Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

lesz egyszersmind megjegyeznünk Toland látszólagos supranaturalis gondolkodása mellett, a rationalis kiindulási pontot. Ha van valami titok a ker. vallásban, az nem Istentől származik, hanem emberektől, hogy parancsoljanak azzal embertársaiknak; holott az evangyéliomnak nem ez volt célja, hanem a tudatlanságot elűzni, az erkölcsöt újjáalakítani, a zsidó és pogány papság szellemi szolgáinak az igazságot, a ker. szabadságot, s a megtérő bűnösöknek a bűnbocsánatot hirdetni. Hova kell ennél szebb és tiszteletreméltóbb kifejezése a szentiratok keletkezése céljának? S mit tőnek a ker. egyházi atyák ? — kérdi Toland. — Azt, hogy az oly köznapi cselekvényeket, mint a minő a kenyérevés, borivás, vizbemerités : kimondhatlan titkoknak keresztelték. Igenis érthető, alkalmas jelképek azok a végre, a miket ábrázolnak — mondja tovább — de bizony nem tartalmaznak semmi titkosat, semmi megfoghatatlant. A mysteriumokat ily szempontból fogván fel, Tolandnak önként rá kellett jőni tételére: Christianity nos mysterions. Toland is, mint Herbert, a vallás eredeti tisztaságát hangsúlyozza, és emlegeti, a mit a fönt idézett vers is eléggé tanusit. Láttuk, hogy miként határozza meg a csuda fogalmát, hogy t. i. csuda az, a mi az észnek ellenmond, de itt is helyet ad a supranaturalismusnak, s megengedi, hogy Isten tehetett és tehet csudákat, csakhogy (ha az ész által meg nem foghatólag is) okos célok elérésére, s a végre is csak nagy ritkán. Emlékezni kell e pontnál ama Lockeféle elvre, hogy a dolgok lényegéről nem szerezhetünk magunknak ismeretet. Rövidre vonva ezek Toland nézetei pályája első felében. Pályája első felében — mondók, mert élete későbbi éveiben ellenfelei, meg a hazájabeli parlament által keményen üldöztetve, tovább ment vizsgálódásaiban, s sok tekintetben az előbbiekkel ellenkező elvekre jutott. Első müvében valóban sok van, a mit Leibnitz és Mosheim dicséretre méltónak találhatott. Később Pantheistikonában megtagadta a világon kivül létező Istent, és a lélek személyes fenmaradását ez elv által: „e£ évog RD TIÁ.vxa yevéoftac, xac ELG TOÜTO avaXúee$aiu egyből lesz minden, és minden egybe tér vissza. A gondolkodást az agy sajátságos mozgása hozza elö, s oly lény, melynek agya nincs, nem gondolkodik. A mindenség az anyagnak egy örökös változása, folytonos teremtés és levés. Ez már nem puszta pantheismus, hanem Lechlerrel szólva, költőileg vagy természetbölcseletileg előadott hylozoismus. A mennyiben ez álláspont Istent a világban benlakó életnek tartja, annyiban közös a theismussal. A sokratesi társulatok felállítását azzal indokolja, hogy vagy nem teljesen hamis a vallás, s ekkor azoknak tagjai a szerint intézik életöket, beszélnek mint a nép, gondolkodnak, mint a bölcsészek (ut aliud sit in pectore et privato concessu, aliud in foro et publica concione. Panth.) vagy pedig türelmetlen és zsarnoki, s ekkor jogunk van tisztább és szabadabb vallás szerzésére, mely a jövő vallása lenne. — A jövő vallásának nein lesz kijelentésre szüksége, mert a vallásra nézve, ha az Istennek tetszik, minden égből adatik, tehát isteni, ha még egyszer oly kétségtelen volna is, hogy az embertől származott. Ha valaki öt ez elveiért eretneknek nevezi, nem bánja; mert orthodoksziának csak az igazságot ismeri el, ahol pedig azigazság, ottaz egyház. Az elmondottakból látszik, hogy Toland nemcsak vallást, hanem nézetet is cserélt. Locke alapján kezdette, s materialismuson végezte. — A Lockei alapról nem távozott ily messze C o 11 i n s. Tudjuk, hogy Locke s elsőben még Toland is elismeri a kijelentést, és az észt igyekszik vele összhangzásba hozni. Collins azonban elveti e dualismust, s a theologiának egyedüli alapjává teszi a szabadgondolkodást, mely szabadság szerinte — ugy látszik — egyenértékű a korlátlansággal, holott a szabadság nem akármely gondolkodás, hanem az e g y e t e m cs okos által való szabottság. Oly cselekvőség, mely nincs valami által korlátozva, nem szabadság, hanem szabadosság (libertinismus.) Collins irata egyszersmind hadüzenet a theologiának, mi kitetszik abból, hogy olyakat nevez szabadgondolkozóknak, kik a fenálló vallás ellen közvetlenül, vagy közvetve sikra szálltak, vagy a kiknek nézete kisebb, nagyobb mértékben eltért kortársaiétól. Nem volt igazán mivelt ember — úgymond — ki szabad gondolkodásának jelét ne adta volna, a kornézetektöl való eltérés által; viszont nem volt a szabadgondolkodásnak oly ellensége, a kin meg ne látszott volna a rajongás, vagy mély tudatlanság, gorombaság. Főleg a papságot akarja ostorozni, s ép azon előföltétel miatt úgynevezett szabadgondolkodása, szabadtalanná vált. Bizonyítja ezen állítást maga azon lény, hogy az embereknek két faját ismeri : csalók és csalottak, bolondok és gazemberek fajtáját. A papok szerinte kevés kivétellel a gazok és csalók osztályát képviselik. Hogy ezen sok személyeskedéssel irt munka sokaknak tetszett, onnan is kitetszik, hogy rövid idő alatt 5—6 kiadást ért; másfelől azonban több ellenfeleinél csak a személyeskedés tüzét szította fel. Legkevésbé látszik a személyeskedés Ibbót Boyle-féle "*) prédikációiban. Collins szerencsétlenségére Ibbot is rationalis irányban mozog, s beszédjének alapigéjéül épen a Pál ap. mindeneket m e g vizsgál j a t o k-féle elvet vette. Ámde — ugy mond — a vizsgálásnak legyen valami sinórmértéke, s ez az ész, vagy kijelentés. A kijelentésnek valódiságát és értelmét az ész határozza meg. Az észfölöttmck nála sincs semmi értelme. Az igaz vallás nincs ellene a szabad-gondolkodásnak, csakhogy igazán szabad legyen. A szabad gondolkodásra szükséges az igazság iránt szeretettel viseltetni, a feltalált igazság következményeitől nem félni; minden elfogultság nélkül fogni a vizsgálódáshoz, és végül a vallási dolgok kiderítésénél, min*) Boyle Róbert (meghalt 1691) jeles természetbúvár, a Koya S o c i é t y első alapitóinak egyike, ritka kegyességü férfi, minden türelmetlenség, és vallásos üldözés nagy ellensége. Végrendeletében minden évre 50 font sterlinget tűzött, valamelyik londoni egyházban tartandó egyházi beszédekre, melyeknek célja volt a ker. vallás igazságát atheisták, deisták, pogányok, zsidók, és muhamedánok ellen védelmezni.