Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

uj papnak szokott sikerülni s szép feladat rá nézve feltámasztani a lelki halottakat. A magyart a legvallásosabb népek közé számithatjuk, nem a németes-angolos dogmatizálás, nem az üres speculatio, hanem Istenbe vetett őszinte gyermeki bizalom és megnyugvás jellemzi e népet, templomaink, — kivált a protestánsok — mindig telve vannak, úrvacsora osztáskor alig hiányzik valaki a gyülekezetből. Annál sajnosabban vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a vallásos élet egy másik jellemvonásának, az egy házias szelle mnek alig tudunk nyomaira akadni. A magyar, mig bármely kigondolható névvel nevezhető nemzeti és politikai célra, olykor alaptalan ábrándra rövid idő alatt ezereket képes áldozni, iskolai s még inkább szorosan egyházi célra nem könnyen adja filléreit. Igyekezzék tehát a pásztor hallgatóiban érdekeltséget ébreszteni az egyház ügyei iránt, ismertesse meg mindenkivel azon viszonyt, melyben az egyes áll az egészszel, azon jótéteményeket, melyeket ettől nyer; de egyszersmind azon kötelességeket is, melyekkel érte tartozik, s nyújtson mindenkinek alkalmat, hogy az egésznek javára közre működjék mind anyagi, mind szellemi erejével. Minél inkább oda tudja vezetni hiveit, hogy az egész egyház felvirágoztatására törekedjenek, annál inkább előmozdította az egyházias szellemet. Ez nálunk annyival könnyebben eszközölhető, hogy nem egy nemlétezö indulat teremtéséről van szó, — mert népünkben kitűnő fogékonyság van a közügyek iránt, csak meg kell értetni vele, hogy a közjó áldozatát kivánja, s azonnal kész rá, — hanem csak a meglévő érdekeltséget egy eddig elhanyagolt ügyre kell irányozni, E végből magának a papnak kell jó példával elöl menni, ha papjaink évi fizetésöknek csak 1%-ját egyházi célokra szánnák, s másokat is hasonló arányban adakozásra buzdítanának, néhány év alatt felvirulnának iskoláink, s prot. tudományos irodalmunk kiállhatná a versenyt a külfölddel. A papok az érintett áldozat után magok éreznék először még az anyagi hasznot is. Olyan volna az, mint a kövér eső, — megtermékenyítené egyházi életünk földét, és a föld teremne és gyümölcsözne azoknak hasznokra, kik azt mívelik. (Ezs. 55, 10; Zsid. 6, 7.) *) Minél élénkebb valamely nemzetben vagy felekezetben *) Minden jóra való protestáns ember ön maga előtt pirulva kénytelen olvasni a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" ez egyetlen prot. heti közlönyünk ez évi 11-ik s köv. számainak utolsó lapján a szerkesztő jelentését, mely szerint egymaga nem birván tovább az anyagi áldozatot, — nem tekintve, hogy oly sok évi nálunk páratlan munkásságáért, nem hogy anyagilag, de még kellő elismeréssel sincs jutalmazva, — előfizetők hiánya miatt ezen év végével lapját kénytelen lesz megszüntetni. És ez egy olyan országban történik, hol 4 millió protestáns lakik!! Hollandiában a prot. elem alig félennyi, s a holland nyelvet mindössze is csak 3Vs millió ember beszéli, s mégis több prot. folyóirat és heti lap jelenik meg, valamennyi több ezer példányban. Érdekes volna, ha azon papjaink, kik közéletünket körülményesebben ismerik, szigorúan tanulmányoznák e szégyenitő egyháziatlanság okát, s javaslatokat tennének a főt. superintendentiák előtt az ok megszüntetésére, mert ha tovább is igy maradunk, menthetlenül el kell vesznünk ; nem külellenség, de a saját keblünkben rágódó férgek miatt. K. A. a vallás tárgyai iránti érdekeltség, annál gyakrabban fordulnak elő keblében szakadári hajlamok. Ezen állítást igazolja a népek közt az angol és holland, a felekezetek közt a ref. egyház. Az emiitett népeknél minden feltűnő uj theol. munka ezerekre menő pártot tud hódítani, sőt a legsajátszerübb vélemény is azonnal talál néhány követőre. *) A felekezetek közt a reform, egyházban legélénkebb a vallásos érzés, s ebben történt legtöbb szakadás. A mi népünknél hiányzik ez a kiváló érdekeltség, szakadáraink száma is igen csekély, mindössze két feltűnőbb jelenség fordult elő a ref. egyházban: régebben Erdélyban a szombatosok és jelenleg Magyarországon a nazarénusok törekvései. Mig a szakadás törvényesen végrehajtva nincs, és ez által a szakadárokból egy uj felekezet nem állott elő, addig ők pásztori gondviselésünk alá tartoznak. A velők való bánás nem kevés nehézséggel jár, mert minden eszközt, inelylyel a kedélyeket izgatni lehet fel szoktak használni, hogy követőiket szaporítsák. Ha a pap rendszeres vitatkozásba bocsátkozik velők, rendesen semmit sem nyer. Ki tudná pl. az anabaptistának exegetikailag bebizonyítani, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni? vagy a szombatosnak, hogy nem a szombatot, hanem a vasárnapot kell meginnepelni ? és ha a nazarenus a nemfizetést tűzi zászlóira, a nép előtt mindig kedvesen hangzó jelszót sikerült választania. Legelső feladata a papnak, hogy igyekezzék a maga részéről minden olyan hiányt eltávolítani, mit a vezetők ellene felhasználtak. Ha a pap mint a szegények jóltevője ismeretes közönsége előtt, a nazarenus izgatásoknak már ez által elejét vette. — Különben bánjék velők mindig saját felsösége érzetével, de szeretettel, s ha valaki közülök hozzá megy felvilágosítást kérni, teljes készséggel oktassa; fáradozásai után pedig ne várja, hogy nagyon gyorsan fog bekövetkezni a kivánt eredmény. — Még nehezebb bánni a vezetőkkel, kik rendesen fanatikus izgatók. Ezeket kötelessége a papnak leálarcozni (Mát. 15, 14; Csel. 23.), — söt a polgári törvények szigorát is igénybe veheti ellenök, szelídséggel, szeretettel semmire sem megy nálok. A vallásosságra és a ker. egyházra nézve igen fontos az inne p ek megü I é s e. Az ünnepek a vallásos élet fentartói. Ha meggondoljuk, mily kevéssé látogatja a nép hétköznapon a templomot részint foglalkozásai miatt, részint pedig azért is, mert nemesebb természetének szükségeit nem érzi oly élénken, mint a mindennapi kenyérét: állithatjuk, hogy innepek nélkül a közisteni tisztelet, s ezzel együtt az egyházi és vallásos élet semmivé lenne. A földi gondokba merült ember innepnapon érkezik, s némileg kényszerítve van rá, hogy lelki szükségeivel, istenével foglalkozzék, s számot vessen önmagával. Abból, hogy mikép üli meg valamely gyülekezet az innepeket, következtetni lehet vallásosságára, legalább az egyik oldalról biztosan el lehet mondani annyit, hogy a hol az innepeket nem szentelik meg, ott a vallásosság rosz lábon áll. — Van az innepnek még más jelentősége is. Mint a történet bizonyítja: ez egy nagy hatalom az egyház kezében mely által hitcikkeit *) Lásd „Prot. Egyh. s Isk. Lapok 1865-ik évi folyama 26. számát. 27 *