Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

Tekintetes Akadémia! Az archaeologiai bizottmány feladata nemcsak a hazai régi műkincsek kutatása; közlönyei által való megismertetése; hanem, hogy azokat az utókornak is átadhassuk, nemzeti régiségeink kellő kegyelettel való megőrzése is. Mind e három célnak elérését könnyebbíteni, fötörekvése volt ezen előttünk fekvő két első résznek, melynek elsejét, az őskori mürégészetet tartalmazót, az arch. bizottmány felhívására én irtani; a másodikat, t. i. a k özépkori építészetet dr. Henszlmann Imre tagtársunk készité; a harmadikat, melynek tárgyai a középkori müszobrászát és festészet, a keresztyén symbolika és a kisebb művészetek, dr. Ipolyi Arnold egri kanonok fogja kidolgozni, ós azonnal meg is fog jelenni, a mint a két első füzetből bejött költség a kiadást fedezendi. Az első rész, az őskor, két nagy szakaszra oszlik, t. i. a barbarok kézmüvei ismertetésére, és a római műemlékekre. A barbarok müvei az eddig bevett rend nyomán, a kő-, bronz- és vaskorszakuakra osztatnak. A kőkorszak általános jellemzése után, elösoroltatnak a kőeszközök, valamint a háztartásban vagy védelemre használtatlak; úgyszintén a csont-és agyagkészletek is. Röviden ismertetik— a mi vidékünkön eddig fel nem talált — c ö 1 ö p-é pitészet, és a temetkezési emlékek, t. i. a kökamrák és köemlékek. Az egészet az e korszakra való visszapillantás fejezi be. A nagyobb változatosságu bronzkori müveknél bebizonyittatik: vegytani bontásuknak nagy befolyása a műemlékek történeti és földleirási meghatározására, továbbá, hogy ezen műemlékek hazánk területén készültek, és nem mind a kereskedés által kerültek leihelyeikre; ezt követi az általános jellemzés. Ezen kor eszközei leiratnak mint házi eszközök, ékítmények, és fegyverek; és pedig amint arany-bronz-, üveg, borostyánkő-, csont vagy agyagból készültek. A vallási fejezet a bálványokra és temetkezésre terjeszkedik, és ezt ismét a visszapillantás rekeszti be. A vaskori műemlékek meghatározásában még sok nehézség fordul elő; egyáltalán itt is ngyanazon rend tartatik meg, melyet az előbbi korszakoknál a tárgyak felsorolásánál célszerűnek tartottam. A római műemlékek tárgyalását ily csekély térre a mint a bizottmány által határozva volt, szorítani, nehéz feladat. Itt egyedül azokat emiitettem, melyek hazánkban gyakrabban előfordulnak. A rend, melyet előadásomban követtem, a római foglalásnak megfelelő, és az eddigi szokástól egészen eltérő. — A római valluinokat és castrumokat leírván, átmegyek a közlekedési eszközökre, t. i. az utakra, a mértföldmutatókra, és a hidakra; továbbá a vizvezetésekre, és a római építészet jellemzésére, mennyire a minálunk még itt-ott előforduló alapoknál a falnemeket, a köragaszt, téglákat, futószerkezetet lehet ismertető jelekül felhasználni. Ezt követik a római sírok és érmek, fogadványi oltárok és síremlékek, mint a római művészet nálunk legbővebben előkerülő emlékei. Végre egy rövid cikkbe a hazai egyptomi régiségek is érintetnek. Ez a munka első részének rövid tárgyismertetóse. De mind evvel hiányosnak véltem törekvésemet, ha olyan függeléket nem csatolok az első rész végére, mely az ásatásokra rövid gyakorlati utasítást és a leletek megőrzéséről néhány szót foglal. A buvárkodók számára összeállítottam az előttem ismert, e szakba rugó gyűjtemények jegyzékét; mellékeltem az őskori irodalom vázlatát, hogy az olvasni szerető magának vagy egyáltalán a felhozott tárgyakról, vagy szorosabban véve a Magyarországot illető kiadványokról tudomást szerezhessen; végre nem csekély fáradsággal gyüjtém, minden korszakra nézve, az eddigi ismeretesekké lett leihelyeket, idézém azon munkákat, melyekben róluk említés tétetik. Ezen munkámnak főcélja volt, hogy Magyarországról idővel egy teljes őskori térképet készíthessek. Nem tartozik hozzám, hogy fáradozásomért az elismerést, a méltánylást igényeljem ; a kritika ki fogja munkámnál jelelni a hiányokat, hogy azokat egy remélhető második kiadásnál elkerülhessem, vagy pótolhassam. Azt az egyet merem tiszta lelkiismerettel állítani, hogy semmi fáradságot nem kíméltem, semmi áldozatot nem sajnáltam, miszerint archaeologiánk előszeretetéhez képest, melynek terjesztése és felvirágzása napjaim legfőbb feladata, a lelkes magyar olvasó közönségnek oktatólag buzdító vezérfonállal kedveskedhessek. Az építészeti részt illetőleg röviden csak ezt mondhatom. Mivel hazánk igen kevés ó-keresztyén izlésü épitménynyel bir, a munka második kötete csak általánosan érinti a basilikát, s mindjárt átmegy a román építészetre. Nálunk az emlékszerü építészet csak a XII. század vége felé kezdődik (III. Béla idejében) ; miért is ritkák itt az ó-roinán épületek is; ellenben bővelkedünk a XIII. század első felében emelt késő román izlésüekben. Ezek közül teljességökben vannak tárgyalva a lébenyi és az ócsai templom mint két külön iskolának képviselői. Következik az egyes mellékrészek u. m. tornyok, kápolnák, oltárok stb. leírása. Más fejezetben szó van az építészeti szerkezetről, jelesen a boltozás fejlődéséről. A következő fejezet tárgyalja azon föarányokat, melyeket a magyar késő romanismus alkalmaz; s végül leiratnak az építészeti részletek: oszlopok, pillérek, párkányzatok stb. A részletek előadásában soroltatnak elő a tagozatoknak leggyakrabban előforduló növénydiszei is, s innen történik az átmenet a román tulajdonképi szobrászathoz, melynek jelesebb példáit a jáki és pécsi templom mutat fel; mindkettőjének pár másolata van adva fametszetben. A román-koru festészetet képviseli a veszprémi alsó, úgynevezett Gisela-kápolnának két apostola és a salzburgi női kolostornak egyik falképe. A csucs-íves építészetnek magyarázata kezdődik a francia székesegyházáén; mert a csúcs-íves styl Franeiaor-