Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-01 / 13. szám

Segédgondnok, ifj. b. V a y Miklós ö méltósága országos ügyek miatt elfoglalva lévén, jelen nem lehetett; helyette az elnöki széket legrégibb világi ülnök, tek. Kun Dániel úr tölté be. Majd az aljegyzöségre beadott szavazatok'bontattak fel: holott általános többséggel, tokaji lelkész Bodolai József választatott aljegyzővé. Világi ülnöklés még a mult évi őszi gyűlésen szavazattöbbséget nyert — Kerekes János úr, elválasztva lévén, a gyűlésen megjelenik, s az esküt letévén, székét — valódi protestáns buzgalomból eredett nyilatkozattal s Ígérettel, „éljen" kiáltások közt elfoglalja. Erre egy kedvetlenilö jelenet következik: egyházi elnökünk, nt. Hegedűs László úr újból leteszi hivatalát az egyházmegye kezébe, melyből 11 évekkel ezelőtt közbizalom útján átvevé. — A közóhaj abban nyilvánul ismétlen: hogy ha még egy évig, vagy ha csak septemberig is magunkénak mondhatnók a bölcs vezért! Ez utóbbihoz reményt nyujta, a közkívánatnak engedő, szeretett esperes; gyakori gyengélkedése dacára is meghozta még az áldozatot, az egyházi közügyeknek, — meg a főiskolának, melynek annyi ügyesbajos dolgaiban kiváló tapintatos eljárását lehetlen nem látnunk mióta pataki lelkész, különösen mióta egyh. algondnok lett. Legtöbb időt vesznek igénybe gyűlésünkön, az egyházi látogatás útján felmerülő oly egyházi bajok, melyek tanitó és egyház, egyház és a díjlevelek közt felmerülnek: mind kétnemű panasz otthonos évenként a bodrogközi járásokban. Ilyesmikkel telt el most is nagyrésze a drága időnek. Sok helyt sikerült a kiegyenlítés a többrendbeli küldöttségnek. De lény az, mikép azon bajok évenként, olykor helyváltoztatással, mindig megujulnak. Ugyanazért mindenkor a bodrogközi járás jegyzökönyvei jönnek elöl rendesen. — Igy történt ez most is. Sem cél, sem észszerüség nem kívánja, hogy valamennyi ügyesbajos dolgot, mely a gyülösen fölmerült, elmondjunk: annálfogva az emiitett vidékről is csak annyit említünk meg: miszerint az iskolai tanitás nem az óhajtótt eredménynyel dicsekszik; a nép vallásos buzgóságának is egészen más gyümölcsei vannak, mint a milyet méltó joggal várnánk. Hol rejlik oka ennek: nem mondjuk; de tény az, hogy az iskolák gyengék; az egyházak a díjlevél csonkításában adják mutatványát egyházias életöknek. Nagyon kevés a kivétel. Egy tanitó ügyesen kiszámitá magát. A gyűlés atyáskodni akart: ö arra méltatlannak bizonyítván be magát — itéletileg kitétetett hivatalából. Jobb volt igy! elég erkölcstelen tettei voltak már arra nézve, hogy eképen történjék.— Kis János tarcai lelkész megköszöné az egyházak szavazatát melylyel ülnökké választák, de el nem fogadá e tisztességet. Uj szavazás lesz. A keresznyéteni lelkész halálát jelenté be az elnökség a gyűlésnek. Fájdalmas részvéttel vettük. A megyasszói papválasztás szinte jelentetvén az illető követek által. — az ügy tárgyaltatván, kiderült: mikép Zombori Gedö szatmári tanár még nincs képesítve arra, hogy törvényeink értelmében pap legyen egyh. kerületünkben. Az önmaga beajánlásával pedig egy eddig szokatlan és illetlen eljárást követvén el: a gyűlés egyértelmű roszallását, illetőleg Ítéletét voná magára. Uj papválasztás rendeltetik. Csekélyebb értékű tárgyak elöhozásával nem terhelem sem e lapok szük terét, sem az olvasó figyelmét. — Hanem van még egy, mit megpendíteni régen kívántain; s ez elhunyt lelkészeinknek rövid kivonatban közzététele az egyházi élet organuma — az „Egyházi és Isk. Lap" útján. Oly derék papjaink hunytak el a közelebbi években, akik — ki kell mondani — mind lelkészei, mind tanácsbirói eljárásukban ritka egyéniségek, s koruknak valóban jelesei valának. S róluk egy árva szót sem olvastunk illetékes helyen! Hát ennyit is sajnálunk derék embereinktől ? Vagy nincs aki erre válalkoznék ? Vagy nem olvassuk vallás- s egyházi életünk ez egyetlen, nélkülözhetlen közlönyét ? Ezek közül melyik ok miatt marad el, az érdemnek meghozni az elismerés tisztelet diját?... Kónya Pál, Vitányi József, Horkai János, Dióssi István egyházmegyei ülnökök, a papi testület díszei, derék papi egyének valának; s huzamos ideig munkáltak az Úr szőlőjében, munkállak mint kormányzók a közügyek körül eleget, és nem akad, aki egyházi munkásságokról egy pár szót emelne; szóval aki örökítené neveiket a majdan föllépendő embernyom előtt, tükörül példákul. Nagy Sándor, Nagy József, Nagy Gábor. Semsei József, mind a közelmúltban elhunyt lelkésztársak, — mindenik méltó ama szerény jutalomra, a hálás emlékezetre; és nincs, aki róluk említést tenne ! ? Legalább azok, kik halotti beszédet tartottak a derék férfiak felett, tennék meg e kölcsönös szívességet. Vagy azok, kik az elhunytak után veszik át az egyház szellemi s erkölcsi vezetését *) De hisz mit gondol az ifjú pap azzal, ki volt az ö elődje Czigándon vagy másutt ? Gondoljunk egy kissé magunkon kivül is! Ennek elkezdéséért, kit fog illetni az első kötelességteljesítés!? „ * ^ ír — KÜLFÖLDI EGTHÁZ és ISKOLA. Olaszországban még a mult évek folytán behozták a polgári házasságot, mi a papok nösülésének kérdését felszínre hozta. Genuában a hatóság egy papnak a házassági engedélyt megtagadta és azt felelte, hogy minden társas viszonyban, mint összeírás, nemzetőrség, esküdtszékek stb. a papok nem tekinttetnek egyenlőknek a többi polgárokkal. De Turinban, Nápolyban, Milanóban már több papházasság fordult elö. Törvény szerint a papok és barátok szüzességi fogadalma között az a különbség, hogy az előbbieket a pápa fogadalmuktól feloldozhatja, kik tehát pápai engedélylyel megnősülhetnek (csak hogy ekkor a latin szertartású egyházban papi functiot nem szabad teljesiteniök), mig a szerzeteseket szüzességi fogadalmoktól maga a római pápa sem oldozhatja fel. — Mióta a papi javak saecularisa*) Mi mindég köszönettel vesszük a jobbjaink emlékezetét örökítő sorokat, s azoknak szívesen adunk helyet lapunkban. S z e r k.