Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

hova-forditásáról a kellő számadást Cz. M.-tól nem sürgette, hanem béketűréssel várta a hírlapok útján annyiszor igért, de mind e mai napig sem teljesített ígéretet: a missióra gyűlt adományokról való számadást. b) Mind Nagy József Pitestre lelkésznek , mind V i n c z e Dániel — a Cz. kívánatára — Ploestre segédlelkésznek az erdélyi ref. püspökség tudtával és beleegyezésével mentek ki. 1865-ben junius 28-án érkezett meg az akkor épen k.zsinaton levő főt. püspök úrhoz Cz. M. aláírásával hitelesítve az ez évben május 15-én, 16-án Bukarestben Cz. M. elnöklete alatt tartott és úgynevezett missioi szent zsinatnak jegyzőkönyve, *) mely a „Prot. Egyházi és Iskolai Lapu mult évi 29. számában egész terjedelmében ki van nyomva. De e jegyzökönyvet megelőzőleg megérkezett volt a pitesti egyház 14 tagjának külhatóság által is hitelesített kérelme, melyben a bukaresti missioi gyűlés minden határozatai ellen tiltakoznak, nemcsak azért, mivel a pitesti egyház erre a gyűlésre meg nem volt híva és lelkészük Nagy József is csak éjszaka és igy tudtokon kivül ment Bukarestbe: hanem azért is, mivel e határozatokat egyházukra nézt végpuszpusztulást hozónak látják : kijelentik, hogy a Cz. püspökségét el nem ismerik, az oláh kormány alá nem akarják adni magokat, hanem egyházilag az erdélyi ref. egyh. főtanács és püspökség felügyelete, politikailag pedig a magyer király kormányának védelme alatt kívánnak maradni. A közzsinat az elébe terjesztett két iratot tárgyalván— noha tüstént átlátta, hogy az egész missiói úgynevezett zsinat nem egyéb mint egy államcsin Cz.-töl — e gyűlésnek csak a közzsinatot érdeklő 22-ik pontjára, mely szerint kimondatott, hogy a házassági válópereket ezután nem küldik fel az erdélyi ref. közzsinatra végellátás végett, hanem végkép ellátják önmagok, reflectált s kimondván, hogy e tárgyban marad a mult évben Kolozsvárott hozott határozata mellett ; a jegyzökönyvet a pitesti egyház tagjai kérelmével együtt felterjesztette az egyházfötanács eleibe, hogy mint illetékes hatóság határozzon a többi pontok felett; de egyszersmind kijelentette nézetét, hogy osztja a pitesti egyház kívánságát. A pitesti egyház e kérelmét és tiltakozását beküldte az egyházfötanácshoz is. Az egyházfötanács részletesebb tudósítást kívánván e bukaresti gyűlés felöl, hivatalosan átirt Koos Ferenc bukaresti lelkészhez; mint a kinek egyházában ment végre e gyűlés. Koos Ferenc hivatalos válaszában tudatja, hogy ő hívta volt fel Cz.t, hogy a bukaresti ref. egyház alakulásának félszázados ünnepe alkalmával tartsanak egy conferentiát, melyben a válóperek, tanügy stb. kebli ügyekben intézkedjenek ; mindazáltal ö előtte e gyűlés célját Czelder merőben *) Megjegyzendő, hogy e szent zsinat az elnökön kivül, miután Koos F. belőle kilépett, mindössze is öt tagból állott, u. m. két lelkészből, egy segédlelkészből, egy úgynevezett előkönyörgőből és a missio minden híveit képviselő egyetlenegy egyénből. eltitkolta; söt midőn az ünnepélyre Ploestről társaival megérkezve velők késő éjszakáig tanácskozott, Koost csak azzal biztatta, hogy majd hétfőn ő is a bukaresti egyház is mindent meg fog tudni, de most csak a missionak lesz gyűlése. Ugyan ekkor Cz. megtudván, hogy Nagy József Pitestről nem mehet Bukarestbe, tüstént táviratozott utánna, hogy minden áron jöjön el. Hétfőn megnyílt a gyűlés és a megnyitási szertartások után a missio gyűléséhez intézett leveleket, (melyek Cz.-rel egy szekeren érkeztek és a melyek száma öszszesen három volt) felbontották, ezekben mintegy 15 aláíró azért folyamodott, hogy Cz.-t nevezzék ki Moldova-, Oláh-Törökországi első református püspöknek. Erre Cz. felállván megköszönte a megtiszteltetést és a püspöki cimet elfogadta. Azonban az új püspök üdvözlése közben érkezett Pitestről egy távirat, melyben az egyház két tagja a többiek nevében tiltakozik e gyűlés minden határozatai ellen, mivel reá meghiva nem volt. E tiltakozást jegyzőkönyvre vették, és Cz. felhívta a bukaresti egyház jelenlévő tagjait, hogy nyilatkozzanak, ezek pedig azzal válaszoltak, hogy tömegesen kimentek a templomból, s ezzel a gyűlés eloszlott. Másnap a Cz. hivei újból bementek a templomba, de rajtok kivül más senki, itt a tegnapi határozatokat oda módosították, hogy ezeket felterjesztik a m.országi és erdélyi superintendentiákhoz s ha ezek megerősítik a Cz. püspökségét, akkor a bukaresti egyházat is felhívják, hogy csatlakozzék a missiohoz. A mi az egyházaknak a román cultus ministerium alá adását illeti; tény az, hogy Cz. ezért kérelmezett a román ministeriumnál; tény az, hogy az osztrák korlátnok előtt szóval nyilvánította, hogy a tőle alapított egyházak nem fognak az osztrák konzulság alá tartozni; és végül tény az is, hogy Cz. magát Koost is felszólította, hogy a bukaresti egyházat adják a román cultus-ministerium alá; de K. ebben ez egyházak tagjai nemzetiségét látja veszélyeztetve, mivel semmi sem biztosítja arról, hogy a ministerium elébb hátrább nem teszi meg Oláhországban is azt, a mit megtett Moldovában; t. i. államköltségén pap-növeldét állított a csángók számára, melyben a tannyelv román, és a melyben csak benszülöttek tanulhatván, papok is csak ezek lehetnek. Az egyházfötanács ez ügyet kapcsolatosan akarván tárgyalni a közzsinat e tárgyban hozott határozatával, a zsinati jegyzőkönyv átvizsgálására halasztotta. Ez után érkeztek be : a) Julius 19-röl mind az egyházfötanácshoz mind a püspökséghez egy folyamodvány a ploesti egyház négy tagja aláírásával, egy folyamodvány, melyben eléadva, hogy Cz. ez év tavaszán egy fiatal lelkészt Vincze Dánielt állította be egyházukban, kiben nemcsak az egyház, hanem a más felekezetű magyarok is teljesen meg voltak nyugodva; az egyháztagok annyival is inkább, mivel a Cz. gyakori és huzamos távolléte alatt nem voltak kénytelenek temetést, keresztelést olyan egyénekkel hajtatni végre, kiket Cz. mindenünnen felszedve hagyott maga helyett és a kik tudatlanságukkal nevetséget, botrányt idéztek elé és vallásunkat gúny tárgyává tették a más hitfelekezetüek előtt. Most azonban Cz. Vinczét elüldözte, mivel ez nem akarja öt