Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-27 / 21. szám

kivül Krisztus munkája eredmény nélkül maradandóit. — Látni való, hogy minő önkénynyel jár el nézetei összeállításában. Véleménye szerint a reformátió sem hozta meg a kellő, az óhajtott eredményt, mert az irást mindenestül fogva csalhatatlan szabályul vették föl. A helyett hogy az egyház tanrendszerét megvizsgálták volna, sok cikket minden birálat nélkül elfogadtak, másokat magok találtak ki, s az irásra hivatkozva csalhatatlannak mondották. — A Satisfactiót a zsidóság hitvány söpredékének nevezi. Hanem itt egy kis ellenmodásba jö Pállal, a satisfactió hatalmas hirdetőjével. A ker. vallás Morgannál morál és helyreállított természeti vallás ; melyben azért van szükség a kijelentésre, mert kijelentés nélkül Confucias, Zoroaster, Plató, Sokrates, s az erkülcsiség legnagyobb mesterének (Iír.-nak) erkölcstanrendszere is tele volna babonával, s célját eltévesztené. A prófétákat Morgan szerint azon általános várakozás jellemzi, hogy Isten helyesebb vallásintézményt állitand, de a mikéntről vagy semmit sem szólnak, vagy csalatkoznak. Az egyes prófétai jellemekkel valamint általában a zsidótörténettel a legnagyobb önkénynyel bánik el, és a bibliából mindenütt saját nézeteit olvassa ki, vagy ahol teheti, gyanitványokkal egészíti ki. Ugy hisszük szükségtelen még tovább is időznünk Morgan rendszere hiányos voltának kimutatásánál, mert keresgetés nélkül kimutatja saját hézagait. Az erkölcsbölcsész ellen számosan kikeltek. Némelyek fölfedezték Morgan ó-szövetségi magyarázatának gyengéit, mások a prófétákat védték. A vitázok közt legfigyelemreméltóbb L e 1 a n d ésWarburt o n , a walesi herceg káplánja, ily cimü iratával „Mózes isteni küldetése." Erre maga Morgan is felelt, később Chubb is beleszólt a vitába. Leland az ó-szövetség humanitását derekasan védelmezi; Warburton pedig azt mutogatja, hogy a ker.ség nincs elszakadva az ó-szövetségtől, továbbá, hogy az ó szövetségnek, illetőleg a mozaismusnak kijelentésszerüségét mutatja a halhatatlanság tanának kimaradása. Ez állítást azzal akarja indokolni Warburton, hogy a siron túli megjutalmazás tana, a polgári társaság javára mulhatlanul szükséges, s ennek fontosságát belátták az ókor minden mívelt népei. Azonban mindez csak az ó-szövetség egyes jellemvonásainak igazolása volt, s nem kellő tájékozása és meghatározása azon viszonynak, melyben áll az az uj szövetséghez, pedig ez oldotta volna meg a vita gordiusi csomóját. Bolingbroke a célszerűség álláspontján apostolkodik. Nem mondhatjuk, hogy szót nem emel az igazság mellett, csak hogy ez nála nem egyetemes érvényű, hanem csak a kiválasztottak sajátja; hiába hirdetnéd a nép előtt a tiszta igazságot, mert fölfogni nem képes. A népnek tehát jó a babona is, annyival inkább, mert Istentől való féltében, könnyebben meghajtja fejét az emberi hatalom előtt. A vallást politikai eszközzé (political expedient), az állam műszerévé (instrumentum regni) aljasitja. Leginkább kitűnik ez azon nyilatkozatából, midőn a reformatióról szól. Nem azt mondja, hogy a természeti vallást visszaállította, hanem hogy oly nagy országnak, mint Angolhon, igen jó a magas egyház; az apróbb német hercegségek beérhetik a lutherivel, és az a szegény kis köztársaság a kálvin hitvallással. Midőn a vallás tekintélyét aláássa, s az azzal foglalkozó embert gépszerüsiti: nem átallja sárral dobálni a szabad gondolkodókat is, kik csupán az igazságnak hódoltak, s nem mint ö, az államnak is. A társadalom mételyeinek nevezi őket, kik arra törekednek, hogy az állam kötelékeit felbontsák. — Különös, Ö, aki a fenálló vallást ostromló deistákkal sok tekintetben egy állásponton van : ilyen farizeusi fogással, tudja ki magát közölök. De elértjük e beszédet attól, aki a szabadgondolkodást is magánídőtöltés eszközévé kívánta alacsonyítani. A szentírás ellen használt fegyvereit már mások forgatták, bizonyosan ez lehetett oka, hogy az ö kezeiben eltompultak. Egyébiránt a ravasz és éles szónok munkái megjelenését oly érdekelten várták, hogy a kiadónak, Malletnek 30 ezer forintot igért érettök egy könyvárus. Nemcsak olvasói, hanem bírálói is nagy számmal voltak. A történelemről irt leveleit bírálta Clayton irplispök és Leland, az E s s a y s ellen hevesen kikelt Warburton, és Young a költő ily cimü paródiát irt rá: „a Centaur nem mese." Berkeley idealizmusa Lockéból indul ki. Tagadja az úgynevezett elsőrendű tulajdonságokat, azaz hogy a dolgok általában kivülöttünk léteznének, elfogadja a másodrendüeket, hogy a dolgok csak bennünk léteznek. Kivülöttünk csak egyes érzéki dolgok vannak. Berkeley előtt a nemérzéki tapasztalható és az általános valódi, a bennünk levő dolog, azaz az eszmék; ha valaki kivülöttünk létező eredeti dolgokat hisz, skeplikussá lesz.—Azon meggyőződés, hogy az észrevételek, vagy eszmék a valódi dolgok, természetesen Istenre Istenről vallásra vezet. Láthatni világosan, hogy miben tér el Lockétól. Az ontologiát theologiára változtatta, s ezzel bevágta űtját minden materialismusnak, s amint hitte, a skepticismusnak is. Ezért intézi iratait a skepticusok és atheisták u. m. szabadgondolkodók ellen, eszébe nem jutván, hogy ö is azok közé tartozik. A szabad-gondolkodók szájába adott beszédek vagy végleteikben vannak föltéve, vagy tűlzással megcáfolva. Berkeley Locke fatalismusából idealismust hoz ki; Dodwell a kriticismus kérdésére, mit tudhatni? elveti a dogmatismus omnia s c ir e p os s ejét, s azt feleli, -a skeptikussal : nihil s c i r e p o s s e. A hitet a tudattól, az észt a kijelentéstől szorosan elválasztja. — A hit alapja nem a meggyőződés, hanem a testimonium s p i r i t u s s a n c t i, mely minden hozzájárulásom nélkül természetfölötti uton munkál bennem; ámde ez a hit aligha fog helyökből hegyeket kimozdítani! A vallás alapja a testimonium spiritus mellett az önmegtagadás, s ebben igaza van; mert önmegtagadás kell arra, hogy valamire azt mondjam : credo quia a b s u r d u m e t i mp o s s i b i 1 e est. De ha a hit pusztán kötelesség Dodwell szerint, kérdés vájjon amaz ab s u r d u m rideg teljesítéséből várjuk-e üdvünket, vagy azon törvények megválasztásából, melyeket az erkölcsiség utólérhetlen példányképe elönkbe szabott?