Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

ideig ily „káplánsegélyző egylet" működésének sem lenne valami fényes eredménye, de ha a kezdet meg van téve, a folytatás mindég könnyebb és eredményesebb. Cikkiró úrnak észrevételeit azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül; ő ugyan is azt állítja, hogy ily segélyező egyletnek egyedüli feladata volna a káplánokat művelődési eszközök megszerzésében segitni, s ez állítását különféle oldalról illustrálja. Távol legyen tőlünk, hogy a leendő segélyző egylet ezen feladatának helyes voltát kétségbe vonni akarnók, csak hogy mi még más célokat is tudunk, melyekért ily segélyző egylet létrejötte nagyon kívánatos, smelyek legalább philanthropicus szempontból amazt jóval felülhaladják. Igy, hogy csak egyet említsünk, oly segédlelkészek segélyzését, kik önhibájok nélkül gyógyithatlan betegségbe esnek, s képtelenek levén tovább káplánykodni, más pályára lépni kénytelenek; pl. ha valamely segédlelkész hangját veszti el, világos, hogy mint pap tovább nem működhetik, mert nem képes Isten igéjét hirdetni s igy egyik legfőbb kötelességét betölteni, az ilyennek mindenesetre más pályát kell választani, erre pedig előleges készülés, a készülésre pénz szükséges. Még csak az a kérdés, hol lenne kiindulási pontja, hol lenne centruma e segélyző egyletnek ? Felelet rá igen egyszerű: a theologiai intézetekben. Már az első éves hittanuló örömest áldozna némi csekélységet (pl. havonkint 10 kr.) ily segélyző egyletnek, midőn tudja, hogy a befizetett összegecskét később dus kamatokkal kapja vissza, a másod,- harmad- és negyedéves theologusok természetesen mindég többel-többel járulnának a kitűzött cél eléréséhez, (pl. a másod- és harmadévesek 20, a negyedévesek pedig 30 krajcárral havonkint); igaz, hogy kezdetben az igy begyülendő összeg csak csekélységet tenne ki, de legalább az alap le volna téve, azután számítani lehet, mint cikkiró úr is felhozza, a nagyobb jövedelmű lelkész urak és a protestáns hívek adományaira is. Ez ügynek minden oldalról való megrostálása annyira fontos, hogy nagyon szívesen vesszük, ha erre nézve a t. káplán urak véleményeiket lapunkban közölni fogják, s hogy ezt saját érdekökben meg fogják tenni, erős meggyőződésünk. S z e r k. A RELIGIO KATH. EGYHÁZI LAP HÁZASSÁGI CÜRIOSUMÁRA. Vallási polémiát kezdeni jelenleg, midőn vallási ugy, mint polgári alkotmányunknak megszilárdításában egyesülnünk kellene — midőn, minden keresztyén vallásfelekezetek közös forrása a szentírás nemcsak rokonfelekezetek, — de még tőlünk távolabb állók iránt is szeretetet parancsol, — eszünkágában sincs, — kivált oly téren, hol az egymással küzdök merőben ellenkező, s egyenlőtlen fegyvert választottak, s a vita által csak gyűlölet fokozódnék eme régi szólam szerint: „Domine libera nos ab odio theologorum." A tisztelt Religio házassági curiosuma azonban, minden protestáns magyar ember érzületét, mélyen sértvén, — a mennyiben folyó év január 27-ki számában engemet is merészséggel vádol azért, mert az „Egyházi és Iskolai Lap" mult évi utolsó számában irt cikkemben azt nyilvánitám, miszerint „A protestánsoknál a házasság szentség nem levén, a római katholikus testvéreink által sem tartathatik annak, midőn az templomainkban protestáns pap által köttetett" — csak magunk iránti kötelességünknek teszünk eleget, ha magunkat védve, kölcsönös figyelmünket e curiosumra ébreszteni kivánjuk. A tisztelt Religio a fente miitett, s következő számában valami időtlen eszmeharcot vív, s ki ellen ? t. Rlazy, Hámos Lajos s F—y J—f ellen, kiket mint az antiredemtionalis elv képviselőit villogó kardja éle eleibe állit, s az ö nevük alatt a katholika egyház jogai folytonosságát tagadó (?) a katholikus egyházat ezer meg ezer éves jogaiból kiforgatni akaró világszellemet üti-veri don quixottei harcában. — Védelmére kel a házasság szentsegének, félvén, hogy a honi törvényhozás szent zománcát elvévén, a polgári egyszerű szerződvények sorába degredálja. Ugyan t. Religio ! hát mikor a házasságról ugy van szó a törvényhozás asztalán, mint egyházközi jogkérdésről, melynek védve alatt, a külömböző egyházi felekezetek családi, polgári, főkép egyházi nyugalmaknak kell megszilárdittatnia, — lehet-e a házasságot más egyébnek, mint polgári cselekvénynek tekinteni ? Nem igy fogta-e fel azt eddig is a magyar törvényhozás a Josephina constitutio nyomán § 1. „Matrimonium in se ipso, ut contractus civilis consideratum" stb. A Religio kénytelen ez értelmezést elfogadni már csak azért is, mert csak mint civilis contractus, és nem mint sacramentum alól van feloldozva, illetőleg eltiltva, a t. kath. papság a házasság felvételétől, mert ha a házasságnak csupán e határozmány engedtetnék meg: „matrimonium est sacramentum," — meg nem foghatnók, mikép van az, hogy maga a t. papság nem öltheti fel a hymen palástját ? miféle szentség lehet az, melyet kizárólag a kath. papságnak nem lehet ölelni ? — holott általában épen a papságnak kell sajátjává tenni a szentség minden jelvényét, és igy a házasságot is, mint szentséget!!! A törvényhozásnak nem lehet, söt az Idvezitönk szent tana értelmében, a keresztyény vallás felforgatása nélkül nem is szabad a vallás lényegéről rendelkezni; —de viszont