Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

nive alapilója, Ninus Kr. sz. e. 1960-ban éli volna, ezek szerint 1273-ban. A Ktesiásnál olvasható monda az assyriai birodalom kezdete és végéről világosan mutatja a mythosalkotó szellem befolyását, a mennyiben Ninus ugy mint Semiramis istenekképen is szerepelnek. Bél az ég istene, ki az emlékekben Assarok, azaz Assyria védura név alatt is fordul elő Ninus atyjának mondatik, és Semiramis anyja Derketo, ki mint az ég istennője dicsőíttetik, az ékiratokban a királyok sorát nyitja meg. Derketo után a királyok hosszú sora következik, kiknek az ékiratok neveiket fentartották, és kik mind a Derketadok vagy Ninyadok királyi házából valók voltak. E legrégibb assyriai királyoktól való tudósítások igen hiányosak. Háromról azok közül csak onnan van tudomásunk, hogy későbbi király feliratában említtetnek, más háromtól rövid feliratok maradtak, de a melyekben név és címnél egyéb nem tartatott fen. Most hézag áll elő a történetben, míg ismét hat uj király nevével találkozunk, kik közül csak az utolsótól bírunk hosszabb feliratot. Ennek neve I. Tiglat-pilezer (uralkodott körülbelöl 1150. Kr. sz. e.). Harcias fejedelem volt, kinek élete hadjáratok és vadászat között folyt le. Ugy látszik, hogy az Assyriát környező népek akkoriban számos apró törzseket képeztek, a miért is sok szerencsés hadjáratai dacára, birodalma nem volt nagy kiterjedésű és nevezetesen nyugotra az Euphraton tul nem terjedt és délre a Babyloni birodalom vetett neki határt. Tiglat-pilezer után ismét hézag van. Végre Sardanapal (Assur-idannin-pal) uralkodása kezdetével nagyobb világosság kezd derülni Assyria történelme felett. E fejedelem uralkodása Rawlinson szerint Kr. sz. e. 884—859-ig terjedt; az építtette a pompás északnyugoti palotát a Nimrudi térfokon az abban találtatott feliratok Sardanapalnak tiz hadjáratát irják le. Sardanapal fia és utódja II. Salmanasser 25 évig uralkodott. Számos harci tettei egy, Nimrud omladványai közt talált fekete Obeliskon vannak leirva. Azok közt reánk nézve legtöbb fontossággal bírnak a II. Benhadad, Damaskus királya elleni ismételt hadjáratai. A második hadjárat közben a bátor Benhadad meghalt, utódja Hazáéi nem volt képes ulját állani az assyriai hóditónak s egyik város a másik után az assyriaiak kezeibe kerül. A hatalmas Damaskus ily megalázása indította alkalmasint a szomszéd Izrael királyát, Jéhut arra, hogy országa nyugalmát az assyriai királytól önkéntes adófizetéssel vásárolja rneg. Egy dombormű a Nimrudi palotában mutatja az adóthozó Izraeliták menetét. — II. Salmanasser fia és utóda Samas-iva Rawlinson számítása szerint 824—810-ig uralkodott s a mint a feliratokból látható szinte a birodalom határinak szélesbitésén dolgozott. — Következett IV. Ivalus, kinek uralkodásáról keveset tudunk s épen semmit az utána uralkodott III. Salmanasser (781—770), Assur-danin-il (770—752) és Assur-lus (752—744) királyokról. E közel negyven évi időköz dolgairól mit sem tudunk, a mi annál sajnálatosb, — mondja Spiegel — miután ez az idő az, midőn a bibliai előadás szerinl az izraeliták először jöttek szorosabb érintkezésbe a világhódító Assyrokkal, mert abban az időben kellett ama királynak is élnie, kit a héber irólt „PhuF-nak neveznek, s kii a bitorló Menachem segítségül hitt Samariába és ezer lalentum ezüsttel meghódolt neki. Da a feliratokon található nevek közt egy sincs, melyet „Phul"-nak lehetne olvasni. Csak egy e kettő közül lehető: vagy azt kell hinnünk, hogy az assyriai király Izrael ügyét csekélyebbnek tartván, semhogy személyesen indult volna Samariába, s igy vezérét küldte maga nevében oda, vagy hogy Pliul egy assyriai bitorló volt, ki egy ideig hatalmat gyakorolva nem volt képes magát a bitorlott polcon fentartani s ennélfogva neve az assyriai királyok sorában nem lett följegyezve. Az első fölvétel valószínűbb. Phul után a bibliai előadások Tiglatpilezert nevezik, a feliratokban is II. Tiglatpílezer az, kivel e homályos kor határánál találkozunk, és minthogy neve előtt semmi elődje nem neveztetik, holott rendesen a feliratokban az egész geneologia szokott felhordatni, több mint valószínű, hogy ez uralkodóval egy uj dynaslia lépett trónra, a minthogy a nyugoti írók csakugyan ez időre teszik a Derkatadék királyi hazának magvaszakadását. Reánk nézve II Tiglat-Pilezer uralkodása nagy fontossággal bir, amennyiben alatta kezdődik Assyriának döntő avatkozása a palaestinai ügyekbe. Akház, Juda királya az ellene szövetkezett Izráel és Damaskus királyai által szorongattatva Tiglat-Pilezerhez fordult segítségért azzal az ígérettel, hogy a segítség fejében kész országát Assyria fensösége alá adni, Tiglat Pilezer a kérésnek örömest engedvén, Damaskus ellen vitte hadait és azt ledöntötte; Rezin, Damaskus királya megöletett és Pekah, Izráel királya csak ugy menekült, hogy magát megalázta és meghódolt; azonban még az sem akadályozhatta meg, hogy a király a Jordán túli rész lakosságát, nevezetesen a Gileádbelieket fogságra ne hurcolja Assyriába (740 kr. sz. e. II. Tiglatpílezer után a bibliai előadások s azon tudósítások szerint, melyeket Menander phoeniciai történelmének töredékeiből ismerünk, IV Salmanasser ült Assyria trónján. Rawlinson szerint Kr. sz. e. 726—721-ig. Ez időben Hoseás volt Izráel királya, kiről 2 Kir. 17, 3. e mondatik: „Ez ellen jött fel Salmanasser, Assyria királya, és Hoseás szolgájává lön és fizet vala neki adót." Itt célt érvén Salmanasser, Tyrus ellen fordult, melyet ostrom alá vett s minthogy itt nem kedvezett neki a hadi szerencse: Hoseás ezt kedvező alkalomnak tartotta, hogy magát az akkoriban uj hatalomra vergődött Egyiptomnak karjaiba vetvén, Assyria irányában az adófizetést s ezzel a függést megszüntesse. De Salmanasser Hoseás szándékáról idejekorán értesülvén, hirtelen rája ütött a szerencsétlen országra, Hoseást elfogta és börtönre vetette. Azonban Samaria előtt erösebb ellentállást talált. Három esztendeig ostromolta Izráel fővárosát s ugylátszik, nem érte meg bevételét, mert a feliratok azt utódjának tulajdonítják. Salmanassernek a hódító háborúkban hosszantartó távollétét otthon alkalmasint valamely assyriai országnagy arra használta fel, hogy a hatalmat magához ragadja, a mi is sikerülvén, Sargon vagy Sargina (tulajdonképen Sar-kin = tettleg v. de facto ur) névvel uj dynastiának lett alapitója (1. Esaiás 20, 1). Sargon fényes uralkodásáról tanúskodnak az általa építtetett Khorsabadi palota számos feliratai. Uralkodásának egész ideje alatt sza-