Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

ványaimnak van írva, mint előszavamban megjegyeztem. Ez hát a tanszéki előadáshoz tartozik. Ballagi úrnak kijelentéstanom miatt reám lökött ez aljas rágalmára*): „Senki se higye azonban, hogy szerző következetlenségei tán merő gondatlansagból, vagy nem tudásból folynak (tehát nem volnék teljesen szakavatatlan mint biráló állította). Söt inkább nagyon is gondos, csak hogy gondosságát nem annyira az igazság kiderítésére, mint inkább arra látszik fordítani, hogy hátát mindenfelöl fedezze; ő szolgálni akarna a tudománynak, de gondosan óvakodik, hogy olyasmit ne mondjon, a mi miatt a theologusok bizonyos osztályával gyűlhetnék meg a baja," elegendő, ugy hiszem ez őszinte nyilatkozatom: a hittanomban letett és az észrevételeimben magaménak vallott, és védett kijelentéstanom annyira lelki meggyőződésem, miszerint nyíltan kimondom, hogy a dunántúli helv. hitvallású egyházkerület, melynek főiskolájában a dogmatikát tanítom, és a mely iránt különben hódoló tisztelettel vagyok, ha azt parancsolná, hogy ne ezt, hanem azt a kijelentéstant tanítsam, a mit biráló a közvetett és közvetlen kijelentés fogalma alatt magáénak vallott be: megköszönném alázatosan az irányomban eddig tanúsított kegyességét és elnézést, s azonnal búcsút vennék tanszékemtől. Nézzük meg most már mi az a kijelentéstan, a mit hittanomban adnom kellett volna, ha mint Ballagi úr véli, kiindulási pontommal ellenkezésbe jönni nem akarok. „Isten kinyilatkoztatja magát, — mondja biráló, — egyfelől a mindenségben uralkodó észszerű törvényesség állal, másfelöl az emberi szellemben uralkodó erkölcsi rend és törvény által ; amazt mondjuk közvetett kijelentésnek, mert ott az ember a természet szemlélete által közvetve jut isten tudatához, az utóbbit pedig méltán mondjuk közvetlen kijelentésnek, a mennyiben az emberi szellemben nyilatkozó istennek közvetlen észlelése által támad." — Ballagi úrnak e közvetett és közvetlen kijelentéstanát hittanomban együttvéve közvetett kijelentésnek állítom, s azon állítást kapcsolom hozzá, hogy ebből nem származik Istennek tökéletes kijelentése, s igy a tökéletes vallás ; hanem szükséges volt, hogy Isten -önmagát a názáreti Jézusban teljesen föltárja, s önmagát a vele közvetlen összeköttetés és társalgás által tegye ismeretessé idvességére az emberiségnek. Ennek ellenébe Ballagi úr, hogy az általa közvetlennek föltett kijelentést elegendő és tökéletes istenismeretnek, s az igy származott vallást elegendő és tökéletes vallásnak bebizonyítsa, s az általam föltett közvetlen kijelentést haszontalannak mondhassa, igy szól bírálatában : „Hogy a közvetlen kijelentés (a mit t. i. bíráló annak tart) általános voltát a bibliából is bizonyítsam *) Egy fentebbi jegyzetemben, azt hiszem elég világosan fejtegettem, hogy a ki, mint K. J. úr, az ész által a szentírásból construálja a dogmatikát, annak következetesen sem a csodákat, sem a jövendöléseket, sem a trinitást hagyományos értelemben tanítania nem lehet; miután tehát K. J. úr mégis ugy tanit, nem maradt más alternatívám, mint vagy azt mondani, hogy maga sem tudja mit beszél, vagy azt, amit bírálatomban mondtam, hogy hátát védi. Ez tehát nem rágalom, hanem a nyomon járó észnek elutasithatlan követelménye. B. M. szerzőnek, csak Róm. 1: 19-et kellene idéznem, hol Károli Gáspár fordítása szerint ez van: „a mit az Isten felöl tudhatnak az emberek, nyilván vagyon ö bennök ;" tehát minden ismeret nyilván vagyon az ember belsejében, a pogányokéban is." Ime Ballagi úr e szt.irási helyre támaszkodva elég világosan mondja, hogy az általa föltett közvetlen kijelentés elegendő és tökéletes vallás, mivel minden isténismeret nyilván vagyon az ember belsejében, a pogányokéban is, est deus in nobis; és nekem is ezt kellett volna hittanomban állítani, ha kiindulási pontommal következetes akarok lenni, nem pedig az általam föltett közvetlen kijelentést. — Erre csak azt kellene mondanom, hogy észrevételeimben fölebb bemutatni igyekeztem, miszerint nemcsak hogy ellenkezésben nem vagyok közvetlen kijelentéstanom által kiindulási pontommal, söt alapeszmémből kiindulva józanon más közvetlen kijelentéstant nem is adhattam. Hanem mivel Ballagi úr a maga közvetlen kijelentéstanát a sz.íráson alapultnak állítja: meg kell mondanom, mi indított arra, hogy a Rom. 1 19-ben ne azt az értelmet keressem, a mit közvetlen kijelentés tanának támogatására biráló abban talált. Az idézett hely utáni versben ugyan is e mondatik: „mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ö örökkévaló hatalmassága és Istensége, e világnak alkotmányából és a teremtett dolgokból megértetvén megláttatnak, e végre, hogy legyenek ők magok menthetetlenek (Rom. 1: 20)." Véleményem szerint annyit mond itt az apostol: azt hogy Isten van, s hogy örök hatalmas isten, még a pogányoknak is kell tudni, mivel ez a világ alkotmányából s a teremtett dolgokból meglátszik. Ennél többet, hogy az apostol itt mondani nem szándékozik, abból bizonyos, miszerint másutt azt mondja, hogy az isten hozzá mehetlen világosságban lakozik (1. Tim. 6 : 16 :); azt mondja: „hol vagyon a bölcs ? hol vagyon az írástudó ? hol vagyon a világnak bölcs és mélységes dolgainak tudakozója? nemde nem bolondsággá tette-e az Isten e világnak bölcsességét ? mert miután az Isten bölcs teremtésében nem ismerte volna meg e világ az Istent az ö bölcsességében, tetszék az Istennek, hogy a bolond praedikálás által tartsa meg a hívőket (1. Ker. 1: 20, 21)." Kálvin is azt mondja : „Quamquam deus cunctis sine exceptione numen suum delineatum in creaturis proponit, aliud tamen, et melius adininiculum accedere necesse est, quod nos probe ad ipsum creatorem dirigat." Schweizer is azt mondja: „az Istennek manifestatiója, mint minden létnek fogalma csak a közvetlen kijelentésben elégíti ki magát, mely által megy csak tökéletességre a vallásos élet, közöltetik Isten lényege (Dogm. 1. §. 29. I.)." Schenkel pedig igy szól: „a mi a Rom. 1: 19-et illeti, ez egy a világtörténetben magát kinyilatkoztató isteni büntető igazságosságra hivatkozás. E tekintetben emlékeztet az apostol ezen helyben arra, hogy Istennek világitélö majestása egy ember előtt sem ismeretlen. Ezt a majestást, bár az emberi szem előtt lényegileg takarva van, Istennek világtörténeti tudósításából csupán az észmunkásság használata által, mint az apostol véli, lehet következtetni. És igy az üdvkijelentésre azon helyben az apostol épen nem gondol. Azt akarja a pogányoknak tudtára adni, hogy az Isten büntető igazságosság kijelentése, mely az üdv kijelentéssel parallel megy reájuk