Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

irodalomnak olyan kathechismusa, a mely Kálvin tanát igyekszik megcáfolni s ugylátszik, hogy kapós is volt, mert két kiadást ért; de olyan könyvet, mely a magyarismus ellen irna, én nem találok egyet sem, pedig ne feledjük hogy akkor már hat oláh nyomda levén M.-Oláhországban, ha Erdélyben nem mertek volna is; de itt bizonyosan már akkor kikeltek volna a magyarító törekvés, mint kikeltek Kálvin tana ellen. Söt ami több világosságot dérit állításomra, azt ime egyenesen a fenemiitett román könyvből merítettem. „1838—44-ig irja amaz író: — „Genadius Gy.-Fehérvári Mitropolit oláh könyveket akarván nyomtatni, — mert bizonyosan látta hogy a kálvinisták ugyancsak nyomtatnak — megkérte Rákócit: engedné meg, hogy hívhatna egy oláh nyomdászt Oláhországból, mit azonnal meg is nyert, Genadius után Jórest oláhországi kaluger lett metropolit Fehérvárt, kit Máté Vajda ajánlott volt Rákócinak."— íme tehát épen azon időbeli documentum oláh kútfőből. És kérdem, ha Rákócinak nem az evangyéliom terjesztése, hanem a magyarnyélv eröszakolása lett volna szándékában, vájjon megengedte volna-e hogy oláh nyomdászok jöjjenek át Oláhországból s vájjon költött volna-e annyit arra, hogy az oláhság saját nemzeti nyelven tanulja, olvassa az evangyeliumot ? Ne feledjék el azon urak, hogy Erdélyben magyar fejedelmek alatt épen egy századdal előbb váltotta föl a közistentiszteletben az oláhnyelv a.szlávnyelvet mint Moldva-Oláhországban, ahol pedig azon időben még oláh-nemzeti fejedelmek uralkodtak. Ha mindezeket megfontolják, bizonyosan nem fognak oly kárhoztatólag irni arról a kálvinismusról, amely nem kötötte magát egy nemzetiséghez sem kizárólag, hanem elterjedett minden mívelt nemzetek között, ahol az igaság befogadására fogékony keblekre talált abban a században. A tizenhetedik században megjelent könyvek száma összesen 73, ezek közül a következők jelentek meg hazánkban : 1. Evangelia cu tilcu azaz jegyzetekkel. Fehérvárt 1641 in folio. 2. Cacania vagy az evangyéliomok magyarázata, ugyanott. 3. Noul testarnent 1648 II. Rákóci költségén Fehérvárt. 4. A zsoltárok 1651 II. Rákóci költségén Fehérvárt. 5. Cathecisu. II—ik kiadás. Váriám Metropolit felelete a kálvinisták ellen. Fehárvárt 1657. 6. Sicrinu de auru vagy arany szekrény. Az oláh papok költségén Szász-Sebesben 1683. 7. Cararea pe scurtu vagy jóra vezérlő kalauz Fehérvárt az i f j u A p a fi idejében 1685. 8. Kathechismus Kálvin szerint, a keresztség és az úrvacsora titkairól Fehérvárt 1642. 9. Poveste de 40 murenici vagy Beszéd a 40 vértanúról Fehárvárt a nagykorú Apa fi idejében 1689. 10. Ciaslovu in Folio. Szeben 1696. 11. Evangelia invetietore 1699. Fehérvárt. Leopold Buda királya idejében. A többi könyv Moldva-Oláhországban jelent meg, öszszesen 62 darab, melyek nagyobb része Biblia, Zsoltár és más vallásos könyv. Van közöttük egy ilyen cimü is. „Respunsuri ale lui Varlaam Mitropolit eontra catechismuli calvinescu de la 1642 azaz „Variam Metropolit feleletei a kalvin káté ellen," de ismétlem, hogy egy sincs olyan, mely a magyar nyelv erőszakodásáról panaszkodnék. Ennyiből áll a 17-ik századbeli erdélyi oláh egyházirodalom, mert a M-Oláhországban megjelenteket feleslegesnek tartom névszerint mind felemlíteni. A reformatio nem talált az oláh nemzetben termékeny földre, de amint felmutatám: meginditá annak egyházi irodalmát; ez történeti tény. A 18-ik században a jezsuiták lépnek fel az oláhság megtérítésére Erdélyben minő eredménynyel ? erről szólok jövő levelemben. Bukurest, márt. 20-án 1866. Koos Ferenc, ref. lelkész. Tisztelt barátunk érdekes tartalmú közleményéhez szabad legyen mintegy pótlékul megjegyeznünk a következőket : Bod Péter, — A szent bibliának históriája, Szeben 1748, a 128-ik lapon, — egy 1687-ben Bukurestben megjelent oláh bibliafordításról szólván, ezt irja az után : „Ez előtt már a boldog emlékezetű idösbik Rákóczi György fejedelem parancsolatjából az uj-testamentomot oláh nyelvre fordította Sylvester Ermanák, a melyet a fejedelem kinyomatott Fejérváron 1648-ik esztendőben, Simeon Stefán lévén akkor oláh püspök, a ki ugyanazon uj-testamentomot ajánlotta az idösbik Rákóczi György fejedelemnek, a mely ajánló levélben számlálja, hogy a fejedelem a fordításra tudós embereket, a nyomtatásra ismét bölcs mestereket kerestetett s költségét nem kímélvén egész tipographiát állított fel, hogy a kik országában volnának azokkal az Istent egyenlő indulattal tisztelhetné Már azelőtt, 1617. esztendő tájban a dicsőséges Bethlen Gábor fejedelem forditatta értelmes emberek által az Isten beszédét az oláh nyelvre, de a kinyomatásra ideje nem volt és alkalmatossága." — Ugy látszik, hogy az I. Rákóczi György által felállított oláh nyomdának az illetők nem igen viselték gondját, mert nem sokára elsikkadt az. Apafi Mihály fejedelem ugyanis, 1674-ben junius 14-kén Fehérváron kelt rendeletében ezt mondja a többek közt: „Azonban pedig ö kegyelmére, t. i. Tiszabecsi Gáspár református püspökre — biztuk azt is, hogy a mely oláh tipographiát szerzett volt idvezült Rákóczi fejedelem, felkerestesse és felcikáltassa azt is, hová lett és most hol lehetne és hol volna." A legszánandóbb elfogultság és együgyüség az, a mely az ily intézkedésekben az oláh nemzetiség kiirtására való törekvést és magyarizálási célokat lát. Oláh nyomdát állítani, oláh bibliát nyomatni és ezáltal magyarizálni: micsoda képtelen dolog ez! És nevezzenek csak kérem az érdemes oláh tudósok csak egyetlenegy nem magyar fejedelmet, a ki pl. a magyar protestánsokra hatni akarván, magyar nyomdát állított volna és magyar bibliát nyomatott volna. A mi áldott emlékű őseinkre, fájdalom! más eszközökkel hatottak.