek érdemszerüsége el­lenében az isteni kegyelmet ; a tudományos téren pedig egyfelől megtámadá a scho­laslicát, annak ugy külalakját mint pelagiáni mükegyességet, másrészről egész buzgalom­mal kezdé a sz.irást magya­rázni, különösen a zsoltárokat s a római levelet. Mig Luther ily szellemben folytalá kettős hivatalát, az alatt a pompa s művészetkedvelő 10-ik Leo pápa a Rómában levő sz. Péter temploma újból felépítésének ürügye alatt bűnbocsátó leveleket — indulgentiákat — rendelt egész Né­metországon áruitatni és egyszersmind e vállalat főbiztosává a beveendő haszon felének odaígérése mellett, az eladósodott mainczi érseket Albertet — ki az érseki palástért járó 30000 forinttal is még tartozott a pápának, nevezte ki. Ez pedig az indulgentiaárulást a dömésekre bizta, kik között különö­sen kitűnt Tetzel János prior, ki nagy ünnepélyességgel vo­nult egyik városból a másikba s árucikkeit ritka szemtelen­séggel, piaci nyegleséggel kínálta s árulta, még a jövőben elkövetendő bűnöknek is megbocsátását ígérve. A szász v. fejedelem ugyanezen a népet egyaránt szegényitö s er­kölcstelenitő bünkereskedökel nem ereszté birtokaiba, de nem gátolhatta, hogy midőn Tetzel Jülterbockba Wittem­berg közelébe érkezett, hozzá a fejedelemség alattvalói kö­zül is ezerek ne vándoroljanak s indulgentiákat ne vásárol­janak. Hogy ezen indálgentiák mily káros hatásúak voltak, liogy az ezeket vásárlók a benső bűnbánatot s megjavulást mennyire szükségtelennek tárták, erről elég bő alkalma lett Luthernek a gyóntatószékben megismerkedni. Miért is e visszaélések ellen több felvilágosító prédikációt tartott, a szomszéd püspököket pedig e bűnös botrányok meggátlására Írásban felkérte; és midőn ezek részéről csak megvetéssel találkozott, az 1417-ik év mindenszentek ünnepe előestéjén (oct. 31.) a vártemplom ajtajára 95 tételt függesztett ki azon kijelentéssel, hogy ezek igazságát bárki ellenében kész vé­delmezni. E thesisekben Luther nem magukat a bűnbocsátó leveleket támadja meg, hanem csak az azok árulása követ­keztében keletkezett botrányokat. így szól p. o. a többek között: valódi bűnbocsánatot egyedül Isten adhat, a pápák pedig mint minden más püspök vagy pap csak ezen isteni absolutiót osztogatják a bűneiket inegbánóknak s hívőknek; az indulgentiák igen üdvösek, de nem szükségesek, sem a jótetteknél feljebb nem becsülendök és csak az egyház által szabott büntetésekre vonatkoznak; most pedig ezek körül az árusok oly visszaéléseket követnek el, és a nép azokat annyira félreérti, hogy ha ezek felöl a pápának tudomása volna, inkább óhajtaná Péter templomát porrá égve, mint ily módon felépítve látni" (4.—6. 1.). (Folytatjuk.) ©O© BELFOLB. A PROTESTANSÜGY GYOR YAROSABAN. Adjátok meg mindennek a mivel tartoztok. Biblia. Mihelyt a protestáns egyház századok viharos küz­delmei után c város területén biztos állást vivott ki: azon­nal sietett ész- és jogszerű kívánalmaival a nyilvánosság elé lépni, s azoknak országos törvényeink védelme alatt érvényt s tekintélyt szerezni. Példával ment előtte a bányai evang. superintendentia, mely fájó szívvel tapasztalván a szepességi s bányavárosok protestáns lakosainak az 179%-ki országgyűlés XXVI-ik törvénycíkkjében foglalt tilalom ellenére, a római katholika egyház fenlartására történt jogtalan adóztatását, 1791-ik év végén fölterjesztett folyamodványában egyenesen azt kérte a magas kormánytól, hogy vagy mindegyik egyház, önerejére támaszkodva biztosítsa állását, vagy a községi pénztárakból aránylag a protestáns egyházak is részeltessenek. A kormány jó indulatát eléggé tanusitá; a városunk­hoz is 1792-ki január 30-kán leérkezett fensőbb rendelet, mely a protestáns egyházak nézete, véleménye sőt panaszaik kihallgatása s kellő figyelemre méltatása mellett, oly célból kívánta a közpénztár állását, annak a római kath. egyházra fordított költségeit, s a protestánsok létszámát inielébb föl­terjesztetni, hogy a jogos kérelmet azonnal a legméltányo­sabban teljesíthesse. Nem mulasztá el a városi hatóság már a február 24-kén tartott tiszti ülésből tudomására juttatni hitfeleinknek az érintett rendeletet, felhiván azokat egyszersmind észre­vételeik irásba foglalására. A felhívás örömmel fogadtatott, s a reformált egyházközség april 6-kán benyújtott nyilat­kozatában határozottan kívánta, hogy mindegyik felekezet hívei áldozatából fedezze szükségeit, a városi pénztár s egyéb közjövedelmek pedig kizárólag polgári s igy az ösz­szes lakosság érdekét előmozdító célokra használtassanak.*) Később kölcsönös tanácskozás után abban állapodott meg a két protestáns egyház, hogy a felsőbb rendelet ér­telmében szerkesztendő nyilatkozatához mulhatlanul szük­séges adatok, jelesen a városi pénztár állásának vagy leg­alább a római katholika egyház évenkinti segélyezését föl­derítő egyes tételeknek, mégis a legközelebbi hivatalos, s a protestánsok létszámát hitelesen kimutató összeírásnak ki­adatását a városi tanácstól hivatalos tisztelettel kérvényezze. *) A nyilatkozat szavai ezek : Nos, ut Cassis Civitatum intactis re­lictis, quaelibet Religio suos Parochos et Servitores Ecelesiae alat, Ecclesiasque et Scholas suas provideat, legi naturali et ius­titiae magis consentaneum, et ad praecavendas etiam proportio­nalis eiectionis saepius nimium molestas et non raro iniuriosas sequelas, longe consultius esse reputamus; — per consequens Cassam quoque Civitatis huius Domesticam, vei qualescunque Proventus communes taliter adtemperandos, et praecise ad tales usus civiles, qui omnibus cujugcunque Religionis Civibus commu­nis est, convertendos esse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom