Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

kadatlanul háborút viselt Susiána, Babylon, Egyiptom, Melitene, déli Arménia, Kurdistán és Média ellen. Mindjárt első évében meghódította Samariát 27,280 személyt fogságra hurcolt és a kipusztított országba helytartót rendelt. Saigon uralkodása tartott Kr. sz. e. 721—704. Sargon utódja Szenakkerib 24 évig uralkodott (Kr. sz. c. 704—680). Ö építette aKujundsiki pompás palotát és az abban találtató számos feliratok közt van egy, mely Rawlinson szerint igy hangzik: „Uralkodásomnak első évében csatát víttam Merodach-Baladan, Kar-Duniyas *) királyával és a Susianai csapatokkal, melyekből hadserege állott, és megvertem őket. Visszavonult hajóira és elszökött a tengeren túlra, hogy Guzumman országában elbújjék, Agammi folyóig s azontúl szökött. Hajói megmentették. Zászlói, hadiszekerei, lovai és kancái, marhái, tevéi és öszvérei, mind kezembe estek. Erre én Babylon közelében lévő palotájába mentem; kinyitottam a királyi kincstárt és kivettem belőle arany és ezüst edényeit, gazdag zsákmányt; isteneit, palotája nejeit, minden főembereit stb. kézre kerítettem és elvitettem fogságra. Egyik bizalmas szolgámnak fiát, Báládon neviit, az ország királyává rendeltem, uralkodása alá adván az északi és keleti tartományokat. Ugyanazon időben meghódítottam az Euphrat és Tigris partjain lakó aramaei törzseket is. 208,000 férfit és nőt vitettem Ninivébe, ugy szintén 8200 lovat, 11,180 darab marhát, 5230 tevét, 1,020,000 juhot stb." Következnek uralkodása második évének hadjáratai a Taurusnál és Médiában. „Uralkodásom harmadik évében a Chetták (déli Syria lakói) országa ellen mentem. Luliya, **) Sídon királya lerázta volt az alattvalóság igáját. Amint Abiriböl közeledtem, Javánba (Görögország) szökött. Én egész országát elfoglaltam. A helyek, melyek megadták magokat, voltak: Nagy és Kis Sidon, Beth-Czitta, Szuripat, Mahallat, Husuva (Tyrus), Aksib és Akka. Luliyas helyébe Tubaalt emeltem a trónra és rávetettem a rendes adót. A tengerpart minden királyai megjelentek előttem Husuva városa közelében és elhozták a szokott adót. Szitkát Askalonból, ki el nem jött hódolatot tenni, elfogattam és elvitettem Ninivébe. Ugy ez év őszén bevettem és kiprédáltam azon városokat, melyek vonakodtak felsöségemet elismerni. Ekrón nemesei és népe, miután királyukat Haddiyát s a várost ostromló assyriai seregeket elkergették, Judaeabeli Ezékiáshoz csatlakoztak és Istenét imádták. Az egyiptomi királyok szinte lovasságot és gyalognépet küldtek a Miruchoi (Meroe) király seregéből, melyeknek csapatai nem voltak megszámlálhatok. Ailaches (Lachis) városa közelében csatára kellem velük. A csapatvezéreket s az egyiptomi királyok fiatal embereit valamint a Miruchai király csapatvezéreit Lubana (Libna) környékén vágtam le. Erre elindultam Ekrón városa ellen s miután a nép főnökei magokat megalázták, megengedtem a szolgálatomba való fölvétetesü*) Karduniyas, tartomány Mesopotamia legdélibb részén, az Euphrat és Tigris összefolyása közelében; Keletről Susianával határos. •**) Josephus Ant. Jud. IX, 14 idézett és fentebb már emiitett Menander töredékeiben e király Elulaeus-nak neveztetik. ket; a fiatal embereket pedig foglyokul vittem el, hogy lakjanak Assyria városaiban. Vagyonukat és kincseiket említésre méltó értékig mind kiprédáltam. Aztán visszavezettem Haddiya királyukat Jeruzsálemből és visszahelyeztem uralkodásába, ráróván a birodalom szabályos adóját. *) S minthogy Ezékiús, Juda királya, fenhatóságomuak magát alá nem vetette, ellene indultam és karom erejével és hatalmammal elfoglaltam erős kőfallal kerített 4ti városát, a kisebb városok közül pedig bevettem és kizsákmányoltam számtalanokat. E helyeken fogolyokul tettem és elvittem 200.150 lelket, öregeket és ifjakat, férfiakat és nőket egyszersmind számtalan csödörőket és kancákat, szairarakat és tevéket, ökröket és juhokat. Ezékiást magát pedig bezártam Jeruzsálemben, mint madarat a kalitkában, tornyokat építettem városa körül, hegy elzárjam és homokbáslyákat töltettem fel kapui eiött, hogy megszökését gátoljam. Akkor megszállta Ezékiást fegyvereim hatalma előtt a félelem és elküldé hozzám Jeruzsálem elöljáróit és véneit 30 talentum arany és 800 talentum ezüsttel és más külőmbféle kincsekkel, gazdag roppant zsákmánynyal . . . Mind e dolgok elvitettek hozzám Ninivébe, uralkodásom székhelyére, a mint azokat Ezékiás nekem mint adót és maga alávetésének jeléül megküldte." Kétséget nem szenved, hogy Szenakheribnak itt említett palaestinai hadjárata ugyan az, mely a biblia 2 Kir. 18, 12—16 ir le, s nagyon sajnos, hogy Szenakheribnek a szentírásban 2 Kir. 18, 14!" — 19 f. elbeszélt második, szerencsétlen kimenetelű hadjáratáról a feliratok mint dicstelen eseményről hallgatnak. Annyi azonban mégis kitűnik a feliratokból, hogy a mit Tóbiás könyvében (1, 21) olvasunk, miszerint Szenakherib Ninivébe történt visszatérése után 50 napra meggyilkoltatott volna, épenséggel nem áll; mert a feliratok szerint ö palaestinai balsága után még 17 évig uralkodott és még számos háborúkat viselt ; nevezetesen sok veszödsége volt Susiána és Babyloniával. Hogy Szenakherib nem halt meg természetes halállal a szentírásból tudjuk, hol 2 Kir. 19, 37 ez mondatik: „És lön, midőn Niszrók istenének házában imádva leborult volna, Adramélek és Sarécer, az ö fiai levágák öt fegyverrel és elszaladának Arárat földére; és az ö fia Esár-haddon uralkodók ö helyette" (680—667). Assyriának ezentűli története tárgyunkra többé nem tartozik s igy vázlatunkat az assyriai történelemről ezzel bevégezzük. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. EMLÉKIRAT, melyet a pápai reform, egyházmegye, a néptanitó-képezde felállítása ügyében a kerületi gyűlés elé — ettől nyert felhívás nyomán — beterjesztend. (Vége.) Tegyük fel azonban, hogy a felállítandó t. képezde, a kerületi főtanodától, helyfelügyelet s anyagi alapjára nézve is teljesen elkülönítve rendeztetnék; — mint ezt a somogyi ter*) Innen kezdve követtem a Rawlinson, Oppert, Hincks s Talbot által összehangzólag javított fordítást.