Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-13 / 19. szám

18. Dözsölésíik utálat, Paráználkodva paráználkodnak, Szeretik az „adsz idét"-t, *) Gyalázat a fedező vértjük. 19. Szárnyaira ragadta a szélvész, S elpirulnak áldozataik miatt. E mutatvány után könnyebb lesz magunknak Hóseás irodalmi jelleméről is Ítéletet alkotni, habár be kell őszintén vallanunk, hogy Hóseás szólamát más nyelven híven visszatükröztetni csaknem a lehetetlenségek közé tartozik. Irmodorát Hieronymus (Praef. ad XII. proph.) igy jellemezte: „Hoseas commaticus est, et quasi per sententias loquens." Az irmodor e szaggatottsága a közlött mutatványból is eléggé látható. Ez ugyan magában véve még épen nem ellenkezik a világossággal; a gondolatnak szintúgy lehet teljes kifejtést adni szaggatott, mint kikerekített mondatszerkezetben ; de Hóseásnál a szaggatottság magokra a gondolatokra is kiterjed, mi az egészre homályos légkört von. Lelkét nyomja a felidézett gyászos események súlya, mely ellen küzdve bensejének habozása közt nem bírja mindég kellő rendbe szedni gondolatait; a kiki fakadó fájdalom sajgása alatt, a szó eláll ajkain és kifejezésének indulatos röptöt ád, mely nem engedi öt egy-egy gondolatképnél addig mulatni, mig, nem mondom színezését, de csak alaprajzát is befejezhetné. Ehhez járul, hogy nyelvezete nem szabályos, szófüzete szokatlan és mondaszerkezete a nyelv szellemével nem mindég egyező, mi reánk később koruakra nézve értelme kitalálását is sok helyt nagyon nehezíti. Mindamellett Hóseás prófétiája, egészben véve, csodálatra méltó mü, melyben példázatos ihletések, merész gondolatok és képek a leggyöngédebb érzelmek kifejezésivei váltakoznak. Egyik próféta sem fogta fel Isten viszonyát Izraelhez oly bensöleges oldalról, mint Hóseás. Majd szerető hitvestársak képe alatt tűnik fel az előtte, majd ismét Isten atyai szeretetének jelenségeit látja Izrael, mint fia nemzeti életének folyamában. Jellemző ez utóbbi tekintetben különösen a 11-ik fejezet. (Folytatjuk.) '©<>©' BELFÖLD. Külső somogyi ref. egyházmegyénk f. é. rendes gyűlését Miszlán april. 17. 18. 19. napjain tartván: arról való tudósításommal ez idő szerint sem maradok el. Nem kis szomorúságára szolgált ezen gyűlésünknek, hogy azon sem fögondnokunk Magyary Kossá Sámnel űr, — sem a rendes hivatalos teendőket viselő segédgondnokunk Egressy Galambos Sámuel úr nem jelentek meg. s *) A héberben itt ismét szójáték van (Ahabu hébuj, mi rendesen a könnyebb érthetőség rovására készül. Ennek az az értelme, hogy elöljáróik szeretik, ha azoknak, kik hozzájuk folyamodnak, mondhatják: adsz ide! azaz : szeretik, ha nem járulnak üres kézzel elibük. Ezen gyűlésünk bizonysága egyházmegyénk életrevalóságának, mely a mult hiányait pótoló eljárásokban, virágzóbb jövendőt előkészítő meleg érdekeltségben jelentkezett. Ilyennek mutathatjuk fel azt: miszerint most e gyűlésen hallottunk először az egyházi látogatásról — egyházaink állapotát előtükröző rendszeres jelentést; — továbbá az egyházmegyei tanügyi bizottságnak a bekebelezendő tanítók vizsgájára vonatkozó tervjavaslatát. Minthogy az egyház látogatási jelentés bői, a legtisztábban kiviláglik egyházmegyénk egyházi életének mivolta ; eme tervjavaslat pedig közérdekű: a gyűlés egyházmegyei helyi érdekeket tartalmazó pontjainak registrálása helyett közlöm ezeket egész terjedelemben. Az első igy hangzik : „Nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés ! A Cánon parancsolta egyházlátogatást ez évben megkezdettük febr. hó első napján Bálványoson, s bevégeztük mártius 15-én Kilitiben, alesperes Parrag János űr társaságában. Jelentésünket a tapasztaltakról röviden körvonalozva a következőkben van szerencsénk előterjeszteni, melyek körül némely tárgyak csak pusztán tudomásul szolgálnak, némelyek pedig tüzetesen és egyenesen a közgyűlés bölcs elintézésére várnak. A mi egyházmegyénk vallás-erkölcsi életét illeti: általában örömmel jelenthetjük, hogy kevés kivétellel az egyház hivatalnokai híveikkel a legszebb egyetértésben, békében és szeretetben élnek; az Isten igéje tisztán és buzgón hirdettetik ; a hívek az Istenházát szorgalmasan látogatják, minek erős bizonyítékául örömmel említhetjük fel azon körülményt, hogy egypár házat kivéve, sehol sem jelentetett be olyan egyén, a ki a templomot megátalkodva kerülné, ezek is inkább személyes összeütközésből eredett bosszúból, mint makacs megátalkodásból idegenkednek az Úr házától, mit az idő és jobb meggyőződésre jutás alkalmasint ki fog gyógyítani. Az egyházközségtől! végképeni elszakadásra való hajlam sehol sem mutatkozik, kivéve N.-Berényt, hol egy család a r. kath. hitre tért át, a miért az egyház elöljárói, az egyházi tartozást rajta executio utján megvették. A vallás-erkölcsi élet hévméröjeül szolgál — ugy hisszük — az is: minő egyetértésben élnek egymásközt a családok, a házastársak, teljesitik-e kölcsönösen törvény-és esküszabta szent kötelmeiket ? E részben nagyon vigasztaló tudósítással, fájdalom, nem szolgálhalunk, mert csak kevés egyház dicsekedhetik azzal, hogy kebelében viszálkodó, vagy egymástól külön élö házaspárak ne volnának; •— még is azonban megnyugtatólag hathat a nt. egyházmegyei közgyűlésnek jelenthetnünk: miszerint a mult évvel összehasonlítva a jelent, az ily békételenek száma nemhogy szaporodott volna, de sőt tetemesen csökkent; a mennyiben részint az egyházi presbyteriumnak, részint az egyházi visítanak sikerült többeket kiengesztelni s együttlakásra birni, — az engesztelhetetlenek pedig a törvényes keresetre utasíttattak.