Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

szemrehányást, mintha ezen mások a protestáns vallástól elpártolni akarnának. Hogyan magya­rázhatjuk meg e talányt ? A „hitvalláshoz hű" protestánsok a protestáns vallás alatt a dogmák azon összegét értik, mely a hiteikkelyekben vagyon letéve és hitele­sítve. De a protestantismus nem dogmákból áll, és a protestáns vallás már csak azért sem ala­pulhat dogmákon, mivel a protestantismus soha­sem hajolt meg a csalhatatlan dogmatika külső tekintélye előtt, hanem kezdettől fogva az egyéni lelkiismeret szabadságának és felső­ségének belső tekintélyére ment vissza. Nem nehéz tehát bebizonyitani, hogy ezen „hitval­lás hű" pártnak a protestáns vallás iránti úgyne­vezett hűsége magával a protestáns vallás fogal­mával vagyon legnagyobb ellentétben. E párt mindenek előtt a hitcikkelyeket za­varja össze a „hitvallással." A hitcikkelyek — mint ezek szerzői magok is bevallják — törté­nelmi kisérletek, melyeknek célja volt, hogy bizonyos időpontban a hit bél­tartalmáról nyilvánosan beszámolja­nak. A vallás népies valami; mert szük­séges, hogy azt minden ember megértse és elsa­játíthassa. A hitcikkelyek theologiai dolgok, melyeket theologusok szerkesztettek, s melyeknek megértéséhez theologiai tudományos­ság kívántatik. Természetes, hogy a protestáns nép nem ismeri a hitcikkelyek béltartalmát, és mégis szilárdon ragaszkodik a protestáns hitval­láshoz, ami eléggé bizonyítja, mennyire függet­len a valláshoz való hűség a hitcikkelyekkel való megegyezéstől. Egyházban, melyben lutheranok és calvinisták a tanra nézve is egyesültek,*) már ezen tett által még azon esetben is megszűnik a hitcikkelyek érvénye, hogyha az egyháztagok korábban azok megtartására kötelezve voltak volna. Mert a lutheránus és cálvinista hitcíkke­lyek egymásnak általában ellenmondanak; a lu­theránusok és reformátusok egymástól minden te­kintetben elütő theologiával birnak; a lutheránu­sok azért zárták ki egyházközösségökből a reformátusokat és azért kárhoztatták az utóbbi­ak tanait. A lutheránusok és reformátusok közötti unió nem jelenthet mást, mint a dogma uralmá­*) Mint pl. Poroszországban. K. M. nak teljes megszűnését a protestáns egyház kebe­lében. Aki a „hitcikkelyeknek" még külső, jogi­lag kötelező erőt tulajdonit az egyházban, az nem lehet őszintén egyesült; az még szivében mindég confessionalista; az, ha egyesült egyház­hoz tartozik, csak kedvező alkalomra vár, hogy az uniónak hátat fordítson. A protestáns egyházban most mutatkozó hit­vallás hű párt, mely az ultramontánokkal és jezsui tákkal kötött szövetséget, nem protestáns ér­zelemből, hanem a protestantismus dacára és el­lenére ragaszkodik a hitcikkelyekhez. A hitcik­kelyekben épen azt becsüli nagyra, ami protes­tanstalan; a hitcikkely eket római katholikus nyel­ven magyarázza, s nem protestáns módon hasz­nálja. Aláveti magát azoknak mint valamely külső tekintélynek. Meg fogjuk kisérleni, hogy e dolgot a t. olvasók előtt még érthetőbbé tegyük. A protestantismus uj, lelkiismereti alapelv, mely a római katholicismus középkori tekintély­elvével homlokegyenest ellenkezik; a modern ke­resztyénség amaz uj alapelv által vagyon megha­tározva. A protestantismus tehát mindenek előtt a vallásos igazság princípiuma. A protes­tantismus még eddig nem ismerte el az egyházi hagyománynak, mint ilyennek, tekintélyét. Pápa, zsinati határozatok, egyházatyák, egyházkor­mánvzati utasítások lelkiismereti és vallásos dol­j gokban a protestáns lelkiismeret számára nem hozhatnak jogilag kötelező és kényszerítő dönt­vényeket. Csak az igazság tekintélye dönt, s az igazságot csak vizsgálódás útján lehet elérni. A reformátorok tehát a régi dogmákat, a hagyo­mányozott egyházi tételeket lelkiismeretesen meg­vizsgálták. A vizsgálódás joga a protestáns egy­házban elutasithatlan valami. A mi a reformáto­roknak szabad volt, az a későbbi protestáns ke­resztyéneknek sem lehet tilos. A vizsgálódás szelleme maga a protestantismus szel­leme, megfelel az a lelkiismeretességnek, az igazság utáni vágynak; ahol a szabad vizsgáló­dás elnyomatik, ott maga a protestantismus va­gyon elnyomva. A „hitvallás hű" párt azonban semmit sem gyűlöl oly nagyon, mint a vizsgálódás szellemét; a szabadvizsgálódást, mint egyházellenes dolgot, el­nyomni akarja; ami a hitcikkelyekben meg van irva, annak szerinte örökké mértékadónak kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom