Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

lem művei és irányzata lettek uralkodókká, kinek e földön 1564-ben végződött pályája, de a kinek, a már őseinkre is közvetlenül hatott Béza épen oly ügyes, mint hű és méltó utóda vala. Még egy pár szót rokon tárgyakról. A második helvét hitvallásnak hazánkbeli egyik régi kiadása az, melynek teljes eime ez: Confessio et expositio fidei christianae, azaz az keresztyéni igaz hitről való vallástétel, melyet elsőben Helvétiában irtanak és bévettenek; — annak utána 1567. esztendőben Magyarországban is javallottanak, b evett enek és mind ez ideig sok ecclesiákbail megtartottanak. Az méltóságos Öregbik fejedelem asszony parancsolatjából és költségével, nyomtattatott Sárospatakon Renius György által 1654. — A cim tehát nem mondja, hogy a helvét hitvallást minden, lianem csak azt, hogy sok ekklézsiákban megtartották az ideig, t. i. 1654-ig. Ellenben, ugyancsak Patakon s a következő évben, megjelenvén Bezának azon egészen magán vallástétele, a mely nálunk igen helytelenül neveztetik genfi vallástételnek, — s melyet csak egyedül hazánkban a tarcali és tordai zsinatok emeltek egyháztársadalmi confessiová, — ennek cimén már ez mondatik latinul: Compendium doctrinae christianae, quam o mnes pastores et ministri ecclesiarum Dei in tota Ungaria et Transylvania docent ac profitentur; — magyarul: Az keresztyéni tudománynak, melyet minden tanitók és az Isten ekklézsiáinak szolgái egész Magyarországban és Erdélyben.... tanitanak és vallanak, . . . rövid summája. Ebből azt következtetem, hogy hazánkban még a X\ Il-ik század közepén is nagyobb tekintélye volt a Bézaféle tarcali s tordai vallástétnek, mint a helvétnek; továbbá még azt is következtetem, hogy midőn azl567-ikévi debreceni zsinat kánonaiban, az úgynevezett Articuli Majores-ben, confessio nostr a-ról, még pedig mint „in synodis con firmát a-ról s a helvét hitvallásnál előbbvalóról szólanak: ezen nem mást, mint egyedül a tarcali és tordai zsinatok vallástételét kell érteni. Hogy sem a csengerit sem mást nem lehet: azt egy kis combinatio nagyon könnyen be fogja bizonyítani. S im hová lett a tarcali és tordai zsinatok vallástételének egykor nagy es általános tekintélye ?! Elenyészett jóformán észrevétlenül és nyom nélkül. Debemur morti nos nostraque; mortalia facta peribunt." Én bármiféle hitvallás liitszabátyzó és kötelező tekintélyének teljességgel nem vagyok barátja s forró ohajtásom, hogy az eféle köteleztetés teljesen kihagyassék mindenféle esküformáinkból. Történelmi szempontból azonban, annál nagyobb kegyelettel tekintek a hitvallásokra s im e szempontból ajánlom főként a helvét hitvallásnak Böhl úr által eszközlött kiadását is a legőszintébb indulattal a tisztelt közönség figyelmébe és pártfogásába. Debrecen, február 27. 1866. Révész Imre. A LATNOKSÁG. (Profétismus.) Prófétai irodalom, Jóel A profétismus első korszakában az e téren szerepelök egyéniségei annyira előtérbe helyezvék, hogy midőn föllépnek, a kor történelme azok körül látszik forogni, azok az események vezetői, s azért ők mint tett emberei, nem okoskodnak, hanem cselekednek. A következő korszakokban a profétismus ügye nevezetes fordulaton megy keresztül. A próféták ténykedése a nyilvános életben csökken; a cselekvés teréről leszorítva ezentúl nem annyira tett, mint intés és tanitás az ö dolgok és az örök igazságok mellett, melyeket hirdetnek, a próféták egyénisége oly keveset nyom, hogy azok személyes viszonyairól keveset vagy épen semmit sem tartott fen a történelem. Az első próféta, kinek irodalmi müve fenmaradt, Jóel. Erről mindössze annyit tartott fen a mü felirata, hogy atyját Petuélnek hittak, de sem munkásságának kora nincs megjelölve, sem az nem mondatik, hol született, micsoda körülmények közt nevekedett stb ? — Csak a kis munka tartalmából következtethetni, hogy Judaeabeli volt és Jeruzsálemben működött; mert az északi birodalomról sehol sem emlékezik, mig Jüda és Jerusálemet szélűre említi, mint 2, 23. 4, 1, 6, 8 stb; söt miután 1, 9, 13 keserves panaszt emel a felett, hogy a közinség miatt az áldozatok bemutatása is meg van szüntetve, és általában nagy súlyt fektet a külső isteni tiszteletre, nem alaptalan a hozzávetés, hogy Jóel levita volt. A próféta korának meghatározására biztos támaszokul szolgálhatnak a következő adatok: Jóel 4, 16 a későbbi Amos által vezéreszméül használtatik A mos 1, 2. Ámde Amos, a mint a profetiája feliratából világos, Uziás Juda, és 17 *