Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

hamarjában nem intézkednének is, annyit a nt. esperes urak erélyes felszóllamlása s eljárása folytán mindenesetre nye­rünk, hogy egyes egyházmegyékben létre jövend a káplán­segélyzö egylet, melyet aztán csak fel kell ölelni az egyház­kerületeknek. Halaszthatatlan a segélynyújtás: csak előre lánglelkek, s mi követni fogunk, s Isten sikerrel koroná­zandja igyekezetünket. Molnár Sámuel, ref. lelkész. • -o* ISKOLAÜGY. A NÉPISKOLA A XIX. SZÁZADBAN. I. (Folytatás.) Az iskola kormányzata oly egyszerű, hogy egysze­rűbb már alig lehet. A hány iskolakerület van, annyi külön bizottság alakul. Ez kevés főből áll. Többnyire három tag­ból alakul, de van eset, hol egy ember végzi teendőit. A kerületben lakó választók nevezik ki őket, többnyire egy évre csak. E bizottság tartozik a választókat minden évben közgyűlésre híni, s előttök részletesen számolni sáfárkodá­sáról s kérdéseikre felelni. További kötelessége a bizott­ságnak az állam közoktatási igazgatóságnak, mely az illető állam székhelyén tartja lakását, jelentést tenni a rájok bí­zott iskola és tanítás állapotáról. — A kerületi bizottság mellett áll a községi, mely erkölcsi személynek tekintetik, s mint ilyen birtoklási jogot élvez. Ez veszi kezéhez az állam­nyujtotta segélyt és a helyi iskolarovás jövedelmét, melye­ket azután szétoszt a kerületek közt, a kimutatott szükség szerint. Ez bocsátja vizsgálat álá a tanítójelölteket s kiszolgál­tatja nekik a bizonyítványt, mely nélkül egy kerületi bizott­ság sem választhatja őket tanítóknak. A községi bizottság határozza meg a könyveket és a követendő módszert, az látogatja meg rendesen a község iskoláit, szóval, ez foglal­kozik az oktatás értelmi s erkölcsi igazgatásával, ez kezeli pénzügyét. Minden egyes állam központján van a közoktatási hi­vatal (board of education). Ennek élén igen magastekinté­lyü tisztviselő áll, kit a közoktatás felügyelőjének címeznek (superintendent of public instruction). Ezt némely államban, péld. New-Yorkban, maga a törvényhozás választja; Nyugaton az állam összes választói által választ­tatik meg az államkormányzóval egyszerre, kivel egyenlő díjazásban is részesül, söt a nyugati államokban az övé ma­gasabb. Ámde magas állása dacára még sem éreztetheti te­kintélyét még a kerületi bizottságokkal sem. Az ö hivatása csupán: felvilágosítani a törvényhozást és a közönséget mindenre nézve, mi a közoktatáshoz tartozik. 0 gyűjti a statistikai adatokat, meglátogatja az iskolákat, s ügyekszik értekezletek, népgyűlések és a néphez intézett szózatok ál­tal ébren tartani é» fokozni a közérdekeltséget a nemzeti tanügy iránt, melytől az állam népének üdve elválaszthatat­lan. Minden évben részletes jelentést nyújt be a törvényho­zásnak a köznevelés állapotáról az állam területén. E je­lentés számos példányokban kinyomatván, minden iskolake­rületben elterjesztetik. A rendszer hézagjai vagy hiányai himezetlen kitáratnak benne s a szükséges reformok kijelöl­tetnek. E jelentések némelyike csodálatra méltó müvek, me­lyekben nem lehet eléggé lapozni. A szép papiros és nyo­matás, a diszes kötés, szóval a legkisebb részletekig minden mutatja, hogy itt oly tárgyról van szó, melyet szeretettel hord szivén az egész nemzet. Kettőt vittek e tekintetben nagy tökélyre az amerika­iak : a munkafelosztás elvét, és a nyilvánosságot. Az iskola felügyelete olyan férfiakra bizatik, kiknek egyébb közdolguk nincs, és a mi az iskolát illeti, az közügynek tekintetvén, arról kiki szólhat és irhát legjobb meggyőződése szerint. Igy ott mindent tesz a meggyőződés, a kényszer semmit. Az iskola épülete természetesen különböző tekintetet mutat a közölmények szerint. A hol a családok csak alig­megtelepültek, s csak most foglalkoznak a földnek meghó­dításával, az iskola sem lehet egyéb mint egymásra rakott szálfákból épített hajlék. Régibb államokban faluhelyen csi­nos egyemeletes ház szolgál iskolául, mely egészséges he­lyen állvan, növényekkel van körülvéve s szölö-meg liana­guirlandokkal földíszítve. Városokban az iskola nagyszerű háromemeletes épület, melyben bámulatosan el van rendezve minden, céljához képest. Lépjünk be New-York valamelyik legújabb iskolájába. Földszint lakik a ház gondviselője, ki egyszersmind kapus ; ott van azonkívül egy roppant játék­terem a gyermekek számára. Az első emeleten van hat osz­tályterem, 5 és 7 métre hossz- és szélességgel. Ezek egy tág központi terembe nyílnak, melynek méretei 14—20 mé­tre. Ez a fogadó terem, hol bizonyos órákban valamennyi növendék némely közösen végzendő gyakorlatokra össze szokott gyűlni. A második emeleten 10 terem van, a harmadikon végre ismét egy fogadó és hat osztályterem. Az egész épületet alacsony nyomású gözmelegitövel lehet fűteni és nagy tö­kélyre vitt készülékkel szellőztetni. A város vize el van osztva minden emeleten. Minden növendéknek van támlás Íróasztala és széke fényesített fából. Az egész igen csinos és gondosan van tartva s kétezer tanulónak van helye benne-Az osztályokban és fogadótermekben találunk igen teljes könyvtárt, térképeket, föld- és égtekéket, természetrajzi gyűjteményeket kicsinyben, műtermékeket és zongorát. New-York városa csak 1861-ben ismét 6500 dollárt fordí­tott a zeneszerek beszerzésére. Az egyesült államokban önként értik az emberek, hogy iskola nem lehet könyvtár nélkül. Az államok nagy része külön pénzforrást szavazott meg e célra. A new-yorki állam iskolai könyvtárai már másfél millió kötetet számlálnak, miből átlag 1300 kötet esik egy-egy iskolára. Képzelni sem lehet, mily hévvel karolnak fel ott min­dent, a mi az iskolához tartozik. New-Yorkban például tiz év óta valamennyi régi iskolát megújítottak s megnagyob­bították, s huszonöt ujat építettek azonfölül, melyek minde­gyike hol másfél, hol kétezer gyermeket képes befogadni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom