Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-29 / 17. szám
külső létezhetésének biztosítására kelle megfeszíteni. „Ha egyházunk — mondja értekező — külső békesség birtokában lett volna, hiszem, hogy alig volna egyház széles e világon, mely oly kifejlett hitéletet tudna felmutatni mint a mienk; hiszem azt csak azért is, mert az üldözés legrettentöbb korszakában is hü maradt a reformatio elveihez és szelleméhez, sőt mi több, ezen szellem dicső ngilatkozatait is adta azon számtalan szent énekekben, melyek a szó legteljesebb értelmében „tiszteletes" Tranosciusban találhatók. Hát ha egész erejét csak intensive használhatta volna fel? ! Istenem, Te legjobban tudod, mily gyönyörű állapotban lenne jelenleg anyaszentegyházunk ! Igy állapítja meg értekező az ág. ev. egyház sarkalatos bajait s azok okait és azután áttér a harmadik fökér<lésre: „Mely eszközök által lehetne hitéletünk hiányait legbiztosabban orvosolnunkErre pedig azt feleli, hogy e hiányokat csak az evangyéliom nyújtotta eszközökkel lehet orvosolnunk: 1) hogy a lelkészek hirdessék a teljes evangyéliumot, az egész Krisztust, azt pedig, a ki megfeszíttetett ; vezessék be a híveket a sz.irás tartalmának mélyébe, hogy tanulják megismerni, miszerint ez az életadó viz és az örök életre tápláló kenyér. De nem elég a lelkésznek csak hü igehirdetőnek lennie, hanem szükséges 2) hogy hü pásztorok is legyenek. „Nincs magasztosabb név — mondja értekező — a lelkészi hivatás megjelölésére mint: a pásztor. A pásztor pedig nem szorítkozik egyedül arra, hogy <iz ö nyáját — mint egy egészet — az ellenségtől megvédje, hanem gondos figyelmét kiterjeszti egyszersmind az e g y e s juhokra, ne hogy egy is közülök eltévedjen. Ebben fekszik azon pásztori szent kötelességünk, hogy az egyes juhokat felkeressük, vagy is hogy teljesítsük a lelki dajkálkodás magasztos kötelességét. Igaz, hogy ez a dajkálkodás — pásztorkodás — a lelkészi hivatás legnehezebb oldala, mert nem csak hogy a lelkész összes tehetségeit igénybe veszi, nem csak hogy sok tapasztaltságot — de egyszersmind oly odaadó, önmagát feláldozni tudó szeretetet (í Kor. kiván, mely a Krisztusnak szeretetén kivül magasabb élvezetet nem ismer, és mely kész, hogy lelkei et Krisztushoz vezethessen, leszállani a nyomor és bűn fészkeibe. Urunk Idvezitönk azt mondja: „én eljöttem, hogy megkeressem azt, mi elveszett vala" (Luk. 19, 10). Menjünk, induljunk tehát mi pásztorok is utána, — hagyjuk el gyakran elmélkedésünk csendes hajlékát, lépjünk be az életbe s keressük fel mind azokat, kiknek lelki támogatásra szükségük van. Vannak betegeink — menjünk el hozzájuk s hozzuk nekik azon orvosságot, mely, ha nem is a testet, de a lelket megtartja az örök életre. Vannak gyülekezeteinkben tévelygő juhok, bűnben fetrengök, — menjünk el hozzájuk, ne utáljuk meg őket, hisz az „ Ur is evett a bűnösökkel és publikánusokkalí( (Luk. 15, 2.), ker essük fel őket, hogy el ne vesszenek, „mert öröm lészen a mennyekben egy megtérő bűnösen1 1 (v. 7.), Vannak szerencsétlenek, elhagyatottak. — siessünk hozzájuk, hozván nekik az evangyeliom vigasztalását: „sírtok és jajgattok, de a ti sir ástok örömre fordul"- (János 16, es ismét -. ,,a melyeket most szenvedünk nem hasonlíthatók azokhoz, a melyek nekünk megjelentetnek" (Róm, 8, 18.J. Vannak háborúságban élő házastársak, ne várjunk mig panaszra hozzánk jönnek, hanem keressük fel őket a pásztor hü szeretetével, hogy megértsék azt, miszerint „jobb a száraz éteknek egy falatja, melylyel vagyon csendesség; hogynem a megnyúzott barmokkal teljes ház, melyben vagyon háborúság1 1 (Példab. 17, 1.). Hanyatlott hitéletünk fel fog virágzani, ha 3) tanodáink hivő lelkészeket és tanítókat fognak nevelni. „Azon irány — mondja értekező — mely theologiai intézeteinkben mai nap is az uralkodó, nem áll sem az evangyeliomnak — sem ág. hitv. evang. egyházunknak szolgálatában. A raiionalismus még mindég honol és uralkodik a theol. cathedrákon. Ezt az ó kovászt kell hogy uj váltsa fel. Addig mig iskoláinkban a positiv keresztyénség érvényre nem jut, mig egyházunk hitvallása ismét kellő figyelembe nem vétetik, mig leendő lelkészeink hivő lelkészekké nem neveltetnek : nem várhatjuk hanyatlott hitéletünk radikális orvoslását. Ha magok a leendő igehirdetők, nem bírnak ama, hittel, „mely meggyőzte e világot1, 1 (1 Ján. 5, 4.), — ha magok a lelkészek elragadtatnak az uralkodó nihilistikus, minden positivitást pajkosan fitymáló korszellemtől, — mig magok a lelkészek nem fogják hirdetni a „teljes írást11 és az „evangyeliomi" Krisztust, hanem egy Krisztust, ki egy „Renan," „Strauss" és „Schenkelí l képzelödésében egészen uj — eltorzított — alakot nyert', addig nem fog felébredni szunnyadozó hitéletünk, mert ,,ha a só ízetlen lészen, mivel sózzátok azt meg (Márk. 9, 50J — „Végezetre nem csekély emeltyű leszen hitéletünk felvirágoztatására, ha 4) hivő irányú népirodalmat alkotunk, különös gondot fordítván jó káték és vallásos könyvek kidolgozására." S itt értekezönek e kemény nyilatkozatát olvassuk. Ha némely katek izmusnak szelleme a lutheri katekizmus szelleme gyanánt akarja magát bemutatni — akkor kész vagyok a tridentinumi concilium határozataiból lutheránus abb kát ét ir ni, mint aluther i káté lutheránus át d o lg o z at a i. Ez dióhéjba szorítva tartalma Moczkovcsák űr értekezésének, mely szép arányú szerkezete, világos előadása és ügyes stylistikájával ép oly örvendetes jelenség magyar theologiai irodalmunk terén, mint a hogy fennyen ítélő modora, eretnekitö iránya, ha viszhangra találna, nagy mértékben aggasztó volna. Ballagi Mór. (Folytatjuk.) ©o© BELFÖLD. A pesti ev. árvaápoló egylet jelen hó folytán tartá évi közgyűlését; t. dr. Palló elnök úr beszédéből, mely az egylet anyagi és szellemi állására vet teljes világot, e következő részleteket emeljük ki: „Midőn a választmány ezelőtt három évvel az ügyek vezetését átvette, a jövedelem 5319 forintra rúgott, a második évben már 7779 forintra emelkedett, a most lefolyt évben pedig 8000 forintot jóval felül haladta.—