Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

térésről lehet szó. Aki protestáns akar maradni, nem késhetik a felelettel. Aki egyházát és ennek alapelveit el akarja árulni, az is tudja hova tartozik. közli Kovács Miklós. A THEOLOGIA A TÜBINGAI EGYETEMEN. (Folytatás.) Egy fökérdés, mely Kantnak az erkölcsiség és boldogság közti arány princípiumával oly szorosan összefüggött, volt a büntetések eltörlésének, vagy a bűnbocsánatnak lehetősége. E kérdésre irt értekezéssel nyitja meg Süskind 1796-ban a Flatt által szerkesztett „Magazin"-t. Mi sem vitte a tübingai theologusokat közelebb Kant philosophiájához, mint az, midőn Süskind nemcsak logikailag, hanem számtanilag is kimutatta, hogy a büntetések elengedése által az isteni legfőbb jóságnak, magasabb mértéke éretik el, mint azoknak tulajdonképeni végrehajtása állal. Ki ne örvendett volna ennek, a philosophia és theologia között a tübingai egyetemen kötött szép szövetségnek ? Csak aztán ne leselkedett volna a gonosz ellenség ott a háttérbe s ne szaggatta volna szét oly hamar a gyöngéd köteléket; minek következtében a tübingai theologusok, ki tudná mily lioszszu időre elidegenedtek a philosophiától! Alig jelent meg, .ugyanis Flatt Magazinjában a számtani arányokkal gazdagon ellátott: „Még valamit a megérdemlett büntetések elengedésének morális lehetősége felöl" midőn a tübingai egyetem ugyanazon kemény előharcosa kényszerítve látá dialektikai fegyverkészletét egy philosophiai mü ellen fordítani, mely épen a Kant philosophiájában oly nagyra becsült morális interesse előnyét látszott, a leggyanúsabb módon, szem elöl téveszteni. A S c h e 11 i n g philosophiája volt ez, melylyel szemben folytatott harcra Süskind egész tudományos erejét fordította ! Két kimerítő értekezést irt e tárgyra vonatkozólag u. m. „Über dieGründe desGlaubens an eine Gottheit, als ausserordentliche und für sich bestehende Int elli g e n z , in Beziehung auf das neueste system der absoluten Identitat"*) és „Prüfung der Schelling'schen Lehren von Gott, Weltschöpfung, Freiheit, moralischem Guten und Bősen."**) Igazolása volt ez a ker. deismusnak egy a spinozismus vagy pantheismus uj alakjába öntött rendszer ellen mindazon okok által, melyeket részint a Leibnitz-WollFéle philosophia, részint a Kanté nyújtott; vagy a hit lehozása egy, a világon kivül esö, önállólag létező istenségtől ugy, a mint abban a theoretikai és praktikai észnek bele kell nyugodnia. Ez utóbbira vonatkozólag fö argumentuma volt: hogy erkölcsi világrendet, az ész törvénye szerint, a célszerűség elvéből indulva ki, képzelni nem lehet értelemmel biró s tőle egészen különböző, saját magában létező erkölcsi világrendező nélkül. Ha végig pillant az ember a bizonyítások azon so*) Magazin 1804. évfolyam 11-ik és 1805. évfolyam 12-ik lap. **) Magazin 1812. évfolyam 17. lap. rán, melyek oly fáradhatlan kitartással és kímélet nélküli szigorral vonulnak végig Schelling munkáin s másfelöl nézi, minő logikai következetességgel vannak azok, Süskind által bírálva: megfogható lesz azon keserű boszankodás, mely Schellinget, rendszerének ily módoni boncolgatása miatt sodrából kivette, valamint az is, hogy miért hagyta e kritikát minden szó nélkül. Erezte ugyanis azt, hogy egy, a supranaturalis theologia érdekében emelt kritika, bármi éles is, kevés fontossággal birhat, szemben a philosophiai speculatióval. Süskindet hivatalos állomásán, közvetlenül, az ifjabb Flatt (Károly, Krisztián) váltotta fel. — 1803-ban adta ki Storr dogmatikáját németre fordítva, magyarázatokkal ellátva, miáltal azt mutatta meg, hogy ö is a Storr iskolájához tartozik. Különben még ennél korábban (1797) adta ki a kiengesztelödéstana körül tett vizsgálódásait, mely munkájában, tübingai theologushoz mérve, igen merész kísérletet tett. Ugyanis, a helyett, hogy mint azelőtt, a Kant philosophiáját a tübingai theologiához alkalmazná, megfordítva a Kant kiengesztelödés tanát nemcsak mint egyedül észszerűt mutatja fel, hanem mint az ujtestamentoini tannal lényegileg öszhangzót tünteti fel. Mondják, hogy csak e munka főbb eszméinek visszavonása feltétele által hívta volna meg Storr a tübingai tanári székre; mi, azonban, Flattnak nagy önküzdelmébe nem kerülhetett, miután nagyobbára idegen vélemények voltak azok. Neki magának még kevésbé volt tudományos önállósága, tarthatlanul ingadozván az egymással ellenkező nézetek között. Legörömestebb azonban mindig a Storr supranaturalismusában keresett nyugpontot. A Storr iskolájához tartozó theologusok negyedike Bengel Gottlieb Ernst, a hires Bengel unokája, volt. Bár közvetlen tanítványa volt Storrnak mindazáltal a St. theologiájától valamivel már távolabb áll. A St. iskolájának bibi. apologetikus iránya nála már kevésbé feltűnő, mivel, nagyobbára, a theologiának történelmi fokaival foglalkozott. Az egyház- és dogmatörténetet azon időben még nagyon hiányosan, töredékesen kezelték. Bengel volt első, ki e két tárgyból a rendszeres felolvasásokat az egyetemen megkezdte, miután 1806-ban tanárrá nevezték. E két főtárgya mellett az ó-testamentomi theologiából és symbolikából lartott még felolvasásokat. Azon jelentékeny név után, melyet Bengel tanárkodása későbbi éveiben szerzett, azt kell vala hinni, hogy az egyház- és hittörténelem terén jelentékeny müveket fog nyújtani; azonban valódi érdeme e tekintetben, nem áll aránylagos viszonyban nevével. A hogy minden különös előkészület nélkül, a történeti fakokat átvette, kursusát az akkor megtalálhatott segédeszközök után kidolgozta — ugy maradt az, 20 évig terjedt tanárkodása alatt, elejétől végig minden lényeges változtatás nélkül. Különben kevés oka is lehetett azon változtatni, oly időben, midőn ezen lakok irói termékekben gazdagok épen nem voltak s neki magának is semmi különös érdekeltsége nem volt mélyebb történeti nyomozásokra. — Sokkal önállóbb becscsel birnak felolvasásai az ó-testamentomi theologiából és symbolikából. Eziránt Bengel mindig különös előszeretetet mutatott. 1806-ban tartott székfoglaló értekezése m