Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

házi tanácsos ciinmel és ranggal nyugalmazták. E változás bekövetkezésével a facultas élére Steudel jutott. Meghívták most rendes tanárokul Blaubeurenböl Baurt és Kernt s az eddig rendkívüli tanár S c h m i d is rendes tanári széket nyert. E fennebbi szerencsés választások következtében a facultas ügyei azonnal szerencsés és kedvező fordulatot nyertek. Rövid időn észrevehető lett az, hogy a facult. uj erőket nyert. A külömböző nézetű és irányú egyének e té­reni összetalálkozása s együttműködése kedvezöleg folyt be arra, hogy az eddigi rendszert egy szabadabb mozgású irány váltsa fel. A mi a theol. tudományok iránt legnagyobb érde­keltséget költött ez időben, azaz épen most felkapott Schleier­macher theologiája volt. Nagy érdekeltséggel kezdették ugyanis vizsgálni ennek az eddig egymás mellett állott theol. rendszerekhez való sajátképi álláspontját és irányát. Ebből indult ki Baurnak a gnostikusok ideális keresztyénségéröl (Das ideale Christenth. der Gnostiker) irt beiktatási érteke­zése, melyben ö a régi gnosis és Schleiermacher hittana közt egy közös vallásphilosophiai érintkezési pontot igyekezett kimutatni. Az első év letelése után az uj theol. tanárok az irói téren is jelentékeny tevékenységgel kezdettek működni. Steudel még 1828-ban átvette volt a „Tübingai theol. idö­szakirat" szerkesztését, mely irányában a Flatt által azelőtt szerkesztettt „Magazinét tűzte példányul. E vállalat azon­ban, még akkor sikeres előmenetelnek kevésbé örvendhetett. Elsőbben csak 1830-ban nyert biztosabb állást magának a theol. irodalom terén. Ezen időre esnek Baurnak első, a val­lástörténelmi téren tett kutatásai, u. m. „Das manichaische Religionssystem nach den Quellen neu untersucht und entwickelt"(1831) „Apollonius von Tyana oder Pythagore­ismus und Christenthum," mely a most emiitett Időszaki iratban is megjelent 1832-ben; Die christliclie Gnosis, oder die christliche Religionsphilosophie in ihrer geschichtlichen Entwicklung" (1835), melyben Baur a Hegel philosophiá­ját először vonta vizsgálódási körébe. A korinthusi levél felett tartott felolvasásai nyitottak legelőbb utat előtte arra, hogy az apostoli kornak pártviszonyait mélyebb vizsgáló­dása tárgyául tűzze s szolgáltak okul arra, hogy históriai kutatásai mellett az uj testamentom és patristika kritikájá­nak terére lépjen. A „Tübingai Időszaki irat"ban 1831-ben „Die Partheien in Corinth, das petrinische und paulinische Christenthum, der Apostel Petrus in Rom" cimü értekezése csak kiindulási pontját képezte kutatásai azon hosszú sorá­nak, melyben eltérve az eddig divatozott nézettől, mely az apostoli, s az erre következett korban mindeneket a leg­szebb összhangzásban és egységben lát maga előtt; sok­kal inkább a külömböző elemeket, a pártokat, törekvéseket és harcokat kimutatni s főleg azt megfoghatóvá tenni igyek­szik, hogy miként állott elö a kath. egyház, mint csak eredménye egy sokkal mélyebbreható történeti processus­nak. Baur e historico-kritikai nézetének, a megszokott és közönséges, nem kritikai nézettel való ellenkezése sok ellenfelet támasztott egyszerre azok között, kik ebben a keresztyéni érdek veszélyeztetését hitték láthatni; azonban a kortudatban hamar érvényt szerzett magának s a ker. egyház tisztán történelmi előállási periódusának felfogását illetőleg egy egészen uj nézetnek vetette meg alapját. Baur irói törekvései nagyban befolytak arra, hogy a tübingai theol. facultas önálló tért foglaljon és biztosítson maga számára, söt ezeknek lehet tulajdonítani az ezen idő­ben kifejlett, nemcsak egyenesen theologiai, hanem egyálta­lában hitcikkek feletti viták kitörését is, melyek a közönség figyelmét s élénk érdekeltségét nagy körben magokra von­ták. A Möhler (kath. theol. tanár ugyanakkor Tübingában) hires symbolikája megjelent 1832-ben. Az első, ki Möhler e munkáját terjedelmes és beható kritika tárgyává tette, — az ellen hatalmasan lépve fel — Baur volt. A két theolo­gus, — jóllehet azelőtt barátságos viszonyban és egyetér­tésben élt egymással — most, mint ellenség, nyilt harcban állt szemben. Baurnak Möhler symbolikájára irt munkája 1833-ban jelent meg e cim alatt: „Der Gegensatz des Ca­tholicismus und Protestantismus nach den Principien und Hauptdogmen der beiden Lehrbegrilf. Mit besonderer Rück­sicht auf Herrn Dr. Möhlers Symbolik." Möhler sem késett a felelettel: „Neue Untersuchungen der Lehrgegensatze zwischen den Katholiken und Protestanten: Eine Verthei­digung meiner Symbolik gegen die Kritik des Herrn Pro­fessors Baur in Tübingen," (1834); mire Baur azon­nal, még ugyanazon évben megtette újból feleletét: „Er­wiederung auf Herrn Dr. Möhlers neueste Polemik gegen die protestantische Lehre und Kirche." Möhleren kivül egy egész sereg kath. ellenfél támadta meg Baurt; ezek között névleg a philos.-theologiai munkái által egy egészen uj philosophiai iskola alapitójává lett Anton Günther következő munkájában : „Der letzte Symboliker. Eine, durch die symbolischen Werke Doctor J. A. Möhlers und Doctor F. Ch. Baur's veranlasste Schrift, in Briefen" (Wien 1835). — E harcot Baur a prot. tanfogalom barátainak nagy meg­elégedésökre nyerte meg. Nemcsak el lön ismerve, hogy kath. ellenfeleinek éles észszel, feltűnő ügyességgel és jár­tassággal intézett támadásait hatalmasan s eredménydúsan verte vissza az épen nem elég nyilt és igazságos polemiájok mesterfogásait, minden elfogulatlan Ítélete szerint, elég tisz­tára derítette; de söt azon általános és nagy mérvű hasznos eredménye is meg lön e harcnak, hogy a symbol. irodalom ez uj vizsgálódások és kutatások által ujabban gazdagodott és a protestantismus mélyebb, tudományos jelentése világos­ságra lett hozva. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. PEST, május 31. 1866. A buda-pesti tanári egylet májusi közgyűlését is megtartotta, még pedig pünköst szom­batján. Közérdekübb tárgyak ezek: 1. Dr. Lutter Nándor „Középtanodai tanügyünk" cimü, nagybecsű dolgozatát olvasta fel, söt a kézirat gya­nánt nyomtatásban is megjelent müvecskéböl a jelenvoltak mindenike kapott egy-egy ajándékpéldányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom