Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

azt kívánom, hogy t. uj lelkészünket az Úr Isten sokáig megtartsa egyházközségünk számára. Nagy István. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. AZ IDEI CONFÉRENCE PASTORALE (PAPI GYŰLÉS) PÁRIZSBAN. A francia prot. egyház is abban a szomorú helyzetben van, hogy már évtizedek óta nem tarthat zsinatot, mely en­gedélyezve és fölhatalmazva a kormány által is, törvény­hozó erővel intézkedhetnék. Ennek némi kárpótolására a papság, minden esztendő, április havában, egy — mondhatni — magángyiilés szokott tartatni Párisban, hol eszméiket leg­alább kicserélik, vitáznak, dogmatizálnak, apróbb ügyek fe­lett intézkednek stb. Az idei conferentia, szinte aprilisban tartatott s ennek közepén már folyamatban volt. Nem lesz érdektelen közölni egy francia egyházi lapnak tudósítását e gyűlésről; néhány sorral több irányban nyújt az tájékozást. — A „Le Lien" a liberális egyházi párt közlönye igy ir e részben : „A papi conferentiák szokás szerint a napokaan tar­tatnak. Fájdalom, ezek ismét eszünkbe juttatják azt a szen­vedélyeskedést, mely háborgatja egyházunkat. Eleinte re­méltük, hogy ez idén legalább a nyilvános ülések, hol min­den egyház papja és elöljárója jelen van, nem lesznek olya­nok mint az előbbi években voltak. Egy tavalyi intézkedés szerint, a gyűlésnek egy előre kitűzött tárgy felett kell vala vitatkoznia, a melyről még szinte irott jelentés is lett volna előterjesztendő. „Kitűzött vitatárgy volt „J. Krisztus szent­sége. Hittük, hogy egy ily kérdés vitatása mellett, minden mellékes tekintet háttérbe fog szorulni, nemcsak azért, mert maga a kérdés oly emelkedett, hanem azért is, mert e rész­ben köztűnk és az orthodoxok közt kevésbé éles az ellentét. Volt hát némi kilátás, hogy a conferentia visszatér eredeti feladatához, mely nem volt más, mint építeni a lelket, felvi­lágosítani a szellemet a legszabadabb eszmecsere űtján. Az orthodoxia nem akarta ezt. Tetszett annak ismét ingerlő tu­sára kelni. Már ez első évben megsérti ha betűjét nemis, legalább a szellemét az uj rendszabálynak; félretette a kér­dést, mely kitűzve és előkészítve volt, félretette azért, hogy egy egészen más tárgyat hozzon szőnyegre, s ime már két nap óta vitáznak Párisban, a liberálisok kirekesztése fölött. Hosszú beszédekben mutogatják, hogy az teljesen keresz­tyéni, teljesen evangyéliomi s mindenek felett békés rend­szabály kiűzni a conferentiából mindazokat, kik független­ségükről, egyéni méltóságukról nem akarnak lemondani, hogy szolgailag ismételgessenek egy orthodox „Schibboleth"-et." „A vita még nincs befejezve, ma nem beszélünk róla többet, de fogunk még szólani máskor az orthodox pártnak ez uj és szomoriló cselfogásáról." Ennek folytatását és — ha lehet — végét bizonyosan fogják hozni a legközelebbi lapok, nem mulasztjuk el annak idején közölni olvasóinkkal e részben a tudni valókat. T A R G A. Tekintetes szerkesztőség! Van szerencsém az archaeologiai bizottmány előadó­jának a m. tud. akadémia april 16-án felolvasott jelentését az épen megjelent „Mürégészeti Kalauzról" beküldeni, s egyszersmind honfias tisztelettel megkérni: szíveskedjék ol­vasó közönsége figyelmét ezen műtörténetünkre és régi tör­ténelmi emlékeinkre nézve oly igen fontos munkára fordí­tani és annak közpártolásába ajánlani. „Tekintetes Akadémia: A m. tud. „Akadémia kebelében évek óta működő ar­chaeologiai bizottmánynak régi óhajtásának megfelelő, a ré­gészetet kedvelő magyar olvasóközönségtől pedig várva várt „Művészeti Kalauzt különös tekintettel Magyarországra" szerencsém van az Akadémia asztalára letenni, és a nagy hiányt pótló munkát a tekintetes Akadémia terjesztő párto­lásába ajánlani. Az Akadémiának ily költséges munkák kiadatására nem levén elégséges tökéje, bizonyosan még számos évekig „kegyes óhajok" sorába tartozott volna ezen Ka­lauz kiadatása, ha a magyar főurak közt nem találkoznak mecaenások, kik — a még mai napig sem kellően méltatott — archaeologiai törekvéseink terjesztése tekintetéből a „Va­dász-Album" kiadásánál fenmaradt 1400 o. é. forintot az ar­chaeol. bizottságnak át nem adják, azon feltétellel: „hogy ezen összegen népszerűen irt, a szükséges képekkel ellátott munkák adassanak ki, a könyvek eladásából visszakerülő pénz pedig, ujabb és ujabb ilynemű munkák alapjául szol­gáljon " Ezen nemes, és mint hisszük, nagyhasznu áldozat élén áll gróf Andrássy Manó úr a m. arehaeologiai bizottmány tagja; továbbá gróf Sándor Móric, b. Wenckheim Béla, b. Orczy Béla és b. Podmaniczky Frigyes urak. Ha ezen főurak adománya a kezdeményezést lehetsé­gessé tette, el nem kerülhetem, hogy itt hálával ne említsem a bécsi cs. kir. középponti archaeologiai bizottmánynak ritka nagylelkűségét, melylyel terjedelmes kiadványiban használt remek, több százra menő fametszvények leöntvényeit egye­dül a kiállítási áron átengedé, s igy alkalmat nyújtott arra, hogy necsak az első két rész 404 többnyire neki köszönhető fametszvénynyel érdekesittessék, hanem, hogy még igen számos, a harmadik rész kiadasához kapcsolható kép fen­maradjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom