Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

het azzal, kinek problémája a 2X5. Ugyan hogy ítélné meg azt az embert, a ki a sót és zsírt chemice kihúzná a levesből és az ott maradt kotyvadékra azt mondaná, hogy azt a szakács főzte? Mit mondana arra, ki az épület letettfundamentomának titkon aláásna, és midőn az épület ledől, az építészt vádolná ? Legyen igazságos biráló és hagyja meg kiindulási pontomat, hagyja meg vallásdefinitiom azon értelmét, a mit én abba helyeztem, és meg fogja látni, hogy magammal ellenkezésbe nem jöttem, kijelentéstanom nem oly kotyvadék, mint a milyennek ön felmutatja. Reménylem, ismeri biráló Schweizer e tanát: „a vallást isten plán.álla belénk mint eredeti tehetséget (Anlage), csirát (Keim) és kimaradhatlan szükséget, azaz lehetőség, valóság és sziikségképeniség szerint. (Religio naturalis innata (Dogm. I, §. 25 II( ;" ismeri Heidanus e szavait is : „Est in nobis insita idea, et notitia dei innata. Causa eius est deus; ex hac notitia ortum habét religio." Ugy-e a vallás ezek szerint eredetileg bennünk van, velünk születik, s nem egyéb, mint az eredetileg bennünk élő isteneszméje által szabályozott lelki élet. Hanem nézze csak biráló, mit mond tovább ismét Schweizer: „Mint isten az, ki a vallás eredeti tehetségét, csiráját és szükségét lényünkbe beplántálta: ugy isten az egyedül, ki ezen csirát ébreszti, fejleszti és tökéletességre viszi (vollendet) az ö fenségességének minden egyéb kinyilatkoztatása által, azaz a természeti világ, az erkölcsien értelmes teremtmények és a közvetlen kijelentés által; a bennünk levő vallásos csira legközelebbi tápláltatást a bennünket környező világból nyer, melyet az ember mint istennek kinyilatkoztatását foghat fel; tovább vezeti öt a csupa természetnél az erkölcsien értelmes természet spharája, melyet önmagában, és testvéreiben szemlél; a természeti világ által bennünk a vallásos csira csak egy bizonyos fokig fejtetik ki. söt az igy ébresztett vallásnak el kell fajulni, ha tartalmát és továbbj kifejlődését istennek még magasabb kinyilatkoztatásai nem munkálnák; az erkölcsien értelmes sphara az tovább, mely által isten magát még tökéletesebben kinyilatkoztatja, és a vallásos természetet a természeti világ által már ébresztve, bennünk tovább fejleszti, midőn az erkölcsien okos teremtésekben az ö akarata mint törvény és erkölcsi világrend van kimondva, tehát az erkölcsinek megfelelő tulajdonai a vallásos érzelemnek kinyilatkoztatnak (Dogm. I. §. 26, II, 1; § 27., II, 2; § 28) Kálvin is azt mondja: „Quandam sui numinis intelligentiam universis deus ipse indidit, cuius memóriám assidue renovans, novas subinde guttas instillat; non solum mentibus indidit deus religionis semen, sed ita se patefecit in toto mundi opificio, ut aperire oculos nequeant, quin aspicere eum cogantur." Nemde ezek szerint lehet azt állítani, hogy ha a vallás eredetileg bennünk él is : mégis az a természeti s erkölcsi világ által tápláltatik, S ha ezekhez hozzá vesszük azon alapeszmémet, hogy minden, tehát az is, hogy a vallás eredetileg bennünk van, istentől függ: akkor azt kell következetesen mondani, hogy isten az, a ki saját eszméjét beplántálta az emberi lélekbe s ez által van az embernek vallása; és isten az, a ki ezt a világ, világtörténelem, az emberi szellem lényege és törvényei által önmagáról adott tudósításával neveli és táplálja. S ez épen az, a mit közvetett kijelentésnek állítok. Ugy-e nem ellenkezem hát kiindulási pontommal. Itt azonban nem állok meg, hanem azt mondom tovább hittanomban : „Mivel a természeti s erkölcsi világban, és az emberi lélekben nem tárul fel egész lénye istennek : az a nézet merült fel, hogy azon igazságokat Istenről, s a világnak hozzái viszonyáról, melyeket az ember a közvetett kijelentés által meg nem ismerhetett (kár volt bírálónak ezt figyelembe nem venni), maga közvetlenül, közvetlen társalgása által az emberi lélekkel közölte az emberiséggel." És ez állításra ismét jogosítottnak hiszem magamat. Mert Schweizer ismét azt mondja : *) „tökéletességre megy végre a vallásos életnek bennünk a természet és erkölcsi világ által ébresztett, fejlesztett csirája Istennek közvetlen kijelentése által, melyben nemcsak viszsugarát és kifejezését tulajdonainak, hanem magát, lényegél is élvezi, és szemlélteti a vele rokon belső emberben; az emberre nézve, minthogy a bün állal akadályozva van, a vallás csak a kijelentés áltál juthat tökéletességre, ugy a mint az a sz.Írásban befoglalva van, eleibénk tétetik, de kezdet óta munkálni kezdett (Dogm. I. §. 26, II, 2; §, 29). Zwingli is azt mondja: „Nobis, quibus Deus ipse per filium, et spiritum sanctum locutus est, non a humana sapientia, sed ex divinis oraculis petenda sunt, que de religione dicimus." Ujolag Isten hát az, ki az emberhez leereszkedik s magát vele közli. Hogyan ? Erre mondom, hogy közvetlenül az emberi lélekkel közvetlen társalgása által. Közölte Önlényét közvetlenül Mózessel, a látnokokkal, íökélelesen pedig a názáreti Jézussal, kinek a velei közvetlen összeköttetés, és közvetlen társalgás által önmagából mindazt föltárta, a mit az embernek idvessége tekintetéből Istenről tudni, istenből ismerni szükséges. — Az atya a názáreti Jézusban látható lett. Istennek ez a názáreti Jézusban lett tökéletes önkijelentése, melyet részben már inások által is közlött, a keresztyén vallás. A vallás ennélfogva, — a mi az eredetileg bennünk élő Isten eszménél fogva, a mit Isten oltott belénk, nem más, mint az ezen eszme által szabályozott lelki élet, — Isten táplálja bennünk közvetett és közvetlen kijelentése által, hogy vallásos életünket s igy idvességünket is egyedül neki köszönjük. Ha Istentől van igy vallásos életünk, a közvetett és közvetlen kijelentés által, ugyan hogy mondhatja Ballagi űr, hogy kiindulási pontommal ellenkezésben vagyok, hogy mondhatja, hogy háromféle kijelentést tanítok. Tartsa meg az én alapeszmémet s vallásdefinitiomat és meg fogja látni, hogy nincs igaza, midőn magammali ellenkezéssel vádol. És lássa Ballagi úr! a Conversations-lexicon is azt *) Ez sajátságos, egészen uj neme a tudományos argumentationak: Kiss János jogosítottnak hiszi magát valaminek állítására, mert Schweizer ezt vagy amazt mondja! szép logika! B. M. **) Ki K. J. úrnak e szakaszbeli kifakadásait olvassa, annak okvetlen azt kell hinnie, hogy én hamisan idéztem szavait, vagy legalább is elferdítettem az idézetek értelmét. Nézzük hát, miben van a dolog. Hogy valamely tudománynak mi legyen az alapeszméje, ezt nem az illető tudományról értekező szerzőtől kell kérdeznünk, hanem magától a tudománytól, melyben az a tárgygyal együtt adva van. A vallástudomány alapja nem lehet más, mint a vallás