Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

nézve nem igazságtalanság, és pedig azért, mivel a világ teremtés óta, azaz mióta a világtörténet van, az élő Isten természeti és világtörténeti tudósítása által magát nem csak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is, mint a világ mindenható ura nyilatkoztatta ki (Dogm. I. §. 66)." Ezek nyomán nem mondhatja Ballagi úr egész biztonsággal, hogy a Rom. 1: 19. szerént „tehát minden Istenismeret nyilván vagyon az ember belsejében a pogányokóban is." És én is a Conversations-Lexiconból, mint Ballagi úr véli, ineritett kijelentési rapsodicus féltudásomnál fogva nem mondhattam a tudós Ballagi úrral, hogy „minden istenismeret, s igy a tökéletes*) vallás meg van az ember belsejében, a pogányokéban is." Hanem azt kellett állítanom : „hogy a tökéletes istenismeret nincs meg az ember belsejében, hanem azt isten a názáreti Jézusban lett önkijelentése által közölte az emberiséggel. Ez a közvetlen kijelentés, az a mit észrevételeimben fölebb lelkem meggyőződésének vallottam s most is vallok, s épen ezért hittanomban is feltettem. De ez a kijelentés tanától lényegesen külömbözik, és a miért bírálatában hittanomra ez Ítéletet mondja : „általában csodálatos egy könyv az a Kiss János hittana. Az ember a tartalmat tekintve egy ideig örömest halad egy úton szerzővel, szívesen követi figyelemmel, mert a tudomány jelenkori színvonalán látszik mozogni (mégis fölebb azt mondta biráló, hogy teljesen szakavatlan vagyok) ; egyszerre csak valami rég elhagyott ösvényre csap át, és nemsokára középkori romok közepett találjuk magunkat, melyek messziről nézve tán kedvesen, regényesen veszik ki magukat, de lakásra átkozottúl kényelmetlenek nem is embereknek, hanem csak huhogó baglyoknak valók." Ám legyen! Hanem ha a közvetlen kijelentés az, a mit Ballagi, nem pedig az, a mit én annak állítok : szabadjon kérdeznem, mi akkor a keresztyén vallás ? Nem istennek a názáreti Jézus személyes életében lett tökéletes önkijelentése, hanem az emberi szellemben uralkodó erkölcsi rend és törvény által támadt vallás, s ennélfogva egy olyan vallásforma, mely ha egyéb vallásformáknál tökéletesebb is, s ezért megtartandó : de nem az objective igaz, tökéletes vallás. — Es ha ilyen a ker. vallás : szabadjon ismét tovább kérdeznem, kicsoda akkor a Jézus Krisztus, ennek alapitója? Senki több, mint egy igen szép elmebeli tehetséggel *) Ho, ho ! elég, hogy fentebb szavaim magyarázatába igtatta ezt a szót, mely mondatomnak nézeteimtől egészen eltérő értelmet ad, legalább ne csúsztassa azt szavaim szövegébe. Egyébiránt nem kerülhette el bírálatom olvasója figyelmét, hogy én a bibliamagyarázatra nézve K. J. úrral csak enyelegtem. Emberrel, ki mai nap valamely vallásnézet támogatására a bibliából csak ugy péleméle idéz, még pedig Károlyi Gáspár fordítása szerint, olyannal bibliamagyarázatról komolyan szót cserélni nem lehet. Avagy nevezhető az tudománynak, mikor pl. a fiu istensége igazolására szerző minden válogatás nélkül idéz a synopticusokból, János evangéliumából, a levelekből, a jelenések könyvéből, holott ki a bibliatudemányban csak némileg jártas, tudhatja, hogy más nézetet nyerünk e kérdésre nézve a synopticusokból, mást Jánosból, mást Pál leveleiből s ismét mást János jelenéseiből. Ezekről a dolgokról tehát most sem többet. B. M. megáldott ember, ki e vallást a benne uralkodó erkölcsi rend és (örvény által hozta létre. És ha ez a Jézus Krisztus : szabadjon újólag kérdeznem, mik a Jézusnak személye felsősége, az atyávali egy lényegesüge, az atyától származása, s hozzái visszatérésérül a sz.írásban feljegyzett nyilatkozatai? Semmi egyebek, mint vagy költemények, vagy hazugságok, vagy a Jézusnak öncsalódása, vagy kegyes csalása, vagy egy rajongónak álmai. — És ha a Jézus egy ilyen hazug, vagy csalódott, vagy kegyes csaló, vagy rajongó : szabadjon újra kérdeznem, kinek a fia akkor a Jézus Krisztus ? Bizonyosan nem a keresztyénségtöl elismert isten fia, kit mint Lavater szól, „tökéletesen jellemezni akarni annyi volna, mint a napot irónnal, vagy a hajnalt szénnel akarni rajzolni;" nem a testté lett Logos, a megígért messiás, kiben vala az élet, és az élet vala az embereknek ama világosságuk (Ján. 1: 4 :), hanem József és Máriának fia. És ez épen a zsidó Ebionitismus, melyhez az úgynevezett vulgáris rationalismus barátai visszatértek, mint Hagenbach szól: „a felvilágosodási korszak Pelagianismusával a Socinianismus és Ebionitismus is visszatértek az egyházba (Dogmg. §. 299.);" vagy mint Tholuck idézi a vulgáris rationalismusról szólván: „minél közelebbről vizsgálta ö (Jézus), — mondatik Gabler legújabb journáljában, — korának szellemét, annál bizonyosabbnak látszott neki, hogy az istenség ama dicső követének meg kelle jelenni ; és mily könnyen kellett neki azon gondolatra jönni; „talán te vagy istennek e választottja" — ekkor aztán az ó szövetség minden jövendöléseit magára magyarázza." Igy aztán amaz accomodatiók egész sora, „feltámadás és Ítélet, parusia, angyal és ördögökrőli tan" a zsudó gyengeséghezi bölcs és szereletgazdag leereszkedés eddigi kategóriájából „a megbocsátható tévedések" kategóriájába soroltatlak, megbocsátható „a nagy célért"... hát Jézus egy rajongó volt? és feleli rá : „én nem ütközném meg az elnevezésen, csak ne tették volna ezt minden értetlenség (Unsinn) jelszavának (Herzog Real-encykl.)." *) *) Kicsoda én szerintem a Jézus Krisztus, a keresztyén vallás alapitója ? Erre számos irataimban azt hiszem, elégszer és elég világosan feleltem, különösen a „Renaniana" utolsó fejezetében e kérdésre vonatkozólag ezeket mondtam: „Mi is hisszük, mert tapasztaltuk és minden nap tapasztaljuk, hogy a Tiberius idejében keresztre feszitett Jézus az emberiség megváltója, a rog, hiszszük, bogy ő Isten fia, első az ő testvérei között, és mi e hitünket kapcsolatba hozzuk mind azzal, a mit Krisztus Urunk útmutatása szerint közel 19 századon keresztül felségest tanultunk Istenről s az emberiség rendeltetéséről, s ez ismeretek világításában alakuló istenember képe az, mely előtt lelkünk meghajol." S e nézetekkel én ebionitismust vallhatnék ! Épen ugy lehetne a Dunát fölfelé folyóvá tenni, mint hogy egy, a valláseszmék gazdag fejlődését felismert, és századunk philosophiai eszméiben felnövekedett ember az ebionitismus szegény tartalmú, sovány valiás felfogását magáévá tegye. Azért is akármilyen i s m u s t rám fog K. J. úr, annak mindég még több alapja lett volna, mint azon ráfogásnak, hogy ebionitismust vallok, hogy a keresztyénség azon felfogását vallom magaménak, mely speculativ ugy mint történelmi momentumokban legszegényebb s az én vallásnézeteimmel legkevésbé egyeztethető. De hiába más i s m u s mellé nem lehetett a zsidó epithetont oda tenni, pedig K. J. úrnak e szóra volt leginkább szüksége ; mert, a mint az eddigiekből bőven tapasztalhatta a t.