Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

A bizottmány, mely a bibliafordítás eszközlésére ala­kult, mult hó 21-én tartá első ülését Thierry elnöklete alatt. Az alapító bizottmány, kik közöl azonban nem rég néhány katholikus kilépett, tizenöt kath., hat protestáns papból hét zsidóból, az akadémia és az institut több tagjából, a collége de Francé és a szépmüvészetek akadémiájának tanáraiból, magasrangu államhivatalnokokból, hires tudósokból és Bo­naparte Lucián hercegből áll. A szentírás tudományos fejtegetése csak nyerhet ily kitűnő exegcták közreműködésétől, s mivel nem holmi com­mentárról, hanem csak fordításról van szó, elég alapunk van reményleni, hogy a mü létre jÖ. A biblia egyes helyeinek felfogása mai napság kevésbé függ az egyházak vagy val­lási társulatok mint a vallásos irányok különbözőségeitől, a vallásos irányokéitól, melyek az illető vallások belsejében tűnnek elő. Ez az eset könnyen felfogható okokból különö­sen a zsidók és protestánsok között áll fenn. A Philippson­féle bibliát elvetik a zsidó orthodoxok, mig ellenkezőleg d e W e 11 e, Ewald és más protestánsok fordításait örömmel olvassák, Philippson bibliájának talán csak annyiban adnak elsőbbséget az emiitett protestánsok által eszközölt fordítá­sok fölött, hogy amaz hüven megmarad a Massora mellett. TÁRCA. HÁLA NYILATKOZAT. Nt. űr! Midőn a hozzánk, ínségünk enyhítésére küldött könyöradományt 120 frt o. é. kezünkhöz vettük, szent köte­lességünknek tartjuk azért legforróbb hálánkat nyilvánítani. Az egek Ura, és áldások Istene boldogítsa a kegyes adakozókat egyen-egyen jobb és balkezének áldásaival, és tartsa szüntelen azon áldott állapotban, hogy mindig tulaj­don tapasztalásukból mondhassák: „Jobb adni mint v e n n i." Nagytiszteletüségedet is, mint irányunkban ezen kö­nyöradománynyal az isteni gondviselés angyalát, boldogítsa az ég sok évekig, az önzetlen jótett nemes jutalmával a boldo­gító öntudattal. Bukovinában Andrásfalván, apr. 13-án 1866. Biró M ó s e s, m. p. ev. helv. hitv. lelkész és esperes. Kántor János. B. R. B i s z a k J ó z s e f, m. k. curator. Varga György, m. k. presbyter. GYÁSZHIREK. Épen lapunk bezártával vesszük azon megdöb­bentő hirt, hogy az erdélyi reformált egyház érdemek­ben megőszült, köztiszteletben és szeretetben állt püs­pöke , főtiszt. Bodola Sámuel űr folyóhó 22-én meghalt. CSEKE. Szatmármegye april 5. 1866. A cse­kei reformált egyház ama gyászos emlékű nagypénteken, melyet Megváltónk szenvedésének és halálának emlékére szentel ez egész keresztyén világ, — kettős gyászünnepet ült. Ugyanis ama nagy napon hunyt el köztiszteletben és sze­retetben állott jeles iskolatanitónk Runyay Dániel éle­tének 44-ik évében. Született Szatmármegye Kölese községében 1822-ki december 24-én Runyay István és Törös Zsuzsánna szülék­től. Első képeztetését szülőföldén édesatyjától nyerte ki ott iskolatanitó volt, majd ismereteinek öregbítése végett a mar­maros-szigeti lyceumba, s innét a sárospatai főiskolába vi­tetett, hol kitűnő szorgalommal folytatta iskolai pályáját; de futása közepén e valóban szép és magasztos, mégis hálátlan pályára az iskolatanitóságra lépett. S a N. T. szatmári egy­házmegyében kebelezett milotai egyházban félévig mint se­gédtanító, — majd Mándon mint rendes- 3 évig, — végre Csekében 21 évig munkálkodott fáradhatlan szorgalommal e tövises pályán, mindeneknek teljes megelégedésével és elis­merésével. Siratják bűs özvegye, — ki egy hü élettársat, és 4 ne­veletlen árvái, kik egy gondos szerető édesatyát veszitének el benne. Siratja és gyászolja a népes egyház, — söt nem­csak az egyház, de községünk minden felekezetű és rangű tagja, kik egy jeles népnevelöt és egy tisztakeblü barátot te­metének el az elhunytban. Temetése folyó april hó 1-én, azaz húsvét első napján ment végbe. Megható volt látni a részvétet, melylyel az egész közönség viseltetett a boldogult iránt, mert nemcsak saját híveink, — de községünk minden felekezetű tagjai — kik csak jöhettek, jelen voltak a gyászünnepélyen; söt még vi­dékiek is számosan. És annak dacára is hogy ezen eset a legmegszomoritóbb időben történt, egyházmegyénk is re­ményünk felett volt képviselve; inert 9 lelkész és 12 tanitó osztozott velünk a fájdalomban. A szertartás következőleg ment véghez: az udva­ron a koporsó mellett helybeli agg lelkész tiszt. Kovács Mózes űr mondott egy áldó imát. A templomban halotti beszédet tisztelt Beczkes József tiszakoródi lelkész és e. megyei tanácsbiró űr tartott, — elmélkedvén Dániel XII. része. 3—4-ik verseiről. Meglepő volt már maga a textus választása is, mely igen találóan volt alkalmazva. A beszédnek bírálója nem akarok lenni, — azt a jelenvoltak ítéletére bízom; csak annyit mondok: vajha! minél több népnevelök lehettek volna jelen, hogy hivatásuk magasztos voltát kellőleg megérthették volna a jelesen kidolgozott be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom