Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

leté egyházmegyei jegyző, következő kitüntetéssel tette e dolgot közzé: megérdemlette u. m. — mert fiókegyházat s abban iskolát állított. Ily megtiszteltetések osztogatásánál, nekünk is tettleges érdemekre kellene figyelemmel lennünk, — mert .... nem akarok sérteni; de ki kell mondanom, mikép a komáromi egyházmegye és a dunántúli egyházkerület pénztára, legalább is kétezer forintig, a miatt bukott meg, nem régiben, hogy az akkori esperes, korára nézve oly ember volt, a ki iránti tisztelet, még hibás eljárásával is hallgatást parancsolt azokra nézve, kik a hibát még jó idején észrevették; de kik azon tudatban, hogy nekik mint fiatalabbaknak felszólalása — az akkori viszonyok közi — lázitásnak kereszteltetett volna, elhallgattak, — és, hogy az eset nagy tényező volt arra, mikép amaz öreg után egy, az egyházi testületek határozatait tiszteletben tartó, jóakaratú fiatalabb egyén választassék az egyházmegyei kormányra — mondanom felesleges. Igy áll a dolog most is, hogy azok, kik az egyház és iskola ügyét szivökön viselik, egy olyan egyént akarnak esperesi hivatalra emelni, kiben a szükséges kellékek, a lehető legnagyobb mértékben feltaláltatnak. Tisztelet öregeinknek! kiknél van a bölcseség és tanács ; de megértük már azt is, hogy volt — az Isten nyugasztalja meg — olyan esperesünk is, ki, az 1861-ik év folytán némely egyházainkban felmerült zavargásokról ugy nyilatkozott, hogy azok mind Ballagi lapjának s az általa hintegetett szabad eszméknek következményei!!! Csoda-e aztán, ha az ilyenek, nem előre, hanem hátratolja az egyházat. — Es én nem tudom, kit kárhoztassak azért, hogy bár az esperes már, majdnem három éve, hogy eltemetve van, neve mégis, mint kormány és esperesé szerepel az 1866 Protestáns Naptárban. *) Magyar nyelvünk rendszerének megalapítója Revay Miklósról tudjuk, hogy a pesti egyetemben 1802-ik évben, tanitványihoz e szavakkal köszöntött be: „Uraim ! nem tudunk magyarul!" Hát hozzánk mit kiált ékes nyelvünk nemtöje, ha megtudja, hogy előkelő öregeink közt, olyan is helyet foglal a zöld asztalnál, ki állítani meri, mikép az, ki a most élö irodalmi nyelven beszél: elrontja a magyar nyelvet. Es ha megemlítem, miszerint találtatnak köztünk olya*) Ennek csak az az egyszerű oka, hogy a nevezett esperes úr halálára bizonyosan figyelmeztetve nem voltunk. S z e r k. nok, kik nem méltatják édes nemzetünk nyelvét annyira,, hogy kedvéért, egy magyar nyelvtant, csak egyszer is, átolvasnának ; hanem az o d o m, ö d ö m, o d i k, ö d i k hangoztatásával segítik ö 1 ö d ni a magyar nyelvet: akkor nem fog csodálkozni, ugy hiszem, senki, ha a komáromi egyházmegye nagy része, nem gradus- nem korszerint osztogatja az esperességet, hanem azt törekszik megválasztani, kihez minden tekintetben legtöbb bizalma lehet. Tisztelet a kivételeknek! de tanuja voltam egy alkalommal, midőn, egy ilyen igegyilkoló öreg úr, az egyházmegyei ülnökségre begyült szavazatok felbontásánál, fejhajtogatással óggott, mógott azon, hogy egy fiatal collega is kapott néhány szavazatot, pedig, hitem szerint, jobban elcommandirozná ám az a fiatal pap a tractust, mint az az öreg egy kisebbrendü egyházat Ne Uraim! ne vessétek meg a fiatalabbkoru collegákat, fog&djátok, emeljétek magatokhoz, kikben tehetséget, igyekezetet, szent ösztönt vesztek észre a közügynek szolgálhatni. Fogadjátok el tőlök a jót, s ne irigyeljétek, ha néha az ifjabbak, olyan eszmekörben forognak, melybe ti behatolni már nehezen vagy épen nem vagytok képesek. Különben is már ma, nem a zöld asztalnál csak, hanem inkább a közvéleménynél keresi az igazság a maga barátait. A tekintélyek kora is lejárt már, az egyházi közhivatal is csak ugy diszesit valakit, ha képes betölteni annak kívánalmait, különben pedig dísztelenséggé változik. — Tegye meg mindenki, mit tehet azon helyzetben, melyet betölteni magában elég erőt érez, ugy az egyház, kivül és belül virágzásnak indul s a cél, az egyházban az egyház által eléretik. Ti pedig atyámfiai az úrban ! kik a választandó esperesben nem a közügy emberét; hanem a rokont, sógort és komát tekintitek, — kezeteket szívetekre téve, gondoljátok meg, mit cselekesztek! gondoljátok meg egyházaink s népiskoláink körül szükségelt tényező kormányerőt, a sok — különféle igényszálakat, melyek az esperesi hivatalhoz kötvék, olyan egyén megválasztásán működjetek, kiről meggyőződve lehettek, hogy miatta, sem intra sem extra, hiba nem történik, — vagy ha épen előhaladt korú esperestet szerettek: tekintsetek ama tisztes férfiura, ki már b. e. Yégh Mihály után következett volna, vagy az utánna következőre, kik szerénységeknél fogva is megérdemlik, hogy megtiszteljük őket, kik nem tolakodnak előtérbe, tudván, hogy érdemeik, az egyházmegye jobbjai által, különben is elismerve vannak: rokonnak, sógornak és komának pedig, hívjátok meg és fogadjátok el protestáns egyházunk ügye iránti meleg részvétet és érdekeltséget! mert különben azt mondom : procul este profani! K i k e 1 e t i. TÁRCA. A CZELDER-ÜGY. (Eredeti okmányokból összeállítva.) (Vége.) , Sept. 14-kérŐl, a püspökség átveszi az a) és b) alatt hozzá intézett kérvényeket s egyúttal értesiti az egyházfőtanácsot, hogy a Vincze Dániel ügyében Ploeströl hozzá küldött panaszokat közölvén Cz.-el, öt figyelmeztette, hogy Vincze Dániel a főt. püspök úr tudtával és beleegyezésével ment Ploestre; ha már a hivatalába beállított lelkész vagy segédlelkész ily rövid utón kitétetik, e tény a missio ügyét minden bizonynyal csökkenteni fogja; mert ily bizonytalan állomásra bajosan fog akadni a két magyar hazában valamire való ifjú, ha jó hírében megölve kell