Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-01 / 13. szám

tiójáról szóló törvény nyomtatás alatt van, azóta a szerzetesek és papok minden üg-yekezeteket arra fordítják, hogy a kolostorokban összehalmozott könyvekből, okmányokból mentül kevesebb kerüljön a kormány kezére, épen ez okból potom áron adják el antiquariusoknak a legjelesebb irodalmi emlékeket. Egy ugyanazon törvényben foglalt cikk pedig, mely a vallás számára minden alamizsna, tehát a Péterfillérek gyűjtését is betiltotta, azt eredményezte, hogy most ez utóbbiak megkétszereződtek és háromszorozódtak. A törvényjavaslat megismertetése utáni napon az „Unita catolica" vallási lap szerkesztőségénél e célra 6000 frank gyűlt be, és nem lehet kételkedni, hogy e példát Olaszország többi városai is utánozandják. Svajcban R y n i k e r könyvnyomdász, kinek esete lapunkban már párszor emlitve volt, utólagosán folyamodást adott be a szövetségtanácshoz az urii törvényszéknek rajta végrehajtott Ítélete ellen, melynek megszüntetését és 2800 franknyi kárpótlást kér, tehát minden ütést 100 frankra becsül, ezenkívül a fájdalmat külön 200-ra. Poroszországban a polgári házasságkötést, mely a dissidens községeknek meg van engedve, a fő egyháztanács és Miihler vallás-miniszter csak azon egybekelésekre korlátozták, melyekben egyik fél sem tartozik az államilag szabadalmazott vallásúak közé. Ez által a dissidensek között a vegyes házasság lehetlenné van téve. Colén so, a capgyarmati püspök, a népség beleegyezésével ismét elfoglalta hivatalát. Egy hozzá intézett feliratra következőleg válaszolt: „Angolországban mindenki az egyház tagjának születik, s mindenkinek szabad akaratára van bizva, hogy óhajt-e e szabadsággal élni vagy sem; a gyarmatokban mi csak szabad választásból vagyunk az egyház tagja: örülünk annak, a mi benne jó van, eltürjük hibáját, mig azokon a törvény segitend. Az államegyház azon alapelven nyugszik, hogy a király, mint a nemzet képviselője, egyházi ügyekben is legfőbb döntő biró, és a püspökök nem gyakorolhatnak más jurisdictiót, mint melyet a korona rájok ruházott; ez által mi nem vagyunk, mint a római egyház, változhatlan tanokhoz kötve. Iskolánkban a földtant szabadon tanítják, még ha azzal, mit a sz. Pál templomában tanítanak, ellenmondásban van is; és azért az értelmiség és a tudományos vizsgálatok elöhaladásával a vallásos rendszerekben is létre kell jöniök azon változásoknak, melyeket a tudományos előhaladás kíván, a vasárnapi egyházi beszédnek a hétköznapi iskolatanitással nem szabad ellenkezésben lennie stb." Egy körút alkalmával a püspök Bischopstownban a templomot zárva találta; de minden közbeszólása nélkül felnyittatta azt a főbíró, s midőn a templomba lépett a dékány felolvasta előtte azon okmányt, melyben a püspökök öt (Colensot) hivatalától megfosztottnak nyilvánítják, és azután felkiáltott: irva van hogy ha valamit a földön megkötsz, az az égben is meg leszen kötve, azért csak távozzék innen. A püspök azonban erre nem is hederített és telt padok előtt megtartotta az istentiszteletet. Egy irlandi és bibliája: E cim alatt az „Ar— chives du Christianisme" következő adomaszerü eseményt közöl: „Egy irlandi ember olvasgatta a sz.-irást; papja meghallván ezt, hozzá megy s kérdőre veszi, hogy csakugyan igaz e a mit ö, felöle hallott. Igen — felelt a kérdezett — én szeretem azt a könyvet s jól esik olvasnom. — Igen de ön tudatlan ember, s nem kellene a bibliát olvasnia. — Hogyan? bizonyítsa be tisztelendöséged a mit mond, akkor felhagyok a bibliaolvasással. — A pap idézte a helyet: „mint csecsemők keressétek az igének tiszta és lelki tejét;" ön hasonló a csecsemőhöz kiről itt szó van, azokhoz kell tehát folyamodnia, kik megtudják magyarázni önnek, mi az az igének tiszta teje. Az irlandi, ki épen tejárus volt, igy felelt: „tisztelendő atyám, én egyszer beteg voltam, s egy más emberrel kellett áruitatnom tejemet; de az megcsalt engem, mert vizet kevert belé; és — bocsásson meg tisztelendöséged — ki biztosit engem most arról, hogy a papok nem bánnak-e majd velem épen ugy ebben a dologban ? — Megunván a pap a kényes vitát mondá : „No jól van, barátom, látom hogy elmésebb mint gondolám. Ám olvassa bibliáját, de legalább ne mutassa meg szomszédaiuak." — Oh nem, tisztelendő atyám, ha nekem jó fejős tehenem van, én adok a szomszédomnak tejet, ha nincs neki, akár tetszik tisztelendöségednek akár nem." Garibaldi ajándék-bibliája: „Az edinburgi bibliaterjesztö társulat, egy hétkötetes diszkötésü olasz bibliát küldött Garibaldinak ezen fölirattal: „Garibaldi Generálisnak — a társulat tagjai — Olaszország szabadságáért való nemes és hazafias fáradozása iránti csodálatuk emlékeül, és jeléül elismerésüknek azon bátorság és önfeláldozás iránt, melynek Isten után egyedül köszönheti Olaszország, hogy szabadon élvezheti Isten igéjét, mely egyedül teheti szabadokká a népeket." „Hope a társulat elnöke a következő választ kapta erre Caprerából: „Caprera jan. 1866. A tábornok sajnálja, hogy betegeskedése miatt maga nem írhat köszönetet önnek. Szerencsémnek tartom, hogy megbízása folytán én fejezhetem ki ön előtt teljes elismerését a neki küldött ajándékért." Francisko Palutulli, a tábornok titkára. A szabadság terjedése a XlX-ik században: „A századnak, melyben élünk legszebben jellemző vonása az, hogy benne a rabszolgaság már vagy elenyészett vagy elenyészésnek indult az azelőtt rabszolgatartó államok nagy részében. Nagy-Britannia által eltöröltetett a rabszolgakereskedés 1807-ben, Franciaország által 1820-ban, Németalföld lemondott a rabszolgatartásról 1818, Anglia 1834, Svédország 1846, Franciaország és Dánia 1848, Hollandia 1860. Olaszországban eltöröltetett a szolgaság 1862-ben; 1863-ban kimondá Lincoln az emancipatiot, 1866-ban megígérte azt Portugallia királya is, Spanyolország és Brasilia is, e két állam, mely mindeddig fentartotta a rabszolgaságot, már készíti a törvényeket, melyekkel azt el fogja törleni."